Ötödik év

2011 első napja van és már haladunk a reptér felé. Sajnos nem mi utazunk, hanem barátaink nászútra. Most 2 kutyánk van, 1 saját és 1 ideiglenes. Szerencsés helyzet, vigyázunk egymás kutyájára, így nem probléma ha el kell utazni valamelyikünknek. Szerencsétlen is, mert a két kutya nem fér meg egymással.

In memoriam Mogyi:

Hörinek megfakult a szőre és egyre kevesebbet van kint, szinte állandóan a hálójában van. Ha kirakjuk sincs kedve kószálni, úgy látszik kezd öregedni és a bundája fakulása az őszülés lenne? Nem olyan rég voltunk vele állatorvosnál a tályogja miatt és a doktornő megdicsérte, a kondícióját és az általános egészségi állapotát.

Valami nem stimmel, Mogyi (Mogyoró a hörcsög) a kajáját sem vitte be a helyére. Párom bekukucskál az odújába, ott van összegömbölyödve, de nem mozdul a kocogtatásra. Kibontja az odúját és Mogyi továbbra sem mozdul, összegömbölyödve alszik, de már végleg, többet nem fog felkelni. Teljesen merev, pár órája már halott lehet, csak az vigasztal, hogy alvó pózban halt meg, valószínűleg nem szenvedett, csak elfogyott az ideje.

Kerestem egy kisebb dobozt, teletöltöttem szárított fűvel és az odújában lévő vattával és abba fektetem bele, majd még a fűvel teljesen betakartam. Bár tudjuk nem fog felébredni, de reggelig mégsem rakom ki a hidegbe, hátha.......a dobozból ki tudja rágni magát. Reggelre nem rágta ki magát, ugyanúgy van, ahogy tegnap este beraktam. Mivel dolgozni kell menni, nincs idő eltemetni, ezért kiraktam a szaletli felső gerendájára, ott a kutya nem éri el, hétvégén majd eltemetem.

Üres a Hörilak.

Amíg el nem temetem, a ketrecét is hagyom a helyén, csak a büdösödő dolgokat dobtam ki. Fura, hogy nem motoszkál benne. A sárga kockában lakott, és a vakjáratban volt az élelmiszer raktára. Ezeket a dobozokat még az év elején vettük, remélve itt már be fog rendezkedni, és megtalálja a biztonságos helyét. Valóban így is történt, amint felfedezte az új részeket, behurcolkodott és végig ez maradt a hálója.

Ma eltemettem Mogyit a kertben a dobozában, a kert egy csendes helyén, ahol a kutya nem szokott járkálni, és még egy nagy követ is raktam a sírja tetejére, ki ne ássa. Úgy döntünk, nem veszünk másikat, Mogyi volt az első és egyben utolsó hörcsögünk.

Mogyi még fénykorában.

Trepni a kutyának:

Lökött egy jószágunk van, -10 fok alatti éjszakákon sem megy be a hőszigetelt házába, inkább egy lábtörlőn alszik az ajtó előtt. Bár jó nagy bundája van, akkor sem bírom nézni, hogy egy vékony lábtörlőn fázzon, beparancsolni meg nem tudom éjjelre, ha nem figyelek, úgyis kijön. Nem igazán értem, ennél jóval enyhébb napokon bent aludt, most miért nem?
Sokat nem érdemes tipródni a kérdésen, kicselezem és megnyugszik a lelkiismeretem, hogy a nagy hidegben kint kell lennie. A bontott lambériából gyorsan összedobok egy trepnit az ajtó elé. Semmi mérnöki találékonyság, az egyforma hosszú lambériákat összeillesztem és alulról két használaton kívüli slagdarabbal összefogatom tűzőgéppel. Ez nem engedi szétcsúszni és eltartja a kőtől. Nem volt időm maszatolni vele, csak ami a kezem ügyébe került.

A célját betölti, ha az ajtó előtt szeret feküdni, ám legyen, de mégsem a jéghideg kövön. Egyetlen baja van, a rugalmas összefogás miatt kicsit ingatag, billegős, ha lesz időm majd csinálok jobbat.

 Január vége sincs és majdnem tavaszias az idő, most kell megcsinálnom a trepni V 2.0-ás változatát. Keresek egyforma lambériákat és hozzá megfelelő hosszúságú összefogó léceket. Ezt egy kicsit nagyobbra és stabilabbra készítem, most van időm rá. A lambériákat egymás mellé rakva hátulról felcsavarozom a tartóléceket, majd bevágást készítek az ajtó felőli oldalára, hogy be lehessen tolni teljesen a küszöbig.
Az éleit kicsit legyalulom és lecsiszolom, ne legyen szálkás. Mivel melegen süt a nap és plusz fokok vannak éppen, gyorsan le is festem, a hólétől ne ázzon fel. A nap annyira felmelegítette a trepnit, hogy teljesen megszáradt a festék mindkét oldalán, a jobb szoláris nyereség érdekében teljes felületével a nap felé fordítottam a száradás alatt.

Kutyinak is tetszhet, mert kényelmesen elnyúlik rajta este. A munka nem volt hiába, az átmeneti tavaszias időjárás után visszatérnek a hideg éjszakák.

Mostanában nem történik semmi érdekes, amit érdemes lenne leírni. Régóta motoszkál bennem, hogy kellene megint kenyeret sütni, hisz van kenyérsütőnk, de amióta kiköltöztem ide, a pincében pihen. Erőt veszek magamon is kikotróm a pince mélyéről a gépezetet. Most tökmagos kenyérliszt mixből készítem, ebben minden benne van, csak vizet kell adni hozzá. A kenyeret mindig tejjel készítettem, úgy kellemesebb az íze, valamint adok hozzá egy kis vajat is. Az a legrosszabb a kenyérsütő gépben, hogy a sütés vége felé, olyan ínycsiklandozó kenyérillat tölti be az egész lakást, hogy egyszerűen nem lehet szabadulni tőle. Nézem a kijelzőt mennyi van még hátra, szabályosan csorog a nyálam. Végre sípol a gép, befejezte a sütést, kész a kenyér. Éppen ideje, már alig bírok magammal, de kikapcsolva még hagyom egy kicsit hűlni, majd kiveszem a friss kenyeret. A kinézete csodás, megkelt ahogyan kell, gyönyörű barna a külseje.

Átszólok a szomszédainknak, van-e kedvük megkóstolni a friss kenyeret és úgy tűnik volt, mert pár perc múlva már itt is vannak. Aki készített már saját kenyeret, tudja milyen dolog felvágni a még gőzölgő kenyeret és - egy kis hűlés után - még melegen megenni. Mit mondjak, helyből megettük az egész kenyeret csak úgy magában, annyira finom volt.

 Tavaszig eseménytelenül telnek a napok. Lassan elolvad a hó és kezd melegedni az idő. Már alig várom, hogy kertészkedhessek, de elég lehangoló a kép, a ház előtti füvet a télen teljesen kitapostuk. A kutyával is kell játszani és ő csak a közepén érezte jól magát, így mindig kemény jégpáncél borította ezt a területet, mert folyton letapostuk.
Elkezdtem a szokásos tavaszi átültetési sorozatot. Nem vagyok kényszeres, de változik az elképzelésem menet közben és a növényeken is látszik, jól érzik magukat a helyükön, vagy sem.  A kivágott beteg gyümölcsfák helye is szabad lett, ezért a magnóliát felhoztam a felső szintre, ahol reggeltől estig napon lehet, a félárnyékban nem növekedett.

A fű állapotát a kép is jól szemlélteti. A magnólia két alacsonyra vágott ágát drága kis kutyánk "metszette" meg mert unatkozott, én csak egyenesre vágtam.
A másik gyümölcsfa helyére egy bordó levelű nyírfa került, ami tavaly nyár óta cserépben erősödik és egyenesedik. Neten rendeltem 2+ m. magas fát, mert azt óvatosan behajtva a kocsiba haza tudom vinni. Amikor kiszállították a fát, kiderült 3 méternél is magasabb a fa, csak karikába hajtva tudtam a kocsiba rakni. Sajnos a munkahelyre nem tudom behozni a fát, annyit tudtam a fa érdekében tenni, hogy leálltam a kocsival a mélygarázsba, ott nem süti a nap. A nagyobb gond, pont aznap kellett hajnalig bennmaradnom, így a szerencsétlen több mint fél napig volt összehajtva. Amikor hajnali 2 után hazaértem, megpróbáltam kiegyenesíteni, de nem nagyon ment neki. Másnap kikötöztem, hogy egyenesen álljon, de nem tudtam emiatt elültetni, a karók is rendre elhajlottak, végül beástam a cserepét a kerítés mellé és hozzá kötöttem ki a fát. Egész télen így egyenesedett, de még most tavasszal is kissé görbe, még mindig ki kell kötni. Az ember általában örül, ha a pénzéért többet kap, de ez most nem volt szerencsés, ha akkor nem kell hajnalig bent maradnom, valószínűleg a kocsiból kilógatva szépen lassan hazaviszem.

 Áprilisra már kezd zöldülni a fű, de még mindig elég nyomorultul néz ki.

 

Kicsit kezdek aggódni, a többi nyírfának már majdnem kipattannak a rügyei, míg a bordó levelű meg sem mozdul. Írtam a kertésznek akitől vettem, de megnyugtatott, ez később indul meg, az övéi sem csinálnak még semmit.

Plafon végmunkák:

Megint nagy levegőt veszek és kísérletet teszek a plafon befejezésére. Kivettem két nap szabit, párom addig a szüleit látogatja, így tudok nyugodtan dolgozni. Jó lenne már túl lenni ezen, ilyen nehezen semelyik munka nem ment még. Annak ellenére, hogy gipszkartonoztuk, elég sokat kell javítani, pótolni. Mivel a födém eléggé mozgékony, az illesztéseket és a törésvonalakat üvegszálas szalaggal kell megerősíteni. A gipszkarton szélein vannak bemélyedések, ami a táblák illesztésénél az üvegszövet szalagnak adnak helyet. De mi van, ha nálam semmi sincs ott, ahol kellene? A hosszanti oldalnál sehol nincs illesztés, a rövidnél meg bemélyedés. Így a hosszanti "árkokat" fel kell tölteni, a rövid oldalak illesztéseinél meg el kell tüntetni a felületből kiálló szalagot, akármilyen vékony is. Tehát nálam megint nem úgy működik a rendszer, ahogy kéne, így rengeteg plusz munkát ad. Ráadásul nem vagyok gyakorlott glettelő és ilyen kis felületeknél a gerendák közötti hely szűkössége miatt sokkal nehezebb. Sokat kell glettelnem és sokat csiszolni emiatt. A sok csiszolás miatt sok por keletkezik, amit meg rühellek.
Megpróbálom géppel csiszolni elszívóval, de ha nem vigyázok hamar eltömíti a csiszolópapírt, a porszívó légszűrőjét még gyorsabban. Bár így jóval kevesebb por keletkezik, de a géppel elég könnyű "becsiszolni", és akkor megint lehet javítani. Közvetlen szomszédom - aki szakmája szerint festő - felvilágosít, szakember nem csiszol géppel, csak kézzel. Megpróbálom, hát katasztrófa. Az egy kérdés, hogy idővel leszakad a karom, de ennyi por ami így keletkezik,vastagon beborít mindent. Bármit arrébb rakok, vastagon hull a por róla. Maradok inkább az elszívós csiszológépnél, sajnos nem fordulatszám-szabályozós, de egy toroid trafóval le tudom csökkenteni a fordulatszámát, így kevésbé ""harapós". A másik dolog amit egy festő tud, de a laikus vagy amatőr csak később jön rá, a csiszolást olyan fényviszonyok között kell végezni, amilyen a lakásban lesz később. Csak egy példa, amit este csiszoltam egy ideiglenesen felrakott lámpa fényénél és simának tűnt, másnap az ablak felől jövő fénynél tele volt hibával. Ugyanez fordítva is igaz. Ezek mind apróságoknak tűnnek, de nekem egy rakás pluszmunkát adtak.

Sokat gondolkodtam, a fürdőben mivel fejezzem be, a tapéta nem túl szerencsés vizes helyiségben. Szóba jöhet még falfesték, a lambériázást már korábban elvetettem. Volt még egy elképzelésem, a külső homlokzati vékonyvakolat. Kicsit utánanéztem, nem én találtam ki egyedül, alkalmazzák sok helyen beltéren is. Teljesen strapabíró, páraálló, mosható, időtálló. A dolog ott bukott meg, hogy hó vége felé közelegve nem volt felesleges pénzem egy vödör anyagra, meg a párom is idegenkedett tőle. A végén a fehér festékre esett a választás, a szobákban meg maradnak a már megvásárolt tapéták.
De az élet sosem ilyen egyszerű, megint elkezdett motoszkálni egy gondolat a fejemben, mi lenne ha a tetőt is hófehérre festeném és nem tapétáznánk. Próbáltam elképzelni, egyrészt sokkal világosabb lesz, másrészt a sötétre pácolt gerendákat nagyon szépen kiemelné, a gerendák a fehér plafont. Párom megint hallani sem akart róla, ha már megvettük a méregdrága tapétát, tegyük is fel. Van benne igazság, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, én a lehető legvilágosabb színt akarom. Próbáltam győzködni, legalább hadd próbáljam ki, ha nem néz ki jól, a festékre nyugodtan ráragasztható a tapéta, nem fog leesni.
Az fürdőt és a konyha-étkező részt telibe glettelem, a glett fehér színe, már nagyjából megmutatja hogyan fog kinézni. Bár a glettelés távolról sem homogén színű, de ígéretes a látvány, egy életem, egy halálom én megpróbálom, némi ajtócsapkodást megér a kísérlet. Ha megpróbálom és nem lesz jó, pár négyzetméternyi festék és némi pluszmunkám bánja, de ha ki sem próbálom, mindig bennem marad a "mi lett volna ha" kérdés. A fürdőt igyekszem a lehető legszebben leglettelni, hiszen festve lesz, a többit csak a tapétának szükséges minőségűre.
Bárhogy is lépek tovább, még le kell alapozni Falfix-szel, hogy egyenletes legyen a festék takarása és a tapétaragasztót se szívja el a gipszkarton. Szakemberek mondják, falfixes alapozás után a tapétát is le lehet később szedni normálisan a falról, nem tépi fel a gipszkarton felületét. Szerencsére az alapozó gyorsan szárad a tavaszi melegben, addig áthívom a szomszédunkat némi pihentető sörmennyiség elfogyasztására.
Találtam a pincében a sok döglött beltéri falfesték között egy éppen csak lejárt szavatosságú kültéri fehér falfestéket, amivel a tetőtéri ablak díszítőkeretét festettem le. Ez éppen jó lesz a fürdőbe, strapabíróbb, mint a beltéri és lassan ezt is ki lehet dobni, ha nem használom fel. A fürdőt két rétegben lefestve maga lett a gyönyör, kivilágosodott és nagyon jól néz ki. Nem teketóriázom, már megyek és festem is a következő felületet, a konyhát és étkezőt. Itt sem rosszabb az eredmény, a festék szépen takar, a teddy hengerrel enyhén érdes felülete lesz, ami a gerendák között még jobban mutat, mint ha teljesen sima lenne.
 Egyre jobban néz ki a festés ahogy szárad és egyenletes lesz a színe. Sajnos a glettelés sok időt elvitt, így ezen a hétvégén már nem érdemes tovább menni, így elkezdem leszedni a párom segítségével a takarószalagot. A szalag alá néhol befolyt a festék, mivel a csiszológép kicsit kikezdte a papírt, így le kell mosni a gerendáról. Ilyenkor jön elő a hétvégi ház komplexusom, de joggal, mert a gerendák csiszolása olyan durva, hogy csak dörzsi szivaccsal jön le a festék. A dörzsi meg leszedi a lazúrt is, így foltos lesz a gerenda, ergo ki kell javítanom. De nincs ilyen színű festékem, csak a vörös-cseresznye lazúr. Feltételezésem szerint elég hülyén nézhet ki vele, mahagóni vörös-cseresznye berakásokkal. Azért kipróbálom és teljesen jól megfér a régi színnel. Ennek örömére a nagyon durva felületeket lecsiszolom és az összes gerendát átfestem a festékkel, legyen egyforma színű. Döbbenetesen jól néz ki szerintem, a hófehér matt plafon és közte a vörös mahagóni gerendák, kicsit a régi parasztházakra emlékeztet, ami eleve tetszik is. Egyszerű de szép, illik a faházhoz. Lassan a párom is beismeri, tényleg jól néz ki, de hagyok neki még gondolkodási időt, ha a következő hétvégére sem tud megbarátkozni vele, tapétázunk. Bár már látom előre, a tapéta a közelébe sem fog jönni, a dolog egyszerű szépsége meg fogja győzni.

Sajnos ezzel a kis kompakt géppel nem lehet visszaadni az igazi látványt, de remélem azért érezhető az egyszerűség szépsége.
Mára nem marad más hátra, mint a takarítás és rendrakás. Amikor nagyon utálom a takarítást, felnézek a plafonra és megnyugszom, végül is megérte a sok munkát. Reggel úgy iszom a kávét, hogy a plafont nézem, és csak azt hajtogatom, "ez k...a szép, ugye?" Párom sem ellenkezik már, így készen látva a sok kosz nélkül egészen más, a konyhafront rész kétszer olyan világos, mint a szobai. A fürdőszoba olyan világos lett a zöld tető után, hogy szinte vakít, lehet kisebb izzót tenni a lámpába, bőven elég lesz az is.
Szegény tapétánk, még egy ideig várni fog a felrakásra. Néhány év múlva ha ezt a látványt megunjuk, jöhet a tapéta, csak ragasztani kell.
Most egy kis szünet következik, elfogyott a festék, elfogyott a csiszolópapír, majd fizetés után folytatom. Van dolgom a kertben is, és kollégám fiának motorját is szét kell már szednem, hogy tudjon alkatrészt keresgélni hozzá.

A műtrágyázás megtette a hatását, a fű kezd ismét szép lenni, a letaposott rész is növekedésnek indult. Még van különbség a növekedésük intenzitásában, de fűnyírás után már nem látszik.

A karácsonyfánk is szépen elindult. Most még vigyáznom kell rá, sose legyen száraz a földje, mert könnyen kiszárad a kicsi gyökérzete miatt. Ha a nyarat kibírja, akkor már túlélte, addigra növeszt elégséges gyökérzetet és jövő tavaszra már ki is növi a cserepét.

Plafon végmunkák - II. ütem:

Sikerült beszereznem a festéket is, meg a csiszolóvásznakat. A festék beszerzése nem volt annyira egyszerű, osztrák festék lévén, elég drága ezért nem nagyon keresik a festők, még ott sem kaptam, ahol évekkel ezelőtt vásároltam. Végül sikerült megtalálnom a mintaboltot és ott találtam kis - 5 literes - kiszerelésben is. Homlokzatfestékben ez kis kiszerelésnek számít.
Először a tökölős dolgokkal kezdek, mint a klíma fölötti résszel. Amíg felrögzítem a már előzőleg kiszabott és lefestett gipszkartonlapot, a párom a vállán tartja a klíma beltéri egységét. Egyben pár centivel lejjebb is hozom a tartószerkezetét, legyen hely a levegő áramlásához fölötte. Mivel annyira nem tudom lejjebb rakni a klímát, fölötte nincs hőszigetelés, csak takarás az egységes kinézet miatt. A szintkülönbség átmenetét fa kerettel oldom meg, felsőmaróval lekerekítve az élét és a vörös cseresznye színben lekenve több rétegben. Van ideje száradni a következő hét végéig.
Most szabadság nélkül, csak hétvégén tudok dolgozni. Elkezdem a szoba feletti rész glettelését. Ezt nagyon szépre szeretném megcsinálni, ezt látjuk a legtöbbet. Elvileg szép sima felület, csak az illesztéseknél kell szélesen elglettelni, ne látsszon a huppli.

 

Mivel itt eleve festéshez készítem az alapot, zömmel kézzel csiszolok, a gép már amúgy is nagyon jelzi, hogy elege van, a gipszpor valamelyik csapágyát kikezdte. A klíma csövei nagyon útban vannak, de csak kerülgetni tudom, ehhez nem hívok szerelőt, hogy leszedje a festés idejére.

 A kép alapján megérthető, miért húztam ilyen sokáig. Ez egy lakott terület, és mindent por borít, nincs egy hely, amit normálisabb ruhában meg lehetne közelíteni.

Egész jól állok, még vasárnap délelőtt van és már festem a plafont. Valami mégsem stimmel, nem fed annyira a festék mint múltkor. Már kétszer átfestettem és még mindig látszik a glettelt és a gletteletlen rész közötti színkülönbség. Túl hígítottam volna a festéket? Megvárom míg megszárad és most hígítás nélkül kenem át, ha ezután is átlátszik romlott a festék minősége.
Sajnos besötétedett közben, a festéssel már kész lettem, de a takarószalagok leszedése és gerendák festésének kijavítása már a következő hét végére marad. Legalább ezzel készen vagyok, nem kell többet csiszolnom. Nagy nehezen összetakarítunk, fáradt vagyok, az alapos takarítás úgy is jövő hétre marad.
Másnap reggel kávézás közben nézem a plafont és elborul az agyam. A sűrű festék miatt foltos lett az egész, a normál fényben látszik, ami lámpa mellett még nem látszott. Ilyen nincs, már megint beszívtam, megint szabit kell kivennem, ha nem akarok csúszni az idővel.
És így is lesz, a hét közepén egy napot kiveszek, terveim szerint a foltos részt leglettelem és újra festem. De ez nem ilyen egyszerű, a foltos részt leglettelve továbbra is foltos marad, a festett felületen a glett látszik nagyon. Akkor leglettelem az egészet vékonyan. De ez további csiszolást igényel, további porral. Ennek már sosem lesz vége?? Ráadásul az elkészültben is találok durva hibákat - igaz eredetileg tapétához készült az alap -, így ezeket is kijavítom és újrafestem.
Végre sikerül egy általam is elfogadhatónak mondható minőséget elérnem, gyorsan le is festem, mielőtt a párom hazaér. Már csak egy pici gond van, a festék rohamosan fogy, nem biztos elég lesz a teljes felületre. Végül éppen hogy be tudtam fejezni, viszont egy gramm javítófesték sem maradt így. A végén már két kézzel nyomtam a teddyhengert, hogy kiadja magából a sok festéket. A befejezés megint hétvégére marad.
Másnap reggel kicsit félve nézek a plafonra, mit találok rajta. Még így álmosan is jónak tűnik, a foltossága eltűnt, de azért találok még további hibákat. Ma felülmúlom önmagam, nem érdekel, annyi belefér a handmade kategóriába.

A hét végén folytatom a munkát, de már nem kell csiszolni, ez önmagában ajándék.
Gépszereléssel kezdődik a napom. A csiszológépet próbáltam, kibírja-e a mai napot, de úgy döntött, hogy nem, és beállt a csapágya mint a szög. Jó kis gép, sajnálnám ha tönkremenne, így gyorsan szétszedem, hátha ki lehet takarítania port belőle. Tényleg szép fehér a belseje, de forognak a motor csapágyai, ennek ellenére kitisztítom és megkenem kicsit . A motorteret is kipucolom, majd a házat összerakva beindítom és gyönyörűen jár a motor. Jó lesz ez, még bezsírozom az excenter csapját és összeszerelem a gépet. Beindítanám, de megint nem megy. Megint szétszedem az alját, kiderül, a porréteg alatt lapul egy csapágy az állt meg. Zárt csapágy, de gumi porvédővel, amit könnyű kipattintani. Nincs sok por benne, de mégis áll a csapágy. Benzinben kimosom és addig mozgatom, míg kijön a kosz belőle, újra szabadon forog. Alaposan kimosva, majd jól bezsírozva visszarakom a csapágy porvédőit. Szépen csendben forog, csapágy megmentve. Siker, összeszerelés után a gép megint úgy működik mint új korában.

Ezután végre nekiállhatok a háznak is. Először a klíma csöveit kellene visszarakni a műanyag vezetékcsatornába. A szigetelés miatt máshová került minden, át kell szabni acsatornát és a csöveit behajtogatni. Próbálom kirakni a csatornát a földön, összesen 3 darabból áll, de az istenért sem akar passzolni. Pedig csak ez volt fent, ennyit nem változott a rendszer. Most milyen jó, hogy mindent lefotózok, megkeresem a 2007-es képeket, amikor szerelték és nagy nehezen megértem a szerelők logikáját. Pedig egyszerű, a fedő takar, a többi nem érdekes.
Így már össze tudom passzítani, ahol kell kivágok, ahol kell toldok belé. A csöveket is át kell hajtogatni, de mintha rövid lenne, nem akar a csatornába bepasszolni. Akkor jut eszembe, a szigeteléskor meg túl hosszúnak tűnt, ezért kinyomtam a kültérre egy részét, majd gondosan purhabbal tömítettem és ki is gipszeltem. Most legalább szedhetem ki. Itt üt vissza, ha valaki alaposan és becsületesen dolgozik, küzdhetek, míg kitisztítom az átmenetet és vissza tudom tolni a csöveket. Így már rögtön stimmel, belefér a csatornába. De ne legyen egyszerű az élet, az egyik rézcső lágyított, könnyen hajlik, a másik kemény mint a dög, küzdhetek vele rendesen és még vigyáznom is kell, nehogy kitörjem a beltéri egységből a csatlakozást. Ha elengedi a gázt, hívhatom a szerelőket jó pénzért. És még mindig nem kerek a történet, a kondenzvíz elvezető kemény műanyagcső végképp nem illik a nyomvonalba. Ez ragasztott cső, ha szétesik, nincs mivel összeragasztanom, venni kéne elemeket, ragasztót, csövet hogy a csatornába passzítsam. Bolt már zárva, valamit ki kell találnom, ne kelljen megint a következő hétvégére hagyni a befejezését. Kotorászok kicsit a pincében, hátha valami értelmesre bukkanok, de nem. És akkor jön az ötlet, a locsolócsőből levágok egy darabot, amivel ki tudom vezetni a kondenzvizet a szabadba. Ezzel meg is oldottam a problémát, a víz elvileg ki tud folyni, de azért kipróbálom. Beindítom a klímát, jó hűvöset fúj, direkt jól jön, de valahogy nem akar kifolyni a kondenzvíz, pedig a páramérők szerint indokolt lenne. Még várok egy kicsit, de inkább leveszem a burkolatát lássam mi a gond. Ha már levettem, hát ki is fújom, a sok gipszporból neki is juthatott. Felhozom a levegőcsövet, meg a fújópisztolyt és elkezdem kifújni a lamellákat, majd minden tiszta víz lesz, a gyűjtőtálca már tele van kondenzvízzel. A slag nem lehet eldugulva, ősszel úgy tekertem össze, hogy a végeit egy közdarabbal összedugtam, abba pók, bogár biztos nem tudott belemenni, de ki is fújtam mielőtt felhoztam. Kerítek egy hosszabb csövet, betámasztom a tálca levezetőjébe, másik oldalára a kompresszor, és hajrá. Megint minden tiszta víz lett, de már lefolyik a víz. Még fújkálom a lamellákat, szerencsére nem lett nagyon poros, majd visszarakom a burkolatát és bekapcsolom, lássam hogyan folyik ki a víz a cső végén. Elindul a klíma, de furcsán változik a ventilátor hangja, kattan egyet és leáll az egész, nem reagál semmire. Kihúzom a konnektorból, újra eljátssza majd csend. Levert a víz, kinyírtam a klímát. Aztán eszembe jutott, láttam az elektronikát, lehet vizet kapott, pedig azt is kifújtam. Megint áramtalanítás, burkolat le, panel ki, ezen van az egész vezérlés. Alaposan kiszárítottam sűrített levegővel, majd összerakva bekapcsoltam. Klíma szépen indul, távirányítóra reagál, hűt is rendesen, megint úgy megy mint régen. Szerencsére csak a nedvesség hülyítette meg, máskor jobban kell vigyázni a tisztításra, lehet kicsit durva a 8 bar nyomás, amit a kompresszor ad.
A klíma után a fűtőtesten a sor, ez biztos rengeteg port kapott, mindenképp ki kell tisztítani. Gondoltam kifújom sűrített levegővel, de akkor megint minden tiszta por lesz, így inkább leszerelem és kint az udvaron slaggal lemosom. Jó sok víz fért el benne, ahhoz képest, hogy lapradiátor, és még így is nehéz. Ketten óvatosan kivisszük az udvarra és ott slaggal alaposan lemosom, utána hagyom száradni.

Jön a takaró szalagok levétele. Egy gond van vele, több mint egy éve fent van a gerendákon, és a fűtés miatt ezeken a részeken alaposan odagyógyult a fához, alig lehet lehúzni. A csiszológép ezt is megcakkozta, nincs 10 cm egybefüggően leszedhető rész. Lehet kapargálni sniccerrel, spaklival, körömmel, ahogy tetszik. Több órát elcseszek vele és utána még jöhet a dörzsiszivacs is. Természetesen itt is lejön több helyen a lazúr, de nem érdekel, mert úgy is nekimegyek a csiszolóval.
Így is lett, ha nem is tökéletesre, de átcsiszoltam a gerendákat, hogy sehol se legyen szőrös, még azokon a részeken is ahol a múltkor már lefestettem, de legyen már egységes a kinézete. Szépen lefestettem a lazúrral, de csak egy rétegben, mert ez is elfogyott. Venni kell még egy dobozzal, mert a csiszolt és a csiszolatlan részek színe eltérő, ha nem is nagyon, de azért láthatóan.

Természetesen elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszik. És ezzel nem azt karom mondani, hogy a régi nem volt szép, hisz első látásra beleszerettem, de hosszú távon benne élni más. Nem cserélném vissza a régi kinézetére. Talán ha CSAK nyaralónak használnánk.

Emlékeztetőül néhány kép, milyen volt az elején:

 Remélem másnak is feltűnik a régi és a mostani beltér világosságbeli különbsége. A sötétre pácolt lambéria a plafonon nagyon lenyomta a teret. Az első két kép között a különbség a vakuban van, az első vaku nélkül, míg a második vakuval készült. Érezni a különbséget, ha a vaku nem világítja meg a plafont, jóval sötétebb.

A kis kitérő után vissza a jelenbe. A fűtőtest levételét kihasználva lefestettem a mögötte lévő falszakaszt, valamint az ablakok feletti és a nagyszekrény mögötti falszakaszt. Minő véletlen találtam a pincében Sadolin fenyő vastaglazúrt, ami - minő véletlen - szintén kifogyott. Engem kísért a festékelfogyás mostanában.

A sok bentlét után jó kimozdulni a kertbe. A fű már gyönyörűen magához tért a többszöri műtrágyázásnak és rendszeres locsolásnak köszönhetően, valamint a többi növény is szépen fejlődik.

A kis nyírfa idén is ámokfutásba kezdett a növekedésben.

A karácsonyfa ekkora hajtásokkal már nehezen bírja a meleget, árnyékba kellett raknom.

Rég volt ilyen zöld a fű.

A bordó levelű nyírfa is megindult, de jóval lassabban.

A magnólia élvezi a sok napot, gyönyörűen fejlődik.

Utolértem magam a blogírásban, ezek a képek ma reggel készültek. Úgy néz ki idén nem lesz nagy haladás, az elhúzódó válság, áremelkedések és stagnálás a fizetésünket is nagyon megnyirbálja, már a fenntartás is gondot okoz, fejlesztésre nem fog pénz jutni. Idén inkább a kis pénzből, sok munkával megoldható munkák jönnek, mint

• lépcső lecsiszolása, átfestése. Ezt már írtam korábban, finom csiszolással eltüntetem a szőröket és hibákat a fáról, majd szép lazúrral több rétegben átfestem. A színen még gondolkozom, marad a fenyőszín, vagy esetleg gerendák színére fessem? Félek a sötét színnel túl hangsúlyos lesz, a mostanival belemosódik a környezetébe.
• ablakkeretek lecsiszolása és festése. Ezt legalább lehet darabonként csinálni. Egyik nap szépen lecsiszolom, ha kell lemarom az éleit, majd másnap átfestem több rétegben. Így éjjelre mindig be lehet zárni az ablakokat, nem kell bénázni a száradó festékkel. A lazúr hamar szárad nyáron.
• fürdőajtó rendbehozása. A képen is látható, átfordították a nyílásirányt, plusz már elég kopottas. Ezt szépen lecsiszolom, leglettelem és kompresszorral lefestem. Az ajtókeretnek sem árt egy csiszolás és az éleinek lemarása majd festés.
• falak átcsiszolása és festése. Ez hosszabb menet lesz, mivel zömmel kézzel csiszolható csak. Szerencsére jó állapotban van, így nem kell mélyen csiszolni, csak a felületi egyenetlenségeket. Viszont azt vettem észre, rengeteg helyen berepedt a faanyag, elvált egymástól az illesztéseknél, tele van olyan réssel, ami festetlen, védtelen a szú ellen. Már találtan a Xyladecornál kifejezetten szúirtó és megelőző alapozót, ezt fújnám be a kis festékszóróval amennyire mélyen csak lehet és utána festeném a felületét.
• remélhetőleg a szaletli átfestésére is lesz egy doboznyi festék.
• a fürdő falainak átfestése, hogy szín is legyen a lakásban. Nagyon sok gyönyörű, színre kevert festék kapható, de elég borsos áron. Anyagi megfontolásból arra gondoltam, első lépésben felhasználom a tetőre vett tapétát, így a falak különböző színűek lehetnek ahogy terveztem. A nappali felé világosabb, a konyha felőli egy kicsit sötétebb, ott több a fény. A plafont is eredetileg így terveztem,  most legfeljebb "lecsúszik" a tapéta a falra. Később ha megunjuk a halvány színeket, jöhet a festék.

Ha már ezek sikerülnek és nem romlik el semmi, ami váratlan kiadással jár, már elégedett leszek. Ezek tervek, lehet amit most felsoroltam végül több évi elfoglaltságot jelent majd, de bizakodom még, csak lesz jobb is.

Innentől online a blogom
:-)

Tegnap az esős időt kihasználva kiszórtam a pincében talált, tavaly fel nem használt fűmagot a kopottasabb részekre. Az előjelzés szerint most egy csapadékosabb időszak következik, a meleg és a sok csapadék elvileg jó feltételeket teremt a fűmag kikeléséhez.
Ehhez képest ragyogóan süt a nap, az esőfelhők megint elkerültek minket. Este sem esett, pedig még locsoltam is, hogy legyen mit űberelnie az időjárásnak, de kevésnek találtattam.

Kicsit visszatérek a plafon gipszkartonozásához. Most már van némi tapasztalatom, hiszen már több mint egy hete elkészült a festés. Egyértelműen pozitív a változás. Reggel, amikor még egyik ablakon sem süt be a nap - mert oldalról kapja a napot -, már akkor határozottan érezhető a különbség. Sokkal világosabb a szoba, és sokkal tágasabbnak is tűnik. A régi sötét plafon még világosban is lehúzta a teret, a mostani fehér inkább tágítja, egy kis térben ez nagyon fontos.
Nem feltétlen akartam gipszkartont, gondolkodtam a fehér lambériázáson is, de ahhoz jó minőségű, ezáltal drága lambériára lett volna szükségem, hogy a fehér lazúr a fa szépségét adja vissza, nem a hibáit. Bizonyára sokkal kevesebb munkával lehetett volna megépíteni, az előre lefestett lambériaelemeket készre vágva, csak rögzíteni kell és nincsenek koszos utómunkák, így bármikor folytatható lett volna.
Ezen már kér vergődni, akkor a tapétázás mellett döntöttünk, hogy színt vigyünk a szobába, ezért nem lett lambéria. Igaz szín sem, de az elképzelések változnak menet közben is.
Ez egy érdekes kísérlet volt, kicsit a régi parasztházak feelingjét adja, ami határozottan tetszik, így nem bántam meg semmit. A lehetőség még egy fontos tényező, a jelenlegi megoldással több út nyílik, a továbblépésre:

• marad fehéren
• átfestem színesre
• tapétázom (színessel is)
• lambériázom. 

Tehát igazán nincs miért aggódnom, a jelenlegi kialakítás mint egy univerzális alap, több választási lehetőséget kínál. Az első 3 variáció gondolom tiszta ügy, a negyedik elsőre fura lehet, de nem kivitelezhetetlen. A gipszkartonra nyugodtan rárakhatom a lambériát, mivel a gipszkarton tartószerkezete alkalmas a lambéria rögzítésére is. Hosszú szöggel és a pneumatikus tűzőgéppel könnyen és gyorsan fel lehet rögzíteni. A vágási por is elkerülhető, mert a teraszon is le tudom vágni pontosan a már előre lefestett lambériákat, nem kell feltétlen a szobában. Így olyan kevés porral lehetne megoldani, hogy nem kell utána nagytakarítást rendezni és a bútorokat is csak a munkaterület alól kell eltologatni.
10 mm-es borovi fenyő minőségi lambériával még a belmagasság is olyan kis mértékben csökkenne, ami gyakorlatilag észrevehetetlen.
Én nem aggódom, a lehetőségek adottak, a mostani kialakítás meg kifejezetten tetszik. Idő lesz míg megunom. ;-)

Nem megy a munka ebben a melegben. Egyszerűen nincs kedvem hozzáfogni a befejezéshez, mindig akad valami más fontos teendőm (főleg a kertben). A sok esőtől és melegtől gyönyörűen befüvesedett a kert olyan részeken is, ahol eddig mindig kopott volt. Feltételezem az elvetett fűmagnak is köszönhető, bár ellentmond neki, hogy az üres részekre vetett fű még nagyon vékonyka, nemigen dúsíthatja a régit. Inkább a sok eső és műtrágya ösztönözhette a sűrűsödését. Úgy látszik két módon lehet egyszerűen és gyorsan bedúsítani a füvet, plusz fűmaggal és műtrágyával. Persze a locsolás állandó összetevőként szerepel a képletben. Szóval élvezem a sok zöldet, ennyire egységesen még nem volt zöld a kert. Már úgy vettem a telket, hogy az utcára néző rész volt szépen karbantartva, pázsitszerű fűvel, a hátsó rész meg csak ímmel-ámmal. Sokáig töprengtem, hogyan lehetne itt is olyan szép, kiirtom Glyalcával az egész hátsó részen a tarack-gyom-fű triászt, majd bevetem fűmaggal, de akkor hetekig csúnya az egész. Aztán elkezdtem rendesebben öntözni és mit tesz az élet, egyre zöldebb lett minden. A rendszeres öntözés és nyírás időnként műtrágyával megtámogatva a fű oldalára billentette a mérleget, amit tovább javított alkalmanként némi gyepszellőztetés és fűmag kiszórása. Ősszel megint tervezek egy alapos gyepszellőztetést és fűmagszórást tovább erősítve a mutatósabb fű arányát.

Az eddig legkopottabb részei a kertnek, most szinte pázsitnak kinéző fűvel. Közelről nem ennyire idilli a helyzet, a zöld egy részét a gyomok adják, de még javítok ezen.

Még egy számomra örömhír, úgy néz ki idén már tényleg virágozni fog a selyemakác. Tavaly is már majdnem úgy volt, de valahogy visszafejlődött. Ezen e képen már biztatónak vehető a bimbók fejlődése.

 
Az egyik szelesebb napon elszakadt a vörös levelű nyírfám kikötése és a fa földig hajolva kúszónövénnyé vált. Először azt hittem az autóban karikába hajtva eltöltött fél nap tette tönkre a törzsét, de kicsit keresgélve a neten kiderült, ennek a fajtának 5-6 év kell, míg öntartó lesz. Érdekes dolog, de a levelek vörös színét egy génhiba adja, így a természetben önmagától nem fordulna elő. A különlegességek mindig kényesek.
A törzse kiegyenesítéséhez vásároltunk egy 2.5 méteres bambuszrudat, amivel már magában is szépen megállt, de a szél ellen nem védi meg. Akármilyen rugalmas és hajlékony a bambusz, ha tőben töri el a szél, vége a fának. Jártam már így, egy viharos szél kettétörte a kikötésnél az egyik nevelt kis nyírfámat, ezért ide erősebb megoldás, egy kaloda kell, amit a kertészek is használnak nagyméretű fák kiültetésekor.
Ha már hosszabb időre "vendég" lesz a kaloda, készítettem egy dekoratív példányt, hisz sokáig fogom nézni. Lehet kicsit túllihegtem, de élvezet volt elkészíteni - végre kicsit más munka. Egyszerű (válogatott) Bramac tetőléc lecsiszolva és lefestve. Jó kis teszt lesz, hogyan viselkedik a Milesi festék a szabadban, kitéve az időjárás minden hatásának.

