A kezdetek

A Sors útjai (Jim Warren festménye)

 „Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
(Charles Reade)

Az ember gyakran tesz fel céltalan kérdéseket, amit nem címez senkinek és nem is vár rá igazán választ, csak úgy kijön a száján, mondjuk hangosan értetlenkedik. Néha visszaütnek az ilyen kérdések, mert időnként a legváratlanabb helyzetekben kaphatunk rá választ. Megtörténhet, váratlan  kanyart vesz az életünk. Valahogy így jártam én is: kérdeztem (értetlenkedtem), nem kerestem a választ, mégis kaptam. Az élet válaszolt rá. 

Előzménye a "nagy" kérdésemnek: általában nem szeretem a nyaralókat, vagy hétvégi házakat a gyerekkori kellemetlen emlékek, az állandó hurcolkodás, és a komforttalanság miatt. Nem szerettem a "puszta" romantikát, amikor a vizet is távolról kellett hordani kicsi kézikocsival, egy felparcellázott birkalegelő közepére. Növények, fák alig, árnyék semmi, meleg dögivel.
Tehát mint gyerek, eleve negatív élménnyel indultam a hétvégi házakkal és az  egész "telek" fogalommal szemben. Kevés olyan hétvégi házat láttam, ahol nem az állandó locsolás, gyomirtás és "küzdelem a természettel" volt a standard hétvégi elfoglaltság. Milyen is legyen egy gyerek?!

A kérdés egyszerű volt, hogyan lehet egy hétvégi faházba költözni és ott élni a poros, dög meleg telken? A kérdés részemről teljesen jogosnak tűnt, a rokon telkén ami mellett volt a kérdéses ház, nyáron dög meleg volt, a homok mindent elborított, víz 40 méter mélyen, fű nem tudott megtelepedni locsolás nélkül, minden "telekjárat" a gyomokkal folytatott állandó harccal telt el. A fűnyíró csak gyomirtóként funkcionált, verte a port, vágta a gyomot, egy hét múlva kezdődött elölről. Sok mindent el tudtam képzelni, de ott élni nem, nem is értettem az egészet.
De az élet úgy döntött, ne legyek tudatlan és lehetőséget adott a tapasztalással megszerezhető tudásra. Mit tesz élet, úgy alakult, hogy vettem egy nyaraló ingatlant, egy FAHÁZas nyaralót, azzal az egyszerű elgondolással, hogy itt fogok élni. Hogyan jutottam idáig? Tulajdonképpen erre futotta, választhattam lakótelep és vidéki ház között. Én választottam, a lakótelepet mindig is utáltam - ezzel nem akarok senkit megbántani, tudom van aki szereti -, de én nem bírom ennyire a közösségi életet. Inkább a zöldbe vágytam a szépségeivel és a nyűgeivel együtt.
Szerencsére a kérdésemre light-os választ kaptam, bár földúton lehet csak megközelíteni, de a kert szépen kiépített, gondozott és minden közüzem - a csatornán kívül - be volt vezetve. Ez már akkorát dobott a helyzeten, hogy a faház már nem is tűnt olyan borzasztónak.

Mindig is városlakó voltam, bár a szerencsésebbek közül, mert mindenhol volt kert a társasház körül ahol gyerekkorom óta laktam, de sosem saját, vagy kizárólagos. Ebből kifolyólag sem volt olyan késztetésem, hogy a hét végére ki kelljen szakadnom a városból küzdeni a természettel. Most már szeretem a természetet, a növényeket, a kertet és a vele való foglakozást. Ezért is esett a választásom erre a kis nyaralóra a nagy és szép kertjével. A házban is minden rendelkezésre állt, amire a mindennapokban szüksége lehet az embernek, így már akkor is több volt felszereltségében, mint egy "standard hétvégi" nyaraló.

“A boldogság azoknak van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a körülményeiknek.”

A rendelkezésemre álló keret - önrész -, bankhitellel megduplázva is csak egy kisebb, max. 50 m2 körüli lakótelepi, vagy a város körüli kisebb településen lévő szerényebb kertes házra, házrészre volt elegendő.
  Egy kis községben találtam egy  apró faházat, ami az első pillanatban megtetszett a hirdetésben lévő képek alapján. A fogalmazásával is rátett egy lapáttal, vállalkozó kedvű, kihívást szerető egyéneknek ajánlva.Úgy tűnik rácuppantam, mint medve a mézes bödönre. Ettől függetlenül élőben is megfogott a ház hangulata, az őt körülvevő kert és a jó levegő, valahogy más volt mint az átlag nyaralók.
A ház egy nálunk is kedvelt és elég nagy számban épített Tátra - de mint később kiderült - Poniklec típusú szlovák alpesi tetős faház, amit az eladók már átalakítottak az igényeik szerint: kombi gázkazános központi fűtés és melegvízellátás, szép járólapozás, lambériázott tetőtér két szobával, zuhanykabinos fürdőszoba, amerikai konyha beépített bútorral, stb. A ház 30 nm alapterületű, erősen csapott tetőtérrel ami jóindulattal is alig 15-20 nm., mégis élhetőnek tűnt a két szintjével. Az eladók csak tavasztól őszig laktak benne, a fűtést az átmeneti időkre és télen fagymentesítésre használták. Akkor teljesen rendben tűnt a ház, még szerencsésnek is éreztem magam, hogy ennyire jót sikerült találnom.

Mai tudásommal és tapasztalatommal már sok mindent észrevennék, amit akkor még nem láttam meg. Gyakorlatlan voltam, nem kérdeztem eleget, nem láttam fontos dolgokat, csak arra figyeltem, hogy mennyire egyben van, nem kell vele sokat dolgoznom. A blog végül is erről szól, mi az amit nem vettem észre és hogyan kellett átalakítanom ahhoz, hogy állandó lakhelyként szolgáljon. Persze nem tudhatom mi lett volna, ha hamarabb észreveszek bizonyos fontos dolgokat és nem ezt a házat veszem meg. Alkudni nem lehetett, ilyen árban meg öreg, sok felújítást igénylő házakat találtam errefelé, vagy félkész könnyűszerkezetest. A tudatlanságom legalább az elején nem rontotta el az örömömet amikor tulajdonba vettem a házat.

  Aki még nem próbálta nem is tudja milyen érzés, amikor elmennek az eddigi tulajok és az ember ott marad mint új tulajdonos a SAJÁT házában.  Hirtelen más lesz a világ, szabadon mászkálhat benne, pakolgathat, mindent megnézhet, kinyithat, megfoghat, megtapogathat, nem szól rá senki, övé az egész. 
Persze igazán csak akkor lesz, ha már mindenhol átíratta, földhivatal, közmű szolgáltatók és kifizette a vagyonosodási illetéket.

A ház speciális formája miatt a hagyományos bútorok jó része be sem fért volna, ezért jól jött, hogy maradtak a méretre vásárolt, vagy készíttetett bútorok.

Ezen felül maradt a hűtő, mikró, ágyak, kanapé, szőnyegek, egy adag evőeszköz, tányér, fűszerek, mondhatni indulókészletet is hagytak, nem álltam ott üresen, hogy le sem tudok ülni és egy pohár vizet sem tudok inni, mert pohár sincs. Gondolom ez egyedi eset, de az árban benne voltak a bútorok is és az alap felszerelés.

Az eladó nagyon korrekten állt az üzlethez, mindent ott hagyott amit megígért (sőt még azon felül is), valamint patyolat tiszta volt az egész ház. A kertet is az utolsó pillanatig gondozta, átadáskor a fű frissen nyírva, öntözve, emésztő kiszippantva.

Nagyon fontos aki még csak tervezi a lakása, vagy háza megvételét, átadás napján átadás-átvételi jegyzőkönyvet kell írni az összes mérőóra – gáz, víz, villany, stb.- állásáról, mert az utólagos viták csak így előzhetők meg, valamint az összes közmű szolgáltató az átíráskor kér 1 db. eredeti példányt, tehát annyi eredeti példányt kell készíteni, hogy az összes közmű szolgáltatónak, az eladónak és a vevőnek is jusson.

Lassan költözhetek, de addig is kihoztam az új fűnyírót és locsolószettet nehogy hiányt szenvedjen a szép gyep. 

Nem illik tűző napon locsolni, de ki kellett próbálni.

Előszó

Egy kis faház története, melyet nyaralóként vettem és igazi otthont szeretnék teremteni belőle. Tulajdonképpen már most is "igazi" otthon - az otthonom -, mert itt élek, de én többet szeretnék. Egy otthon legyen otthon (a paprikás krumpli meg legyen paprikás krumpli), érezzem mindig úgy, hogy hazaértem és nem csak vakációzni jöttem. Egyszerű igény, ugye?? 

