Egy kis faház története, melyet nyaralóként vettem és igazi otthont szeretnék teremteni belőle. Tulajdonképpen már most is "igazi" otthon - az otthonom -, mert itt élek, de én többet szeretnék. Egy otthon legyen otthon (a paprikás krumpli meg legyen paprikás krumpli), érezzem mindig úgy, hogy hazaértem és nem csak vakációzni jöttem. Egyszerű igény, ugye??
Ez a házikó nagyon hangulatos kis faház, amit előző tulajdonosai egy átlag nyaraló szintje fölé fejlesztettek, de én tovább szeretnék menni ebben.
Én itt fogok élni előreláthatóan hosszabb távon és szeretném ha ehhez igazodna, alkalmazkodna a házikó. A lehetőségekhez képest teljes értékű, nem nyaralós megoldásokat szeretnék, legyen meg benne minden olyan komfort, és legyen olyan feelingje, ami teljes otthonná teszi. Erről szól ez a blog, az átalakításról, a munkákról, az eredményekről, félelmekről és örömökről.
Nagy dolgokról itt nem fogsz olvasni, tudom sokkal népszerűbb az új ház építés, tetőtér beépítés téma, de ezzel sajnos nem szolgálhatok. Ez inkább átalakítás mint átépítés, tipikusan kispénzes project, ezermester kategória. Lényegében saját kezű kivitelezés, néha segítséggel, de inkább segítség nélkül. Amennyiben már itt elvesztetted az érdeklődésedet, legalább megspóroltam neked néhány percet az életedből, amíg az előszón átrágod magad.
A blogírás nekem is újdonság, ez az első és lehet utolsó is. Mivel jó ideje benne vagyok a házam átalakításában, gondoltam megpróbálkozom munkálatok összefoglalására és megírására, hátha ötleteket adhatok hasonló cipőben járóknak, másrészt az átalakítás menete és részletei számomra is bármikor előkereshetők. Idővel az információk - megfelelő keretrendszer nélkül - hajlamosak a keveredésre, eltűnésre, vagy az összekuszálódásra. A leírtak egy részére már nem emlékeztem, vagy nem pontosan, időnként az események sorrendjében is volt némi zavar.
Rengeteget segített, hogy a ház vételének örömére vásároltam egy egyszerű kompakt fényképezőgépet, és azóta minden fontosabb eseményt megörökítek vele. A képek sorrendjéből, készítési dátumából tudtam rekonstruálni az eseményeket. Sok év múlva ez lesz a mankóm, ha valamit pontosan vissza akarok idézni. Jó érzés visszaolvasni és visszaidézni az eseményeket, mennyit dolgoztam vele, honnan indultam és hová érkeztem. Lassan nem lesz olyan része a háznak, amibe ne kotortam volna bele.
A fényképezést mindenkinek ajánlom, nemcsak az emlékek felidézésében segít, de nem egyszer sokat segített a munkám során az elfelejtett, vagy már nem teljesen tiszta dolgok, megoldások pontos felidézésében.
Ez egy "after blog", nem folyamatosan írtam, hanem utólag az elmúlt öt év eseményeit összefoglalva, míg utolértem magam és online blog lett belőle.
Visszaolvasva úgy érzem elég sokat foglalkozom a történetben a döntéseim előzményeivel és a befolyásoló tényezőkkel - talán egyeseknek furcsa lesz. Nem vagyok univerzális szakember, aki azonnal tudja mi a megoldás, nem filozofál, rutinszerűen és céltudatosan dolgozik. Inkább az emberi oldalánál megragadva próbálom megmutatni, milyen út vezetett odáig, milyen alapon választottam, milyen tényeket vettem figyelembe, miken görcsöltem. Ebben benne van az összes parám és bizonytalanságom, amikor magamat is meg kellett győznöm, jó lesz az ahogy elgondoltam. Azt majd a jövő dönti el, hol hibáztam és hol döntöttem jól. Vannak persze bakik is amit nem hallgattam el, de ez is benne van a pakliban, egy szakember - vagy gyakorlottabb ezermester - már az elején bekalkulálja az egymást követő munkafázisokat. Az a jó érzésem viszont még így is megvan, hogy az akkori lehetőségeim keretein belül, a bakik ellenére is a legjobb akkori tudásom szerint dolgoztam. Okos ember mindig tanul saját és mások hibáiból, valószínűleg sok mindent már másképp csinálnék, lehet nem jobban, de összeszedettebben, céltudatosabban. Ennek ellenére ha nem muszáj, nem kezdeném elölről.