A hétvégén, a reggeli kávézás közben szokásomhoz híven a plafont nézegettem. Még mindig szeretem nézni és még mindig nagyon tetszik. Azért ez jó dolog, nem az elkészülte után jutnak olyan eretnek gondolatok az eszembe, hogy másként kellett volna csinálni. Szóval nézegetem a plafont és a függönytartó síneket, hogyan fogom szépen eltakarni, amikor bevillant az ötlet, a műanyag függönytartókat be kellett volna süllyeszteni a gipszkarton szintjébe. A fehér plafonon a szintbe süllyesztett fehér függönytartók szerintem nagyon jól néznének ki, nem lógnának ki a plafon síkjából, a függönyök szinte a plafonból "nőnének" ki. Egy 3 méter feletti belmagasságnál valószínűleg ez nem lenne téma, de ebben a magasságban már ez a kis plusz is pozitívan hat esztétikailag.

A függönyök levételét és felrakását úgy oldanám meg, hogy a sín végéből 5 cm-ert levágnék, ami kivehető lenne. Csak szép egyenes vágás és precíz illesztésre lenne szükség és ezt a darabot csavar ellenében ki lehetne venni a helyéről, míg a többi része fixen és résmentesen lenne bedolgozva a plafon síkjába. Ekkor már kényelmesen ki lehet húzni a görgőket a sínből. Eddig ilyen megoldást még nem láttam sehol, persze ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik. A másik lehetőség - amit már több helyen is láttam -, az ablakok előtt végig egy sávban a karnisok helyét besüllyeszteni a plafonba. Ezt is egyszerűen és szépen meg tudtam volna csinálni, ha nem az ajtó felett lenne a klíma felszerelve, így ez a megoldás élből felejtős, a klímát nem tudom máshová tenni.

Ezért nem szeretem elkapkodni az ilyen jellegű dolgokat, mert az agyam kattog a megoldásokon még akkor is, ha nem figyelek rá. Nem egyszer fordult elő, hogy villanásszerűen jött a megoldás, amin már régóta agyaltam. Ez is bekerül majd az utolsó "elhamarkodott megoldások" fejezetbe.

Konyhai elszívó:

Hasonló eset a konyhai elszívóm is, aminek a tetőszigeteléssel "elfogyott" az eredeti helye. Korábban - a szigetelés előtt - szépen elfért a helyén, de  helyhiány miatt a rögzítésére más megoldást kellett találnom. Ezt is húztam, ameddig lehetett, de ma eljött a megvalósulás ideje. Gondolkodtam, hogyan tudnám megoldani, hogy ne kerüljön túl alacsonyra az elszívó, mert a szigetelés elvette az eredeti helyének a felét. Egyszerű lenne annyival lentebb felrögzíteni, de ott a gázcső vége, ami belóg a helyére. Gondolkodtam, hogy a másik falra rakom fel a tűzhelyhez képest 90 fokkal elforgatva (a kivezetőcső alá), de elég idétlenül nézett ki, ezt gyorsan elvetettük. Marad a távtartós megoldás, a szigetelés alja és a gázcső közötti helyet ki kell töltenem.

A fő tartó elem  az 5x20-as gerenda megmaradt vége, valamint távtartó lécek, mert önmagában még ez sem volt elég vastag. A gerendát meg a léceket méretre vágtam, és sokszori próba után, amikor már minden stimmelt lecsiszoltam és lefestettem az elemeket.

Előtte azonban ki kellett takarítanom az elszívót, mivel vastagon lerakódott az étolaj mindenhova. Egy darabig szűrő nélkül üzemelt és ez megtette a hatását, pedig előtte már egyszer olajtalanítottam. Darabokra szedtem és hideg zsíroldóval alaposan befújtam. Pár perc múlva csoda történt, a megkövült olajréteg lemoshatóvá vált. Olyan olajos volt, hogy még a motort is el kellett mosnom, amit persze nem ajánlok senkinek, mert nem túl szakszerű fogás és akár életveszélyes is lehet, vagy a motort teheti tönkre a hozzá nem értés. A motort (a tekercseit) miután tiszta lett, sűrített levegővel alaposan kifújtam, majd kitettem a napra, hogy teljesen kiszáradjon mielőtt összeszerelem.

Ennyi alkatrészből áll egy közönséges konyhai elszívó, illetve még többől, de az üvegeket biztos helyre raktam, el ne törjenek.

A kopásoktól és némely műanyag alkatrész elsárgulásától eltekintve szinte új állapotúak lettek az alkatrészek. Üdítő látvány a büdös, mindenhol olajos állapotához képest.
Ez alatt a távtartó faalkatrészek festése lassan száradt a naposnak egyáltalán nem mondható időnek köszönhetően. Egy kicsit a végén rásegítettem hőlégfúvóval finoman.

Amikor már fogható lett a festés, összecsavaroztam a távtartót és felszereltem a helyére.

Majd következett az elszívó beállítása még üresen, úgy sokkal könnyebb a mozgatása.

 

Amikor ez is rendben volt, összeszereltem az elszívót és leszereltem az ideiglenes elszívó ventilátorát. Ekkor jött a meglepetés, a kivezetőcső is vastagon olajos volt, az ideiglenesnek nem volt szűrője, így a kivezetőcsövet és a lamellákat is alaposan ki kellett tisztítanom. Végül felszereltem az elszívót. Itt is adódott némi probléma, az összeszerelt elszívóban már nem fért el a csavarozógép, sőt még a hosszú csavarhúzóval sem tudtam rendesen benyúlni. Elvileg csak fel kéne akasztani a csavarokra, de elég vékony a lemez és én nagyméretű alátétekkel erősítettem meg, ehhez viszont a csavarokat teljesen ki kellett csavarni és alátéttel vissza. A végén a "kanyarfúró" segített, ez egy adapter, ami 90 fokban elfordítja a fúró tengelyét. Ezzel már befértem, de az akkus csavarozógép akkuja addigra lemerült. Ezért kénytelen voltam a legnagyobb fúrógépemet bevetni, mert az a mechanikus sebességváltója miatt elegendő nyomatékot tudott szolgáltatni. 

Itt már látszik a patyolat tiszta kivezetőcső.

A végeredmény, csili-vili tiszta minden.

Már nagyon hiányzott ez az elszívó, sokkal csendesebb és nagyobb légszállítású, mint az ideiglenes volt. Ez a kiemelés a faltól további előnyt is jelent, így az elszívó lámpája a tűzhelyt teljes egészében bevilágítja, mivel a tűzhely a gázcső miatt előrébb van a faltól. Az eredeti helyén a lámpa részben a tűzhely teteje mögötti részt világította be.

Csak érdekességként az emlegetett "előd", az ideiglenes elszívó:

  

A kép nagyon gyenge, mivel egy kép háttéréből vágtam ki a részletet. Ezt az "alkotásomat" valahogy elfelejtettem lefotózni. Az anyaga 2 cm-es hungarocell lap, a tetőszigetelő fólia ragasztószalagjával bevonva és az elemeket is ezzel a ragasztószalaggal rögzítettem egymáshoz. Pillekönnyű darab, a hátsó felén lévő kis kinyúlással volt a ventilátor házához rögzítve ragasztószalaggal, semmi másra nem volt szükség.

Gyorsan kellett összerakni, mert a kajaszag elöntötte a lakást, ezért tényleg ami a kezem ügyébe került, abból készült.  Több mint egy évig használtuk, ennyi megemlékezést megérdemel.

Tegnap óta gonoszkodik bennem egy gondolat, nem került túl alacsonyra az elszívó? A ház kialakításánál és a tető erős benyúlásánál fogva sok variációs lehetőség nincs az ideális elhelyezésre. A kérdés nem hagyott nyugtot, előkerestem a régi fényképeket és megnyugodva tapasztaltam, egy picivel valóban lejjebb került, de még nem zavaróan, néhány centi az egész.

 Itt nagyjából látható az elszívó eredeti magassága, nem sokkal a gázcső íve fölött volt az alja, most picit takarja az ív tetejét.

 Viszont a polc jóval lejjebb került - majdnem a kávéfőzőig ér az alja - a felső polc használhatósága miatt, ezért a mosogató fölé valamilyen zárt lámpatestű világításban kell gondolkodnom, talán vízhatlan LED szalaggal fogom megoldani.

Tulajdonképpen az ideiglenes elszívó magassága lenne az igazi, de megfigyeltem, az edényekből kiszálló gőz egy része olyan magasságnál már lazán elment az elszívó mellett, a ventilátor huzata kevés volt egy markáns légmozgás kialakításához. A gyári elszívónak nagyobb a szívóteljesítménye, de olyan magasságba már ez is kevés lenne.
Végül is mindegy merről nézem a dolgot, a ház sajátos alakja ezt az elhelyezést teszi lehetővé, ha tetszik, ha nem. Nekem kényelmetlen, mert a fejem mellett van, csak oldalról, vagy elölről az üveget behajtva látom rendesen a tűzhelyet, de még mindig jobb, mintha semmi sem lenne. E nélkül az egész ház állandóan kajaszagban úszna a főzések alkalmával.

Július eleje van és sorra dőlnek a meleg rekordok.  A legutóbbi hétvégén is csak pihegtünk a hőségben, érdemi előrelépés a ház életében nem történt. Szerencsére a szombat délutánt a szomszédunknál a medencében töltöttük, úgy el lehetett viselni a meleget. Vasárnap vendégei voltak, így nem zavarogtunk, maradtunk otthon. Feltöltöttem az udvari tusoló vízmelegítőjét, a nap hamar kellemes hőfokú vizet készített, így időnként jól esett lehűlni egy kicsit. Próbáltuk a kuttyot is megfürdetni, de megsértődött és beköltözött a bokrok alá a hűvösbe. Délután már kénytelen voltam bekapcsolni a klímát, mielőtt nagyon felmelegszik a ház, de a tetőtér így is használhatatlan, 30 fokra melegszik fel délutánra. A klímát 25 fokra állítottam, így viszonylag keveset jár és nem olyan ütős kimenni a a kertbe. A kellemesebb időben kicsit pakolgatok, visszaszereltem az egyik polcot a szobában, de semmi megerőltető munka.
A nagy melegre való tekintettel elkezdtem gondolkodni a ház további szigetelésének lehetőségein és módozatán. Az alap elképzelés a kőzetgyapot, de látva egy-két ilyen nap után hogyan melegszik át a tető szigetelése, az érdeklődésem a cellulóz felé fordult. Ennek az anyagnak 8 szoros a fáziseltolódás mértéke a kőzetgyapothoz képest. Míg az egységnyi kőzetgyapot 0.6 óra alatt melegszik át, a cellulóz 4.6 óra alatt. Ilyen meleg nyáron ez sokat jelenthet, ha addigra melegszik fel, amikor már ki lehet nyitni az ablakokat. Ami viszont még ellene szól, a kőzetgyapot éghetetlen, míg a cellulóz csak nehezen éghető, a másik lényeges dolog, olyan kicsi a légtere a tetőtérnek, hogy elég csak fent lennünk, már attól is bemelegszik. Ezen igazán csak egy hővisszanyerős légcserélős klímás szellőzőrendszer, vagy felülethűtés segítene. A ház méretei miatt - helyhiány - a legjobb a felülethűtés lenne, a burkoló felületben csőkígyó és ebben hűtött víz keringene.Viszont ennek is vannak alkalmazási határai, ha túlságosan lehűtjük a hűtővizet és harmatponti hőmérséklet alá kerül felület, párakicsapódás képződik. Nyáron minél melegebb van és nagyobb a páratartalom, annál magasabb a harmatponti hőmérséklet, így annál kevésbé használható hűtésre. Tapasztalattal rendelkező felhasználók figyelmeztetnek, nem összekeverendő a felülethűtés a klímával. Tehát mégiscsak klíma lenne a leghatásosabb megoldás, de itt nem fér el a tetőtérben. Marad az esti szellőztetés a meleg nyári napokon.

Arra viszont nagy hangsúlyt kell majd fektetnem a tető átépítésénél, hogy a kiszellőzése a lehető legjobb legyen, minél kevesebb hő érje el a szigetelőanyagot a héjalás felől.

A kert is szenved a melegtől, a fű foltokban ég ki egyik napról a másikra, hiába locsolom rendszeresen. A foltokat plusz locsolással 1-2 nap alatt el lehet tüntetni, de utána máshol kezd el száradni. Ha ilyen meleg és száraz marad a nyár, őszre tragikusan fog kinézni.

Viszont végre virágzik a selyemakác:

 
és a kutyánk által teljesen letarolt tő is kihajtott és szépen fejlődik.

Virágzanak a csatornamunkálatok miatt kimentett liliomok:

és a hibiszkusz is lassan belendül:

Legújabb szerzemény, nem tudtam otthagyni a piacon:

Még nem tudom pontosan hová fogom ültetni, de hamarosan a helyére kerül. Kicsit a mérete miatt féltem a kutyától, bár már nem bántja a növényeket, de a játék hevében nem mindig figyel és egy ilyen picurkán átgázolhat úgy, hogy észre sem veszi.

Most már zöld növényem elég van, a sok zöldet más színnel és sok virággal kell megtörnöm, hogy ne legyen unalmas. Szeretnék több bordó és zöld-sárga levelű bokrot, fát beszerezni valamint színes virágokat. Jövőre újra lehet építeni a terasz előtti sziklakertszerűséget, amit kutyink módszeresen kiirtott. Szerencsére már ezt sem bántja, több cserepes növény dekkol ott ideiglenesen, hozzá sem nyúl.
Lassan a Kána is virágozni fog. Kicsit sűrűn vannak egymás mellett, de tavaly a hibridek nem nagyon virágoztak, nem tudtam idén mi fog kikelni, de úgy néz ki minden rizóma megeredt. Jövőre szellősebben fogom szétültetni.

Végre szabin! - Tapétázás, lépcső felújítás:

Végre eljött a nyári szabadságunk ideje. mint rendesen, megint a házzal fogok foglalkozni, tervezem a tapétát lecserélni és a lépcsőt felújítani, villanyt szerelni és a kollégám fiának a motorjával is foglalkozni. Legfontosabb a tapétázás és a lépcső felújítása. A felújítás alatt a durva felületek eltüntetése és újrafestés lesz, szerkezeti átalakítást nem tervezek (remélem nem is kényszerülök rá). Jó lenne a recsegését is megszüntetni, de ahhoz meg kellene erősíteni az egész szerkezetet, ami már nem fog az időbe és költségvetésbe beleférni.

Vasárnap:

Délután már nem bírtam magammal, nekikezdtem a tapétát leszedni. A tapétát jól megáztatva könnyű leszedni, ehhez egy 5  literes kis pumpás permetezőt használtam. Felmértem a helyzetet, ha kézi spriccelővel csinálnám, görcsöt kapna az ujjam és a vízpermetező is kifeküdne. A permetezővel jól meg lehet locsolni és bizony többször alaposan át kellett spriccelnem, míg átázott rendesen a tapéta. Utána már úgy jött le a falról, mint a parancsolat.

Persze nem is én lennék, ha ennek örömére a fürdő ajtókeretének neki nem ugornék csiszolóval azonnal. Logikus, ilyenkor kell, amikor nincs tapéta. Ez némi (rengeteg) koszt okozott, ugyanis az ajtókeret nem volt túl szép, így tárcsás csiszolóval kellett lenagyolni, majd csak utána a porzsákos vibrációs csiszolóval. Először vibracsiszolóval próbálkoztam, de nem sok kárt okozott a festésben, ezért volt szükség a tárcsásra. A másik gond, a vibracsiszoló rezgéseit az ajtókeret és a fal felerősítették és irgalmatlan zajt okoztak. Ez nem téglafal, aminek tömege van és csillapítja a rezgést. A színen nem sokat gondolkodtam, mivel csak az a festékem volt itthon amivel a gerendákat kentem le, így minő meglepetés, arra esett a választásom. A hátsó bejárati ajtóval nem harmonizál túlzottan, de a függöny úgyís eltakarja, viszont a gerendákkal teljes az összhang.

 

Így kicsit erősnek tűnik a szín, de a világos tapétával remélem szép lesz. Ez a csomagolódoboz színe a falnak eléggé lehangoló. olyan mintha egy kis dobozban lennénk. Gyönyörűen igazolja a világos színek optikai térnövelő hatását.

Hétfő:

Ma a lépcső következett. Már hetek óta arra készülök, hogyan fogom a felső lépcsőtartó csavarokat elvágni, hiszen a plafon szigetelésével ezek a csavarok a szigetelés alá kerültek. Az embernek néha lehet szerencséje, rosszul emlékeztem minden csavar elérhető volt, így hamar lebontottam a lépcsőt. Viszont most derült ki, az alsó tartókonzolok egyike - ami a földhöz rögzíti - el volt törve.

Hirtelen nagy hely lett a lépcső nélkül.

Bár tudtam, hogy a nyaraló/hétvégi ház effektus érvényes a lépcsőre is, de a szőnyegek levétele után szembesültem újra, milyen hitványul készítettét el. Durva gyalulás, semmi csiszolás, göcsörtös olcsó faanyag.

Némelyik foknál azon csodálkozom, hogy a sok görcs miatt még nem tört el a súlyom alatt. A meglepetés igazán a fal felőli tartógerenda okozta:

A vaku miatt nem látszik a lényeg, de vaku nélkül:

Hoppácska, mi mászkálhatottt a járatban??? Ennyire fertőzött fát beépíteni egy faházba már gondatlanság. Szerencsére a lakó ki lett fűrészelve belőle, de azért ijesztő. A fa megmunkálása és minősége is jól látszik. Olcsó fenyő, hitvány megmunkálás, hétvégi házba jó, mindegy csak olcsó legyen. Elkeserítő.
A lépcső után a mögöttes fal tapétája került sorra. Micsoda kincseket talál az ember a tapéta alatt....

Persze ilyen kincset nem tarthatok meg, így annak is mennie kellett. Ez már az elődömnek is sok volt, rátapétázott.

Nem hivalkodom többet a kinccsel, marad a doboz szín. Bekerült az ideiglenes lépcső is. Ha eddig azt hittem a falépcső nyekergett jobban, akkor itt a cáfolat. Amit ez a létra tud művelni hangerőben és nyekergésben..........nem beltéri darab az biztos.
 Itt a nagy alkalom, hogy megint csiszoljak egy kicsit (Ilyenkor kell, amikor nem koszolja össze a tapétát). A tapéta feletti gerendát még évekkel ezelőtt valamilyen talált festékkel átkentem, aminek a színe igencsak elütött a többi gerendától. Most végre ezt is kezelésbe vehettem, meg a lépcső támasztó gerendáját. Körbecsiszoltam a feljáratot határoló gerendákat és lefestettem a többi gerenda színére.

Még a "kincs" tapétás képen látszik, mennyire fakó, sötét színe volt a tapéta fölötti gerendának.

Kedd:

Nekiálltam a lépcső szétszedésének, majd a tartógerendák csiszolásának. Nem tudom mivel volt lefestve, de eltömi a csiszolókorongot, ami már kínomban 24-es minőségű cápafog kategória, de még ezt is képes. Ennyi csiszolókorongom nincs, így egy ideig akkus csavarozógépbe fogott drótkoronggal tisztítom a tárcsát. A sorrend: először cápafog csiszolókorong, majd a vibrációs csiszolóval egyre, finomodó csiszolópapírral a sima felületig. Mivel utálok csiszolni, így mindig nagyon alaposan csiszolok, mintha saját magamat szívatnám (pedig nem vagyok mazochista). Nem elég simára csiszolni, hanem tiszta fáig minimum.
A végén felsőmaróval 45 fokban levágtam az éleket, ne legyenek éles kiszögellések.

Lépcső leltár.

Szerda:

A nap esősen kezdődött, éjjel nagy vihar és volt. 11 óra körül kezdett világosodni az ég, és délben már sütött a nap. Itt a nagy alkalom a lépcsőfokok csiszolásra.

 A munka a tartógerendákkal megegyező módon történt, csiszolás több menetben, majd a lépcsőlapok elején az éleket felsőmaróval 45 fokban lemartam. Itt még ez sem volt elég, a tartógerendákból kiálló részeken oldalt is megmunkáltam. Nem szeretem az ilyen éles éleket. Közben többször nekieredt az eső, de hamar abbahagyta, hagyott dolgozni. Először csak 5 db. lépcsőfok lecsiszolására kértem időt az égiektől, de bónuszként egészen 8-ig eljutottam, amikor már majdnem megszántam a szomszédokat, 7 óra körül járt az idő, most már legyen csend. Már éppen el akartam pakolni a gépeket, amikor a hátsó szomszédnál benzinmotoros fűkaszával kezdték kiirtani a kertet. Szó szerint, mindent lekaszáltak. Ennek örömére még egy lépcsőfokot lecsiszoltam, így nem én vagyok a legzajosabb.

Csütörtök:

Tegnap szerencsém volt, ma viszont tiszta ősz van, hideg és folyton eső apró szemű eső széllel kombinálva, így kénytelen voltam becihelődni a szaletli alá. Ez nem lenne gond, ha nem lenne tele mindenfélével, így először helyet kellett csinálnom.

Történelmi pillanat, az utolsó darab.

Az eső még így is körbelocsolt a tető alatt. Festeni kellene, hogy haladjunk, de ilyen időben nincs hol. Mára marad a fürdőszoba belső ajtókeretének csiszolása és festése. A belső keret jobb állapotban volt, úgy gondoltam elég lesz a vibracsiszoló. Nem lett elég, a 60-as papírral csak kóstolgatta a festéket, komoly kárt nem tett benne. Maradt a tárcsás csiszoló és sok por. Próbáltam az állóventilátorral a port egyből kifújni az ajtón, de a szél felülírta az elgondolásomat, visszafújt mindent. Azért a végére szép sima lett és egy alaposabb takarítás után le is tudtam festeni a keretet. Ha már itt tartok, akkor lecsiszoltam a fürdőben a tartógerendákat is - ez a plafonszigetelés után valahogy kimaradt - és lefestettem ezeket is. Ezzel a végére is ért a nap.

Péntek:

Jobbnak ígérkezik az idő, így elkezdjük festeni a lépcső elemeit. A lépcsőfokokat a teraszon, mert ha esni kezd az eső, a ponyvát ki lehet húzni, a tartógerendákat a kertben a szomszédomtól kölcsönkért festőállványokon, mert a sajátjaim a lépcsőfokok alatt vannak.

Az idő megint nem volt kegyes hozzám, többször eleredt az eső a nap folyamán, így a végén megint bekényszerített a szaletli alatti szűk térbe bénázni. A vörös cseresznye lazúr korlátozott mennyisége miatt a legtöbb festéket igénylő első réteget a teac-kel festettem le. Itt még nem voltam teljesen biztos, hogy a gerendák vörös cseresznye színűek lesznek, így meg tudtam nézni milyen lenne teljesen egyszínűen. Ezután már biztos voltam, hogy vörös cseresznye színűek lesznek a tartógerendák. Nagyon szép ez a szín, de ebben a terjedelemben érzésem szerint sok lett volna a szobában.
A borús hideg idő miatt hosszú szüneteket kell tartani az egyes rétegek között. Most vágott vissza a cápafog csiszolókorong, amit teljesen simának hittem a csiszolás végeztével, a festék megmutatta a cápafog nyomait. Az első réteg után néhány lépcsőlapot újra kellett csiszolnom, hogy a durva bemarások eltűnjenek, csakúgy mint a tartógerendánál, pont a látszó oldalon voltak a durvább hibák.
A csiszolással kapcsolatos hibákat az első réteg lazúr gyönyörűen megmutatja, szerencsére itt még viszonylag csekély (festék) veszteséggel ki lehet javítani. A lényeg: csak óvatosan a nagyon durva csiszolóanyagokkal, utána több munka a nyomainak eltüntetése.

Elkészült lépcsőlapok.

A száradó festék miatt nem lehet a lépcsőt összerakni, főleg mert a tartógerendák színe nem akar olyan lenni, amit elképzeltem. Ne legyen annyira unalmas a lépcső, úgy gondoltam a tartógerendák színe ne legyen egyforma a lépcsőfokokéval. A gerendák a tetőgerendák színével egyezzen, míg a lépcsőlapok az oldalfalak színével harmonizáljon. A baj csak az, a vörös cseresznye színű festék egyelőre alig tér el áranyalatban a lépcsőlapok Teac színétől. Totál agyrém, a tetőgerendákon sokkal sötétebb. Éjjel jutott eszembe, kicsit felhígítottam, hogy ne legyen nagyon sötét. Túl jól sikerült, kell rá még pár réteg pluszban.
Estefelé festeni már nem tudtunk, így nekifogtam tapétázni. A ragasztó dobozán olvastam, hígított ragasztóval alapozni kell a falat, csak utána lehet a tapétát felragasztani. Sajnos az alapozáskor nem tűnt fel, a falemez milyen gyorsan felszívja a ragasztó. A tapétázáskor már igen, egyszerűen elszívta a ragasztót egy pillanat alatt. Dupla annyi ragasztó kellett hozzá, mert a tapétát is átkentem, plusz a felrakás előtt a falat is, de néha még így is kevés volt. Megint egy tanulság: Falfix-szel mindig alapozni kell tapétázás előtt. Botor módon azt hittem, ahol már volt tapéta, az a fal rendben van. Ebben csak az a bosszantó, hogy maradt még bőven falfix a festésből, semmibe sem került volna lefesteni, maximum időbe, mert annak is meg kell száradnia.
Azért csak fent maradt a tapéta a falon ennek ellenére is.

Az első csík tapéta a konyhában

és a szobában.

Kész a szoba is.

Itt egy érdekes dolog, a sarokban lévő barna (vörös cseresznye) csík. Ez eredetileg nem volt betervezve, de amikor a régi tapétát leszedtük, látszott a sarokban ez a natúr léc. Amikor festettem az ajtókeretet, ezt a lécet is lefestettem, ne legyen sehol kezeletlen faanyag (persze amit látok és elérek). A fal tapétázása közben pont a lécig ért az utolsó tapétacsík és egyszerre mondtuk azt, maradjon így, ne legyen lefedve. 

  
Második tanulság: úgy tudtam, a tapéta a nem túl mély felületi egyenetlenségeket száradás után áthidalja, kifeszülve rajta simának fog látszani. Ezt meg is erősítette az előző tapéta, ahol nem láttam huplikat. Ez a méregdrága tapéta pont fordítva működött, amikor felragasztottam szép egyenes volt, de ahogy megszáradt, hozzátapadt a falhoz mindenhol és megmutatta a hibákat.

Hiba az ajtókeret felett.

Bár a képen nem nagyon látszik, sajnos élőben látványosabb, ha a fény ráesik. Itt a vaku majdnem teljesen elfedi a hibát.
A tanulság lemaradt: sima papír, vagy makulatúra papír felragasztásával a fal egyenetlenségeit el kell tüntetni, ha szép munkát akarunk. Ennyit jelent ha (lelkiismeretes) szakember végzi a tapétázást, ilyen csapdákba már nem esik bele.
Bosszantó dolog, már fent van a tapéta és látszanak a hibák. Ezért nem fogom leszedni és újra tapétázni, de ha nem akarom még ma megcsinálni, lehetett volna szebb. A sietség már egy párszor kiszúrt velem, igazán nem éri meg kapkodni, de telik az idő és a szabadság alatt ezeket mindenképp meg akartam csinálni. Ha nagyon alaposkodom, megint kicsúszom az időből és még egy hétig kell létrán mászkálni a felső szintre.
El lehet gondolkodni, melyik éri meg jobban. Aki már évek óta felújítás között él, hajlamos néha lemondani a túlzottnak tűnő alaposságról. Péntek este van és még mindig nincs a lépcsőnk a helyén. Vasárnap legalább szeretnék pihenni, ha már végigdolgozom a szabadságomat.
Azért a végén még a fürdőt is kitapétáztam, legalább ezekkel legyek kész. Ide egy halványsárga tapéta került a kisebb tér ellensúlyozására.

Egy következő lépés lesz a fürdőszoba ajtajával csinálni valamit. Nemrég még azt írtam, szépen lecsiszolom és lefestem ezt is, de ma szembesültem vele, hogy annyira eldeformálódott az ajtó, hogy talán a rákent festéket sem érné meg. Már azon is gondolkodtam, ajtót még úgysem készítettem, ideje lenne megpróbálni. :-)

Szombat:

Reménytelenül esik az eső, eddig csak egyszer kentem át a lépcső tartógerendáit, a nedves időben nem kapkodja el a száradást a festék.

Sikerült elfogyasztanom az összes festéket, de végre elérték a kívánt színárnyalatot a lépcső gerendái. Mivel már a felhők miatt sötétedni kezdett, vakuval fényképeztem, így kissé csalóka lett a színe. A távolabbi végén a gerendáknak ahol sötétebb a festés, kb. az a valódi árnyalata, vagy talán még kissé sötétebb is.

Nagyon kíváncsi vagyok hogyan fog mutatni összeszerelve, bár sokkal hangsúlyosabb lesz a megjelenése, de az új tapéta kompenzálni fogja. Eddig látvány szempontjából olyan semmilyen volt ez a lépcső, most meg..................meglátjuk holnap.

Vasárnap:

Kora reggel úgy nézett ki lesz némi napsütés, de aztán inkább esőbe fordult az idő. Ma már nem olyan nagy probléma, tegnap óta megszáradt rendesen a festék a lépcső gerendáin, de még előtte a szegélylécezés volt hátra és a hűtő konnektorának visszaszerelése. A szegélyléceket is lefestettem tagnap, csak a rögzítésen gondolkodtam el egy kicsit. 80-as bognárfejű szegekkel volt felrögzítve (az örökkévalóságra készültek ??), alig tudtam leszedni, az egyik így is 3 darabra tört. Én inkább úgy vagyok vele, ha kell le tudjam venni pajszer nélkül is, ez csak díszítő/takaró  elem nem statikai célokat szolgál. Gondoltam először tűzőgéppel felfogatom, hogy a helyén maradjon, majd utána erősebb szegekkel, de a tűzőgép szege is stabilan rögzítette, így nem volt szükség vastag szögekre.

Közben kisütött a nap és gyorsan kiraktam napozni a gerendákat.

Eljött a nagy pillanat elkezdjük összeszerelni a lépcsőt. Első elképzelésem szerint az egyik gerendába beállítom a fokokat, majd ráteszem a másik oldalit és összecsavarozom őket.

Bálnaborda.

Elvetélt egy ötlet lett belőle, a lépcsőfokok mindenfelé álltak csak a helyükre nem akartak kerülni. Tiszta türelemjáték, 3-at berakok a helyére, egy kiesik a végén. Ez így nem fog menni, ehhez legalább öten kellenénk, így mindenkire 2 lépcsőfok jut. Normál esetben nem ügy egy ilyen lépcsőt összerakni akár 1 embernek sem, de ez vadonat újonnan van festve, vigyázok rá mint a hímes tojásra, nehogy megsértsem a szerelés közben. Másképp állunk neki, a két szélső elemet lazán becsavaroztam és egyszerűen közé tologattuk a lépcsőlapokat. Ahol megakadt, gumikalapáccsal noszogattam a helyére. Így hamar összeállt, csavarokat géppel becsavartam, majd az összekötő rudakat is a helyükre raktam. Elkészült a nagy mű, teljesen olyan, mintha most hozták volna az új megrendelt lépcsőt. Érdekes a képeken nem látszik a színek közötti különbség, de azért élőben van.

Ezután a helyére emeltük és két csavarral ideiglenesen rögzítettem. Az alsó rögzítőfülekből az egyik már a szétszereléskor el volt törve, ezt pótoltam másikkal és véglegesen rögzítettem a felsőket is. Azonnal ki is próbáltam, az egy hét létrázás után ez a lépcső maga volt a paradicsom. Mindig cikiztem, hogy ez a lépcső olyan meredek mint egy tyúklétra. Visszavonok mindent, ez maga a tökély!
Eszembe jutott a régi vicc a reakciós papagájról, akit a gazdáik végső elkeseredésükben beraknak a fagyasztóba. 5 perc múlva megnézik a papagájt, aki dideregve de lelkesen éljenzi a rendszert. A gazdája csak ennyit mond neki: látod, 5 perc Szibéria és máris tudod hol a helyed!
Kb. ez volt nálunk is, egy hét létrázás és innentől a lépcsőnk maga az álom. Nem kell már azon gondolkodni, hogyan lehetne kikerülni a felmenetelt. Hasonlított a festéskori helyzethez, amikor nem lehetett csak úgy egyszerűen leülni. Minden le volt takarva és vastagon poros volt. Csakúgy mint most, az ember kétszer is meggondolta, mit csinál. Az csak egy része, hogy kellemetlen a létrán mászkálni, de az a rémes csikorgás, nyikorgás amit produkálni tudott, az volt maga a gyönyör. A létra teteje a felső takaróléc hiányában közvetlen a szalagparketta szélének támaszkodott, ami a terhelés hatására versenyt zajongott a létrával. Nem is hittem mennyire tud hiányozni ez a "tyúklétra".

A különbség érzékeltetéséhez:  ilyen volt.

Itt annyira frissen szerelt a lépcső, hogy még hiányzik a felső záróléc.

Nincsenek éles szegélyek.

 Nagyon kellemes érzés a lépcsőn járni, finom sima a felülete, viszont ez felvet egy további problémát. Bár távolról sem annyira sima ez a festés mint egy lakkozott felület, így kisebb az esélye a megcsúszásnak, de figyelembe kell venni, elég meredek ez a lépcső. Biztosabb érzés a szőnyegen lépkedni, már az elején is ezért raktam fel, pedig akkor még sokkal sprődebb volt a felülete. Az emeletre még papucsban sem megyünk fel, ez a mi "tiszta szobánk". Itt a háló is, ide semmikép nem akarom a külvilág koszát bevinni. A szőnyeggel sokkal kellemesebb a lépcsőn járkálni mezítláb, vagy zokniban, másrészt egy szűrő feladatot is ellát, ha valami mégis rátapadna a földszinten a lábunkra. Amióta kutyánk van sokkal többször kell takarítani mint előtte, mert a kutya a szőrében felhozza a homokot a kertből és az ajtó előtt - ahol rendszerint tartózkodik -, kipotyog belőle. Akármit csinálunk mindig bejut a homok a házba. Ezért gyorsan fel is raktuk a lépkedő szőnyegeket. Ide már elég lett volna a kétoldalas ragasztó, mert erre a felületre jól tapad (igaz az előzőre is az évek alatt teljesen rágyógyult, alig bírtuk leszedni) de nagy csalódásomra a tekercsen alig volt 1 méter ragasztó. Úgy emlékeztem, van bőven. Akkor marad a tűzőgép, ahogy eddig volt a ragasztó mellett. Az elektromos tűzőgép vékony kapcsai nem látszanak a szőnyeg bojtjaiban, de stabilan rögzítik.

 

 

 A végére maradt a fürdőszobai szekrény és a kazán hőfokszabályozójának felszerelése. Nem a régi programozhatót raktam vissza, mert sosem használtuk a programozási lehetőségeit, és már kissé kontakthibás volt a kapcsolója. Télen nem egyszer átállt 10 fokra és mi néztük miért kezd hideg lenni a házban, miért nem megy a fűtés. Akkor vettem gyorsan, egyszerű de (a leírása szerint) pontos szabályozó. Aztán szétszedtem a régit és sikerült helyrehoznom annyira, hogy a fűtési szezon végéig kitartson. Most itt volt az alkalom a cserére, majd télen kiderül mit ér. Jó nagy számok vannak a kijelzőjén, főként ezért választottam ezt a típust.

A végén helyére raktunk mindent, újra lehet szabadon közlekedni, sajnos a szép tapéták nagy részét el is takarják. Szép volt a bútorok nélkül, de pakolni is kell valahova.

Első tapasztalatok:
A lépcső a sötétebb színe, meg a szép felületének köszönhetően masszívabbnak, erősebbnek tűnik. Lényegesen határozottabb jelenség lett az előző kiviteléhez képest, de mintha most integrálódott volna a házba, eddig csak egy kellék volt. Valószínűleg a megváltozott színekhez jobban illik és a szebb kivitele miatt is jobban passzol a belső térhez. Valahol olvastam, ha egy hibát nem tudsz eltüntetni, hangsúlyozd ki.
Igazán majd hetek múlva lehet sommázni az új dizájnt, de nekünk tetszik és ez a lényeg. Olyan legyen a ház, ahová érdemes hazajönni.

Levittem a szerszámokat és a gépeket a pincébe. Hosszú idő óta először a saját dobozaiba raktam el a gépeket letisztítva. A nagy munkák befejeződtek a beltérben, már csak apróbbak jönnek, amit az udvaron, vagy a szaletli alatt is el lehet készíteni. Gondolok itt a hiányzó díszlécekre és a fürdőajtóra. Remélhetőleg egy darabig nem lesz csiszolás, bontás, koszolás, de ilyen volumenű mint a mennyezet meg a mostani munkák, biztos nem.
Érdekes dolgot tapasztaltunk, ahogy kezdtük felújítani a belső teret, mindig látszott a következő lépés amit meg kell csinálni. Amikor a felső szint kész lett, az alsóra is kívánkozott a felújítás. Amikor kész lett a mennyezet meg a gerendák festése, hirtelen kopottak tűnt a tapéta. Kész lett a tapétázás és a festés, a fürdő ajtaja lett felújításra érett. Gondolom a lépcsővel is így lett volna, ha nem egyben csináljuk meg  a tapétázással. Viszont a falak átfestése is időszerűvé vált, kissé avíttnak tűnik a többiek fényében. Tehát van még munka bőven, de most jön egy kis szünet. 2008 óta folyamatosan felújítunk valamit, néha érezni kell az otthon nyugalmát is.

Persze ez nem jelenti, hogy megáll az élet. Lehet kint is dolgozni a kertben, lassan időszerűvé válik a szaletli átfestése is. Itt nem lesz elég az egyszerű átfestés, a tartógerendákban mély és hosszú repedések keletkeztek az évek folyamán (vagy már így volt az érkezésemkor is?), ezeket is le kell védeni valahogy. Ideális hely a károkozó bogaraknak, rágni sem kell a fa mélyére jutásához.

Ezt valószínűleg kompresszorral fogom kifújni, mert ecsettel képtelenség a mélyére jutni. A fújás után a repedésekből kifolyó festéket egyszerűen ecsettel elkenem a felszínen, így nem vész kárba semmi sem. Van egy kisméretű festékszóróm, az pont jó lesz a feladatra. Nagyon hasznos darab, a festéktartály helyzete állítható így vízszintes felületet is - akár lent, akár fent- lehet festeni vele, nem folyik ki a festék a tartályból és folyamatos a festékutánpótlás, nem szakad meg a tartály döntött helyzete miatt.

Ezt még ősszel, meleg  időben kell elvégeznem két okból is: a vizes bázisú festék nem szereti a fagyot, másrészt előtte a port le kell slaggal mosnom és a fának teljesen meg kell száradnia. Az oldalsó apácarácsokat nehéz lenne ronggyal áttörölgetni.

De az egész szerkezetre ráférne egy kis frissítés, még ha nem is éri soha a nap:

Ezen felül vár rám még a pincében a rendrakás. A sok munka miatt nem raktam mindent a helyére az állandó hurcolás miatt, ami mára káoszt eredményezett, lassan semmit sem találok meg. Ez csak úgy fog menni, ha mindent kihordunk ami a földön van és takarítás után szépen rendezetten visszapakolok a helyére. Ha minden jól megy, megint használható lesz a pince és mindent egyből megtalálok. Ehhez egy hűvösebb, de száraz hétvége szükséges.

A mostani hűvös, csapadékos időnek a növényzet a legnagyobb haszonélvezője, a fű megint életre kelt, dús és sötétzöld - sajnos a gyomok sem szerénykednek. Most kicsit hosszú, mert a hét végén - amikor esedékessé vált a nyírás - szinte folyamatosan esett, vagy csak szemetelt az eső, de mindig vizes volt. Ezeket is ma reggel esőben fotóztam.

Már régóta foglalkoztat, mi lehet a konyhaszekrény és a tűzhely mögötti falakkal. Ezek nem a simán kihúzható darabok, a tűzhelyt le kell választani a gázcsapról, a konyhaszekrényt meg szét kell bontani. Ezt még idén mindenképp meg akarom csinálni. Már kikerestem a neten, a Xyladecornak létezik szú elleni megelőző és fertőzés megszüntető alapozója. Ezzel fogom alaposan átkenni és csak utána lazúrral lekenni. Ha ezt alaposan elvégzem, megint évekig nyugtom lesz. A mosdó alatti fürdőszoba szekrény ugyan ez, csak ezt egyszerű kibontani. Amikor legutóbb kiszereltem, sok kis szúra utaló lyukat találtam a fában, ami lehet már régi járat is lakó nélkül, de nem szeretném ha szaporodnának a lyukak. Akkor hangya és csótány irtó spray-vel alaposan befújtam a lyukakat és a környéküket, de szeretnék végleges megoldást erre.
Van még mit csinálnom, úgy tűnik az otthon nyugalma egyelőre a csiszolás mellőzésére fog korlátozódni. 

Eső ide, eső oda, füvet nyírni kell. Siettem, mert nagy felhők jöttek, később mégis kisütött a nap és nem esett egy csepp eső sem. Pedig fűnyírás után jót tett volna a fűnek, most a negyedére nyírtam vissza. Délután még permetezni is tudtam a tavaszias időben.

Megint mindenhol egybefüggően zöld a fű. Az utolsó kép közepén a hiányosabb részt én okoztam, ott csiszoltam a lépcső elemeit és egész nap azon a részen tappogtam, mondhatnám kitapostam. Kicsit megviselte a füvet.

 A hét végén régi barátaink vendégeskedtek nálunk, amit bográcsozással tettünk teljessé. Kissé gondban voltam, hova fogunk ülni, mert a szaletli még mindig raktárként funkciónál, bent a házban meg elvész a bográcsozás hangulata. Aztán "megtaláltam" az ideális helyet - nem mintha nem lenne elég hely a kertben - de ez olyan hangulatos, védett helynek tűnik, közel a növényekhez és távol a szomszédokhoz. Az idő is kifejezetten korrekt volt, amíg főztem a pörköltet a bográcsban felhős volt az ég viszonylag erős széllel, ami miatt szélfogót is kellett a tűzhöz tennem, de ahogy kész lett, elállt a szél és kisütött a nap. Kellemes koranyári idő volt, ami megadta a bográcsozás, majd utána egy jó beszélgetés hangulatát.

Találtam a neten egy céget, akik falimatricát árulnak, egyéni általuk tervezett mintákkal. Kicsit eljátszottam a gondolattal, milyen lenne nálunk néhány képe:

 

Az életben biztosan ezerszer jobban néz ki, a Paint-tel ennyit tudtam kihozni belőle, így is 800-szoros nagyításban pixelenként javítottam ki a beillesztés miatti hibákat. Van több is, de arra már nem volt időm és lelkierőm kipöttyözni. Talán majd egy jobb programmal megpróbálom, de most nem a minőség a lényeg, hanem a látvány. Így könnyebb elképzelni, ha nagyjából olyan a képen, mint élőben lenne.

Egyetlen szépséghibája, hogy nagyon drága.

Amióta kész lett a lépcső festése, zavar a csavarok és anyák látványa, ami a sötét háttérből jobban kirí, mint előtte. Talán eddig nem is érdekelt annyira, mindig úgy tekintettem a lépcsőre, mint ami átmeneti állapotban van, valamit úgyis csinálni fogok vele.Most azonban szépen lecsiszolva és lefestve durva hibának látszik a sok csavar. A csavarok eltüntetésére megkértem egy barátomat - aki hobbiból faesztergálással foglalkozik -, készítsen takaró gombokat a lépcsőt összefogó csavaranyákra. Nagyjából elmondtam az elképzeléseimet, a többit rábíztam.
hosszúnak tűnő várakozás után - ez mindig hosszú idő, ha az ember valami jóra vár -, végre megérkeztek a gombok:

 

Kaptam egy garnitúra duci gombot és 1 db. laposabbat. Nem is én lennék, ha nem így lenne, de nekem a laposabb tetszik jobban, kevésbé lóg ki a lépcső síkjából. A megmunkálással és minőséggel minden tökéletesen rendben, de érzésem szerint nagyon kilóg a lépcsőből. Szerencsére a barátom nem sértődött meg és hajlandó volt legyártani még egy "fogyókúrás" garnitúrát is.

Meg kell mondanom őszintén, nekem sokkal jobban tetszenek ezek, finomabban illeszkednek a lépcsőhöz.
Bár van egy nagyon kellemes árnyalata a gombok fájának, hamarosan le fogom festeni a lépcsőlapok Teac színére, mivel a fa idővel úgy is besötétedik. Az első kőr egyetlen lapos gombja lesz a mintadarab, ha a festés nem rontja el a látványát, akkor mindet lefestem. Úgy érzem elég a lépcsőnek ez a két alapszín, a több már kicsit zavaró.
Ezután már csak a csavarfejek látványát kell eltüntetnem, de erre még nincs használható ötletem, remélem találok megfelelő megoldást.
Talán egyszer legyártatom újra a lépcsőt, de már csapolva, csavarok nélkül, hisz ilyet rendes lépcsőgyártó úgysem készít. A lépcsőlapok meg keményfából lesznek, talán a nyikorgás és recsegés is elmarad.

Sok minden nem történt az utóbbi időben. A nyár úgy gondolta, hogy jó neki itt, szeptemberben is nyári meleg nappalok vannak, szerencsére éjjel jobban lehűl a levegő, mint augusztusban. Hónapok óta nem esett eső, folyamatosan locsolnom kell, hogy zöld maradjon a kert. Tiszta sivatagi környezetté változtunk, a földutak homokja néhol 15-20 cm mélyen fellazult, autóval is nehéz néhol haladni, mert süllyed a kerék a homokban, ha kaptatni is kell felfelé, már kiforog a kerék. Sok olyan kertet látok, ahol feladták a locsolást, a fű teljesen kiszáradt. Én sem erre számítottam, aug. 20-a után általában elköszön a nyár és jönnek a borúsabb, esős időszakok. Most egy hónappal később sincs egy csepp eső, csak a 28-30 C fok körüli nappali hőmérséklet. Szerencsére a kút még bírja, de ha kicsit elvetem a sulykot a locsolással, lemegy a vízszint a szivattyú alá. Csak most ősszel kétszer sikerült túlszívatnom. Tehát küzdünk a meleggel és a szárazsággal.

Szaletli felújítás:

Október 5-ét írunk és még mindig 26-28 C fok körüli a nappali csúcshőmérséklet, de már a hét végére erős lehűlést és végre esőt jósolnak. Kihasználom az utolsó napokat és kezelésbe veszem a szaletlit, mert a festésen apró pöttyökben gombásodást találtunk. Nem igazán értem a dolgot, ez volt hosszú évek óta a legszárazabb nyár, miért pont most jött elő??
Kivettem egy nap szabadságot, gondoltam ezalatt lazán megoldom a problémát. Megint a jól bevált formula jött be, ember tervez, Isten végez.
Először ki kellett pakolnom a szaletlit, amit már évek óta raktárnak használok, a maradék szigetelőanyagok, bontott faanyagok, kerti gépek, szobanövények tömkelege pihen alatta, csak már mi nem férünk alá. Az egyszerűnek tűnő kipakolási művelet több mint egy óráig tartott, annyi szemetet kellett összeszedenem közben.
Végre üres lett a szaletli, ami csodás és egyben elkeserítő érzés volt. Csodás, mert milyen szép és nagy, elkeserítő, mert vissza kell pakolni utána mindent. Elhatároztam, tavaszig eltűntetek mindent, és újra rendeltetése szerint fogjuk használni. Télre úgyis terveztem egy nagy pince rendrakást, ha jól csinálom ott is sok hely fog felszabadulni.

Újra üres a szaletli. A mostani képek elég rossz minőségűek, a fényképezőgépem 5 év után megadta magát, a telefonomban lévő fényképező meg csak erre képes. A Nokia nem tartotta fontosnak az üzleti célú telefonjába értelmes fényképezőgép beszerelését.

Kipakolás után slaggal átmostam tetőtől-talpig a szaletlit, hogy az évek alatt rárakódó kosz és por ne gátolja a festést. Érdekes érzés volt tető alatt elázni több hónapnyi szárazság után, hiszen a lemosást a legtetejétől kezdtem. Rengeteg kosz rakódott le az apácarács közeiben és a vízszintes gerendákon. Mosás után újra szép és tiszta lett és a kőről is eltűnt a sok kosz.

A száradást a jó idő ellenére sűrített levegős lefújással akartam gyorsítani, főleg a repedésekben és az illesztésekben megbújó víztől megszabadítani, ezért felhoztam a kompresszort a pincéből.
Egy darabig ment is minden rendben, a kompresszor folyamatosan dolgozott, majd egy pukkanás és folyamatos sziszegés következett. Megint kiesett a nyomáskapcsoló leeresztő csöve. Már nem először csinálja, mivel burkolt, szét kell szedni a burkolatot és visszarakni a csövet. Valószínűleg jól felmelegedhetett a kompresszor a nagy meleg és folyamatos működés miatt, mert alkalmi használatkor nem jelentkezett ilyen probléma.
(Csak megjegyzem, innentől elszabadult a pokol, ami csak lehetett bedöglött, összegabalyodott, stb.)
Nincs más, neki kell állnom szerelni, ha haladni akarok. Ha már szétszedtem, kapott némi kiegészítő hűtést a szobai állóventilátorral.

Végre működik, lehet újra fújkálnom a szaletlit, de pár perc múlva lerepült a légpisztoly szűkítő feje, így a levegő irányítatlanul és jóval kisebb intenzitással megy, szárítani, kifújni a réseket nem lehet vele. Megpróbáltam szigetelőszalaggal ideiglenesen összeragasztani, de semmi perc alatt levágta az egészet. Kénytelen voltam a szomszédunktól kölcsönkérni egyet, amivel már tudtam dolgozni, de a sok szerencsétlenkedés miatt, a nagy része megszáradt magától, vagy felszívta a fa.
 A tető sarkainak kifújásakor rengeteg forgácsot vitt ki a levegő a sarokszarufák fölül, először azt hittem valami farágó bogár műve, de a mind a négy sarkánál hasonló volt a helyzet és a forgács hosszúkás alakú volt. Arra kell gondolnom, amikor a lambériát készítették, a vágás forgácsa az illesztésekben maradt és egész egyszerűen otthagyták, nem törődtek vele. Amennyire lehetett kifújtam a bennrekedt forgácsot, de ezzel is egy rakás időm ment el.
Száraz a fa, gyorsan lecsiszolom a gombás részt és átfestem az egészet. Viszont nem csak az észrevett területen gombásodott, hanem máshol is, így jóval több helyen kellett csiszolni. Szerencsére még maradt a gépre megfelelő szemcsenagyságú csiszolópapír, amivel hatékonyan tudtam dolgozni, de hogy ne legyen túl szép az életem, a szél mindig a szemembe és arcomba fújta a "csiszolatot", amit a gép nem tudott elszívni. Már most körvonalazódott, nem leszek kész vele a szabadságom alatt. A végén átcsiszoltam az összes lábat és a tartószerkezet vízszintes gerendáit.

A csiszolás nem egyenletes, mivel ahol nem volt fertőzött a fa, csak annyira csiszoltam le, hogy sima legyen a felülete és az előző festés legfelső rétege lejöjjön. Az érdekes mintázatot a fa hullámossága is okozza az egyenestalpú rezgőcsiszoló a legkiállóbb részekkel kezdi. A szarufákra már biztos nem lesz időm, azokat egy következő menetben fogom leápolni.
Először úgy terveztem, festékszóróval fújom le az egészet, hogy szép egyenletes legyen, de egy kis rész próbafújás rádöbbentett, ennyi festéket nem vettem, hiába kicsi a festékszóró és kicsi a fújásképe, a szél így is elviszi egy részét. Maradt csak a rések és illesztések kifújása. A gyakorlat azt mutatta szükséges volt ez az eljárás, (várakozásommal ellentétben) rengeteg festék eltűnt a résekben, az ecsettel éppen csak el kellett húzni az alján. Így reményeim szerint a repedések legaljáig lement a festék, védelmet nyújtva a gombák és farontó bogarak ellen.
A pechszériám folytatódott, a slag és a levegőcső olyan összegabalyodásokat produkáltak, mintha begörcsöltek volna. Mintha direkt összeakadtak volna a bosszantásomra. Tiszta Laokoón csoport lett belőle.
A festékszóróba pillanatok alatt képes volt beszáradni a festék, ha nem elég gyorsan töltöttem utána, pedig nem a napon dolgoztam. Az ecset bármennyire is vigyáztam,mindenfelé fröcskölt, csöpögött, valószínűleg csak ránézetre tűnt jónak, egyébként silány minőségű volt. A legközelebbi adag festékkel lazúrecsetet is kell vennem, azzal a szobában takarás nélkül tudtam dolgozni, de ide nagyobb kell, hogy haladjak is vele.
Azért csak sikerült sötétedés előtt kész lennem a festéssel, a festék is elfogyott, így ha akartam sem tudtam volna tovább festeni.
A végén jött a kedvencem a visszapakolás. Újra tele lett az egész szaletli, de a hét végén lomtalanítás lesz, megritkíthatom az állományt.

 Ezek a képek pár nappal később, nappal készültek a párom fényképezőgépével, mivel a telefonnal a sötétedésben már nem lehetett értelmes képeket készíteni.

A hét végén folytattam a munkát, beszereztem a festéket, lazúrecsetet és a géphez több csomag csiszolópapírt. Terveim szerint szombaton lecsiszolom a maradékot, vasárnap meg készre festem az egészet.
Nem én lennék, ha tényleg így történt volna, helyette egész hétvégén csiszoltam és még így sem lettem teljesen kész. Nagyrészt fej fölött kellett dolgozni, vasárnap estére már a karomat sem tudtam felemelni, így nem sokkal a vége előtt feladtam. Úgy sem tudtam volna lefesteni, már korán sötétedik, és fagyokat jósoltak éjjelre.
Eddig jutottam, a jövő hétvégén ha nem zuhog az eső, befejezem.

Mit mondjak, érdekesen néz ki. Kicsit megijednék, ha nem tudnám, a festés után megint szép lesz. A tartóoszlopok is így néztek ki az elején. Sajnos még kézzel is kell csiszolnom, ahol a géppel nem fértem el, hogy egyenletes legyen a "mintázata".
Nem gondoltam volna, ilyen nagy a szaletli teteje, amíg nem kell csiszolni, nem tűnik nagynak.
A festés után évekig nem kell megint hozzányúlni, de jobban fogok figyelni rá. A növényeket is megmetszettem körülötte, főleg ott kezdett gombásodni, ahol a növények már eltakarták, benőtték.

 Két hétvégén keresztül csiszoltam a szaletli tetejét. Először géppel a nagyját, majd kézzel a gép által el nem érhető helyeken. Harmadszorra megint géppel, de finom 150-es papírral, hogy teljesen sima legyen. Néha tényleg nem vagyok normális. Ezek a képek a festés előtti állapotot mutatják.
Kompresszor hiányában egy régi, legalább 20 éves ETA porszívót kotortam elő, ami még tud fújni is. Ezzel már szépen le tudtam fújni a csiszoláskor keletkezett port.

Mire jó egy régi porszívó! Nem szabad mindent egyből kidobni.

 Azt hittem a festés egyszerű lesz már, de nem. Kezdem hinni, a festőknek külön izomcsoport fejlődik a karjukon és a vállukon a fej feletti munkákhoz. Óvatosan, de alaposan kellett festeni, hogy ne csöpögjön a festék, de bekerüljön minden résbe. Időrabló egy dolog. Megint megállapítottam, rohadt nagy teteje  van a szaletlinak.

 Most már kezdek félni, ha a második réteg nem hoz áttörő javulást, nem lesz olyan szép mint szerettem volna. Úgy tűnik, először korongos csiszolóval kellett volna kezdeni és utána a vibrációssal, hogy minden festéket el tudjak távolítani. Viszont a lépcső festésekor már kiderült, ez is okozhat kellemetlen meglepetéseket. Ezzel a módszerrel tavaszig sem lennék kész.
Mára elkészült a teljes lambéria első rétegű festése, de már sötétedett, nem készítettem fényképet róla. Holnap a gerendák festése következik sötétebb színnel, utána megint festéket kell vennem. Ha az idő közben zorddá válik, akkor is lesz egy réteg rajta, tavaszig remélhetőleg kibírja, akkor legkésőbb megkapja a második réteget. A Milesi vizes bázisú festék, fagyban nem lehet vele dolgozni.

Sosem gondoltam volna, ennyi ideig tart a festés. Első nap a tető lambéria borítását a második nap a gerendákat tudtam csak lefesteni és ezt is csak 1 rétegben. Mivel két színben képzeltem el, nem lehet nagyon pamacsolni az ecsettel, főleg a sötétebb, gerendákra kerülő festékkel. Takarás nélkül festem, a találkozásnál óvatosan kell bánnom az ecsettel.
Az elkészült első réteg már megmutatja az elképzelésemet - világosabb lambéria, sötét gerendák - , de még szükséges a második réteg is, hogy viszonylag egységes legyen a megjelenése. A foltossága sajnos meg fog maradni valamennyire, az eltüntetéséhez ugyanazzal a színnel kellett volna festenem, mint előtte. Semmi sem tökéletes.

 

 

Sajnos nem igazán szép, ezt elismerem. Remélem, a következő réteg után már szebb lesz. Visszanézve képeken a csiszolás előtti állapotot - az sem volt éppen szép, inkább elhanyagoltnak nézett ki, mint gondozottnak. A festék már elmattult, kopottas kinézetű lett, de a legnagyobb gondot, a pontszerű gombatelepek megjelenése okozta. Ezt csak alapos csiszolással lehet eltüntetni és ha csak néhány helyen csiszolók bele a felületbe, akkor sem lesz már igazán szép. Maradhattam volna az eredeti festéknél, de nem tudom mivel kenték, a pincében több fajta festékmaradékot találtam.

De van jó is ebben, amikor visszaakasztottam a lámpát a felső "mestergerendára" megcsapott a frissen festett fa illata. Olyan volt, mintha vadonat új lenne az egész.

Az esti bepakolás már lámpafény mellett történt, és megint elhatároztam, be fogom szerelni a világítást a szaletlibe. Annyira hangulatos, de tavasszal meg kell szüntetnem a raktár jellegét.

A bejárat felől.

Kert felől

Hátulról

 

Kezd alakulni a helyzet. A lambéria kapott 3 réteg festést és az utolsóba belekevertem egy kis maradék Teac színt is, így valamivel sötétebb lett mint csak a Douglas fenyő. Talán rögtön ezzel kellett volna kezdeni, de féltem nagyon sötét lesz.

Így már nem zavaró a foltossága, sőt már majdnem érdekes. Estére a gerendák festése is elkészült, de már besötétedett, így csak vakus képek készültek, amik nem adják vissza a látványt.

Nappali ( másnap reggeli) képek:

 Nem lett tökéletes, kissé így is foltos a festés a régi festékmaradványok miatt, de szép sima a lambéria és a gerendák felülete, jó megsimogatni. Lehetne úgy is fogalmazni, egyedi mintával rendelkező........
Szép ahogyan megcsillan a fény a festéken, olyan új feeleng-je lett és remélhetőleg 4-5 évig megint rendben lesz.

Végső konklúzió: sötétre festett faszerkezetet csak akkor lehet világos(abb)ra festeni, ha tiszta, nyers fáig teljesen lecsiszoljuk. Nem újdonság a tétel, mégis megpróbáltam kijátszani.
Azért egy picit világosabb lett :-)) Teljes egészében a vörös cseresznyével már nagyon sötét lett volna, így a faszerkezetet sötétebbre, a lambériázást világosabbra festettem. A régi már unalmas és lehangoló volt.

Mire is emlékeztet? A lépcsőre?? Nahát, minő véletlen!

Madáretető:

Az év vége felé már csak kisebb lélegzetű munkákra vállalkozom, ezt mint évzáró kültéri munkának szántam.
Régóta tervezem madáretető építését maradék anyagokból, de eddig minden évben valahogy elmaradt. Idén is majdnem így lett, de a Fresiben találtunk egész jól kinéző akciós madáretetőt otthagyhatatlan áron. Annyira jó árban volt, hogy a következő munkanapon már egy darab sem volt belőle.
Kiindulási alapnak kiváló, bár egy kicsit szögekkel meg kellett erősítenem majd némi csiszolás után kívül-belül több rétegben átfestettem az egészet, mert csak jelzés értékű festés volt rajta.

Festés után.

Nem tagadom, a színvilág követi a szaletli színeit, hiszen - most először - maradt is mindkét színből.
Próbaképp a bordó levelű nyír tartókeretére raktam az etetőt, de a madarak evés után a fán csücsülve visszaszolgáltattak egy kicsit a kajából, ami az etető tetején kezdett sokasodni. Úgy is akartam önálló tartót készíteni hozzá, így a magam "igénytelen" módján el is készítettem. A párom már csak röhög rajtam, mert szerinte mindent az örökkévalóságnak akarok készíteni.
A tartó szép száraz Bramac tetőléc, gyalulva, csiszolva, 3 rétegben lefestve. Épp csak összeütöttem a télre :-).
Az etető az aljára egy merevítő lapot is kapott - ezzel csatlakozik a tartórúdhoz -, mert az alja két darabból áll és pont középen illeszkedik. 

A tartólapot ideiglenesen felcsavaroztam a helyére, hogy az összeszereléskor már  ne kelljen méricskélni.

Felállításra készen a tartószerkezet.

Védve a tartó földbe kerülő részének festését, hogy ne sérüljön meg és ne kezdjen túl korán korhadni, először egy hasonló méretű fadarabbal lyukat ütöttem a földben, majd beállítva a tartószerkezetet, bezömítettem a földet köré.

 Az előfúrt lyukakba csak be kellett hajtanom a csavarokat alulról és kész is.

Használatra készen, eleséggel feltöltve.

Az ősz színeihez passzol.

Az étvággyal sincs gond, remélem nem a verebek zabálták ki a cinkéknek szánt eleséget.

Szobatermosztát ismét: 

Lecseréltem a szobatermosztátot programozhatóra. Tulajdonképp egy ismerősnek ajánlottam a programozható termosztátot, de olyan jó áron sikerült találnom, hogy nem hagyhattam ki a lehetőséget. Majdnem 5 évig volt fent az előző programozható szobatermosztát, de sosem éltem a lehetőséggel, csak manuálisan használtam. Most mégis beláttam, jó dolog, ha nem kell állandóan nyomogatni a gombokat a hőfokállításhoz.

Ezzel be tudom állítani, hogy reggel a felkelés előtt elinduljon a fűtés, így amire kikászálódunk az ágyból, már finom meleg legyen. Mivel a felfűtés csak 0,5 fok emelést jelent, pont annyira elég, hogy melegek legyenek a radiátorok, mert akkor sokkal kellemesebb az ébredés. Utána nem sokkal már át is áll a "távolléti" hőmérsékletre, majd hazaérkezésünk előtt kezdi el felfűteni a házat. Remélem jól fog működni és ésszerű beállítással a komfort is megmarad és valamivel takarékosabban is fűthetünk.

Bár kisebb a kijelzőn a számok mérete az előzőnél, de sötétben már nem kell lámpát gyújtani a hőmérséklet ellenőrzéséhez, mivel van beépített világítása is. 

Kis fenyőnknek a második karácsonya is eljött. Ahhoz képest, hogy cserépben volt és tavasszal már lekókadtak a hajtásai egy kicsit erősebb napon, szép nagyot nőtt. Óvatosan kellett behozni a házba (meg előtte a pincébe pár napra akklimatizálódni), hogy ne törjük le a csúcsát. Jövőre talán be sem férne, de nem is fog, mert addigra már kerti fenyő lesz, ez az utolsó "szolgálata".

Sok mindent szerettem volna a szabadság alatt csinálni, de megint csak terv maradt belőle. Terveztem Ledes lámpatestet beszerezni, de amíg nem látom élőben a fényét, nem merem az interneten keresztül megrendelni. A régi lámpatesteket sem akarom visszaszerelni a barnás üvegük miatt, ezért átmeneti megoldásnak vettem  a Vaterán 2 lámpatestet jó áron. Igaz két külön helyről, de szinte teljesen egyformák, csak az üveg mattságában van hajszálnyi eltérés. A lámpák nyers színű, lakkozott fakeretesek, de érzésem szerint ide nem illik, ezért átfestettem őket Dougles fenyő színűre. A  szaletli átfestéséből maradt meg a festék, így van benne egy kis Teac színű festék is, amitől kicsit teltebb színe lett. Nem volt egyszerű, sokat kellett csiszolnom a megfolyásokat is, nehéz vékony festékkel ilyen felületet szépre festeni.

Balra a lecsiszolt, jobbra az eredeti lámpakeret.

 Festés közben

Szárítás a tűzhelyen

A lépcső esztergált gombjait is lefestettem hirtelen lelkesedésemben.

Az elkészült keretek.

Nekem sokkal jobban tetszik ez a szín, a sok rétegnek köszönhetően szép fényes lett a festék, de mégsem annyira mint a lakkozott volt. A lámpák felrakása már áthúzódik jövőre.

Ennyi történt ebben az évben. Lennének terveim jövőre, de ez a válság már nem hagy sok mozgásszabadságot. Pénz nélkül nehéz előre lépni, bármit tervezek, valamit mindig venni kell hozzá. Néha még egy kis dolog, mint egy doboz festék is problémát jelenthet, a nagyobbakról már nem is beszélek. Pedig most kellene belehúzni, egyre több és egyre borzasztóbb jövőképről lehet olvasni, hallani. A legfontosabb a ház megfelelő hőszigetelése lenne, hogy minimális fűtéssel kifűthető legyen és meg is tartsa a meleget sokáig. A másik a gáztól és villanytól független fűtési mód telepítése. Sokat töröm a fejem rajta, olyanra lenne szükségem, ami hosszabb ideig megtartja a meleget, tehát cserép vagy tömegkályha. Mindkettő nagy helyet foglal el és kéményt is kell építeni hozzá. Gondoltam már hordozható cserépkályhára is, de ahhoz is kell rendes kéményt építeni, faházban nem lehet játszani a tűzzel. A kandallóban hamar ellobban a tűz és nem tartja a meleget. Nem tudom mi lesz, csak remélem, hogy nem dől össze a világ.

Mit tudok kívánni?  Egy boldogabb új évet és sok szerencsét, hogy kilábaljunk a bajból, no meg egészséget, anélkül nem fog menni.