Ez a házikó nagyon hangulatos kis faház, amit előző tulajdonosai egy átlag nyaraló szintje fölé fejlesztettek, de én tovább szeretnék menni ebben.
 Én itt fogok élni előreláthatóan hosszabb távon és szeretném ha ehhez igazodna, alkalmazkodna a házikó. A lehetőségekhez képest teljes értékű, nem nyaralós megoldásokat szeretnék, legyen meg benne minden olyan komfort, és legyen olyan feelingje, ami teljes otthonná teszi. Erről szól ez a blog, az átalakításról, a munkákról, az eredményekről, félelmekről és örömökről. 
 Nagy dolgokról itt nem fogsz olvasni, tudom sokkal népszerűbb az új ház építés, tetőtér beépítés téma, de ezzel sajnos nem szolgálhatok. Ez inkább átalakítás mint átépítés, tipikusan kispénzes project, ezermester kategória. Lényegében saját kezű kivitelezés, néha segítséggel, de inkább segítség nélkül. Amennyiben már itt elvesztetted az érdeklődésedet, legalább megspóroltam neked néhány percet az életedből, amíg az előszón átrágod magad. 

A blogírás nekem is újdonság, ez az első és lehet utolsó is. Mivel jó ideje benne vagyok a házam átalakításában, gondoltam megpróbálkozom munkálatok összefoglalására és megírására, hátha ötleteket adhatok hasonló cipőben járóknak, másrészt az átalakítás menete és részletei számomra is bármikor előkereshetők. Idővel az információk - megfelelő keretrendszer nélkül - hajlamosak a keveredésre, eltűnésre, vagy az összekuszálódásra. A leírtak egy részére már nem emlékeztem, vagy nem pontosan, időnként az események sorrendjében is volt némi zavar. 

Rengeteget segített, hogy a ház vételének örömére vásároltam egy egyszerű kompakt fényképezőgépet, és azóta minden fontosabb eseményt megörökítek vele. A képek sorrendjéből, készítési dátumából tudtam rekonstruálni az eseményeket. Sok év múlva ez lesz a mankóm, ha valamit pontosan vissza akarok idézni. Jó érzés visszaolvasni és visszaidézni az eseményeket, mennyit dolgoztam vele, honnan indultam és hová érkeztem. Lassan nem lesz olyan része a háznak, amibe ne kotortam volna bele.

A fényképezést mindenkinek ajánlom, nemcsak az emlékek felidézésében segít, de nem egyszer sokat segített a munkám során az elfelejtett, vagy már nem teljesen tiszta dolgok, megoldások pontos felidézésében. 


Ez egy "after blog", nem folyamatosan írtam, hanem utólag az elmúlt öt év eseményeit összefoglalva, míg utolértem magam és online blog lett belőle.
Visszaolvasva úgy érzem elég sokat foglalkozom a történetben a döntéseim előzményeivel és a befolyásoló tényezőkkel - talán egyeseknek furcsa lesz. Nem vagyok univerzális szakember, aki azonnal tudja mi a megoldás, nem filozofál, rutinszerűen és céltudatosan dolgozik. Inkább az emberi oldalánál megragadva próbálom megmutatni, milyen út vezetett odáig, milyen alapon választottam, milyen tényeket vettem figyelembe, miken görcsöltem. Ebben benne van az összes parám és bizonytalanságom, amikor magamat is meg kellett győznöm, jó lesz az ahogy elgondoltam. Azt majd a jövő dönti el, hol hibáztam és hol döntöttem jól. Vannak persze bakik is amit nem hallgattam el, de ez is benne van a pakliban, egy szakember - vagy gyakorlottabb ezermester - már az elején bekalkulálja az egymást követő munkafázisokat. Az a jó érzésem viszont még így is megvan, hogy az akkori lehetőségeim keretein belül, a bakik ellenére is a legjobb akkori tudásom szerint dolgoztam. Okos ember mindig tanul saját és mások hibáiból, valószínűleg sok mindent már másképp csinálnék, lehet nem jobban, de összeszedettebben, céltudatosabban. Ennek ellenére ha nem muszáj, nem kezdeném elölről.

Kiknek ajánlom?
Akár magamnak, de ezen kívül azoknak akik éppen hasonló cipőben járnak, vagy csak gondolkoznak ilyenen. Nem szabad megfeledkeznem az ötletadó blog írójáról, hiszen - ha áttételesen is - neki köszönhetem az indító löketet.

http://www.istallo.blogspot.com/

Az elején úgy terveztem, a blog alapjaiban csak házról és a felújításáról szóljon, de később kiegészítettem a tágabb értelembe vett ház körüli dolgokkal és sok fényképpel, ami nem csak a szigorúan vett alapelképzeléshez tartozik. Így emberibb az egész, hisz ez nem szakmai értekezés, benne vagyunk mi is, a gondolataink, érzéseink, az életünk a házban.  

Külön köszönet az akkori Illetékhivatalnak, aki az ingatlan szerződésbeli értékét felülbírálva - és azt lefelé módosítva -, kisebb vagyonosodási adót vetett ki.