Kiknek ajánlom?
Akár magamnak, de ezen kívül azoknak akik éppen hasonló cipőben járnak, vagy csak gondolkoznak ilyenen. Nem szabad megfeledkeznem az ötletadó blog írójáról, hiszen - ha áttételesen is - neki köszönhetem az indító löketet.
Külön köszönet az akkori Illetékhivatalnak, aki az ingatlan szerződésbeli értékét felülbírálva - és azt lefelé módosítva -, kisebb vagyonosodási adót vetett ki.
Én itt fogok élni előreláthatóan hosszabb távon és szeretném ha ehhez igazodna, alkalmazkodna a házikó. A lehetőségekhez képest teljes értékű, nem nyaralós megoldásokat szeretnék, legyen meg benne minden olyan komfort, és legyen olyan feelingje, ami teljes otthonná teszi. Erről szól ez a blog, az átalakításról, a munkákról, az eredményekről, félelmekről és örömökről.
Nagy dolgokról itt nem fogsz olvasni, tudom sokkal népszerűbb az új ház építés, tetőtér beépítés téma, de ezzel sajnos nem szolgálhatok. Ez inkább átalakítás mint átépítés, tipikusan kispénzes project, ezermester kategória. Lényegében saját kezű kivitelezés, néha segítséggel, de inkább segítség nélkül. Amennyiben már itt elvesztetted az érdeklődésedet, legalább megspóroltam neked néhány percet az életedből, amíg az előszón átrágod magad.
A fényképezést mindenkinek ajánlom, nemcsak az emlékek felidézésében segít, de nem egyszer sokat segített a munkám során az elfelejtett, vagy már nem teljesen tiszta dolgok, megoldások pontos felidézésében.
Ez egy "after blog", nem folyamatosan írtam, hanem utólag az elmúlt öt év eseményeit összefoglalva, míg utolértem magam és online blog lett belőle.Visszaolvasva úgy érzem elég sokat foglalkozom a történetben a döntéseim előzményeivel és a befolyásoló tényezőkkel - talán egyeseknek furcsa lesz. Nem vagyok univerzális szakember, aki azonnal tudja mi a megoldás, nem filozofál, rutinszerűen és céltudatosan dolgozik. Inkább az emberi oldalánál megragadva próbálom megmutatni, milyen út vezetett odáig, milyen alapon választottam, milyen tényeket vettem figyelembe, miken görcsöltem. Ebben benne van az összes parám és bizonytalanságom, amikor magamat is meg kellett győznöm, jó lesz az ahogy elgondoltam. Azt majd a jövő dönti el, hol hibáztam és hol döntöttem jól. Vannak persze bakik is amit nem hallgattam el, de ez is benne van a pakliban, egy szakember - vagy gyakorlottabb ezermester - már az elején bekalkulálja az egymást követő munkafázisokat. Az a jó érzésem viszont még így is megvan, hogy az akkori lehetőségeim keretein belül, a bakik ellenére is a legjobb akkori tudásom szerint dolgoztam. Okos ember mindig tanul saját és mások hibáiból, valószínűleg sok mindent már másképp csinálnék, lehet nem jobban, de összeszedettebben, céltudatosabban. Ennek ellenére ha nem muszáj, nem kezdeném elölről.
Kiknek ajánlom?
Akár magamnak, de ezen kívül azoknak akik éppen hasonló cipőben járnak, vagy csak gondolkoznak ilyenen. Nem szabad megfeledkeznem az ötletadó blog írójáról, hiszen - ha áttételesen is - neki köszönhetem az indító löketet.
Az elején úgy terveztem, a blog alapjaiban csak házról és a felújításáról szóljon, de később kiegészítettem a tágabb értelembe vett ház körüli dolgokkal és sok fényképpel, ami nem csak a szigorúan vett alapelképzeléshez tartozik. Így emberibb az egész, hisz ez nem szakmai értekezés, benne vagyunk mi is, a gondolataink, érzéseink, az életünk a házban.
Külön köszönet az akkori Illetékhivatalnak, aki az ingatlan szerződésbeli értékét felülbírálva - és azt lefelé módosítva -, kisebb vagyonosodási adót vetett ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése