Az első év

Tárt kapuval vár a házikó, hogy beköltözzek.

 Az összes holmim egy kisebb teherautón elfért, mivel bútorokat nem kellett vinnem, az eladók a teljes bútorzattal adták el a házat. Nagyon be sem férnének a régi bútoraim, mivel a ház kicsi méretei és a tető alpesi jellege miatt a termetesebb bútorok beleütköznének a tetőbe, nem ide készültek. Az alpesi tető már a földszinten elkezdődik, így még 2 méter magas függőleges falfelületem sincs az oldalfalaknál, amihez egy méretes akasztós szekrényt oda lehetne tolni. Ez az első dolog, amire az ember nem gondol. Ha nem bútorozva adják el a házat, a szoba közepére tologathattam volna a szekrényeimet, ami ilyen kis térben szerényen szólva is unpraktikus megoldás.
Az első időkben a boldog háztulajdonos szokja az új helyét, próbálja a dolgait praktikusan elhelyezni, a lakás képét a sajátjára átalakítani. Kicsit nehéz, mivel a személyes dolgaimon kívül minden öröklött volt, így stílus, ízlés nem az enyém, annak ellenére, hogy az első megtekintéskor tetszett az egész. Viszont más dolog 1 órát eltölteni benne és más dolog hosszabb távon, minden nap itt lakni. Szép lassan jöttek elő a "nem tetszik" dolgok.
Régebbi nyűgöm, hogy utálom a nagy meleget, nem tudok aludni éjjel, már a gondolatától is elkezdek izzadni, így magam is tovább generálom a nyűgömet. A régi lakásban sem volt klíma, néha elviselhetetlenek voltak számomra a forró nyarak, folyamatosan kialvatlan voltam a nagy melegben.
Az első beruházások között - fűnyíró, locsolócső és indulókészlet megvétele után - megrendeltem egy split klímát a házba.

Az elmúlt meleg tél után a nyár is meglehetősen forró, úgy érzem szükséges beruházás a klíma egy vastag hőtartó falakat nélkülöző házban. Mit mondjak, legalább az alsó szinten este fürdés után tudok kicsit hűsölni. Már akkor jobban éreztem magam, amikor megrendeltem a klímát, mert közelgett a megváltás és a nyűgöm enyhítése, de amint beüzemelték, egyből kevésbé tűnt forrónak a nyár. A teszt alatt szépen lehűtötte a lakást és ezzel máris jobban éreztem magam, de nem csak a hűvös miatt, hanem mert ettől fogva bármikor reprodukálható. A klíma bekapcsolása nélkül is már jobban bírom a meleget, mert tudom, bármikor hűsölhetek, csak be kell kapcsolnom. Ez erőt ad és több kitartást, türelmet a meleggel szemben, tulajdonképpen a klímával a pszichés nyomást tudtam megszüntetni magamon.

Durva nyár lett, ilyet még nem tapasztaltam, 40 fok feletti nappal hőmérsékletek, szárazság. Ki van mindenki mint a ló. Még este is 28 fok van, amire hazaérek és a házban sem kevesebb, mert átforrósít mindent a nap. A munkahelyen is meleg van, a kocsiban is, az utakon is és itthon is. Hálát adok a sorsnak a klímáért, amint hazajövök bekapcsolom, gyorsan lefürdök és addigra már kezd jó idő lenni a szobában. A tetőtér még izzik a melegtől, hiába nyitok ablakot, nem sokat számít. Az elkövetkező napokban lent alszom a klíma duruzsolása mellett, amíg ez az eszetlen meleg tovább nem áll. Locsolni is csak késő este megyek ki, addigra a növények számára is elviselhetőre hűl a levegő.

Végre elmúlt a forróság, ugyan még maradt a nyár, de már elviselhető mértéken. Ahogy lehűlt a levegő, egyre kevésbé használom a klímát, szinte alig kapcsolom be, csak ha nagyon elpilledek a melegtől, nem lehet vagy nincs idő szellőztetni. A kirívó esetektől eltekintve szerencsés környezeti klímája van ennek a helynek, este 10-11 óra után általában lehűl a levegő, átszellőztetve a házat már kellemes hőmérsékletűre hűthető. A tetőtérben szükséges az intenzívebb szellőztetés, mert az átforrósodott tetőszerkezet sokáig ontja a meleget. Az intenzív szellőztetést egy állóventilátor végzi, a tetőtér kis szobájának ablakába állítva kifelé fújja a beltér  levegőjét és ez nem csak a tetőteret szellőzteti, hanem a kéményhatás miatt az alsó szintet is. Éjjel alacsony fokozaton járatva folyamatosan megy így a meleg sokkal elviselhetőbb. Gyakorlatilag szellőztetéssel és árnyékolással az esetek többségében normális szinten tartható a hőmérséklet a házban klíma nélkül is.

A nagy lépések után jöttek a kisebbek, az "otthonizálás" felé. Megint nyaraló szindróma, nincsenek normális lámpatestek, csak itt-ott világítás. Bár a helyi megvilágítás híve vagyok, de nem lehet csak ezzel megoldani egy normális lakás világítását. Ilyen belmagasság mellett csak UFO lámpák jöhetnek szóba a nagyszobában és a fürdőben.  Először ezeket kellett kiépítenem, hogy ha kell, legyen kellő világosság. A villanyszereléssel van némi gondom, csak falon kívül tudom a kábeleket vezetni, ezt majd később el kell tüntetnem díszlécekkel. Így ugyan lett normális világítás, de csak hétvégi ház módszerrel. A fehér kábelek különösen jól látszanak a sötétre pácolt gerendákon és mennyezeti lambérián.

A fürdő is kapott központi világítást:

A konyhában már volt egy nagyon hangulatos, fonott vesszőből készült függőlámpa, de a legnagyobb hátránya a hangulatossága, egyszerűen alig ad fényt a környezetének. Ettől is meg kell válnom, helyette üvegburás lámpát vettem, ami a környezetét is hajlandó megvilágítani. Konyhában sem hátrány a fény. A tűzhely és a mosogató fölé is szereltem helyi világítást, így már minden feladatra lett alkalmas fényforrásom.

Még az előző lakás kamrájába gyártattam polcrendszert, amit nem akartam otthagyni, így költözött velem. Szerencsére a pincében minimális átalakítás mellett (csak a lábaiból kellett kicsit levágnom) gyönyörűen fel lehetett újra építeni, így azonnal helye lett a szerszámaimnak.

Ami még nagy űrt képez, az az Internet hiánya. Az elődeimnek nem hiányzott, így nem vezették be. A mobil Internet nagyon drága, ezért más híján meg kell rendelnem a kábeles Internetszolgáltatást. Szerencsére az utcában fut a helyi szolgáltató kábele, így műszaki problémát nem jelent a rákötés, de 30-60 nap várakozási idővel kell számolni. Ha telefont is akarok, akkor 60 nap, ha csak netet és tv-t, akkor 30 nap az átfutási idő. Nem létkérdés a telefon, majd a jövőre megrendelem, hátha akkor nem kell annyit várni, de ha várni kell akkor sincs baj, a többi addig működik. TV-ből is csak az a pár csatorna volt, amit a normál antennán a "levegőből" lehet fogni. Üresek az esték Internet nélkül, bár az előző helyemen sem volt több TV csatorna de ott volt a család, internet, ismerősök, a végén már jó szomszédok is, eltelt az idő könnyebben. Itt még nem ismerek senkit, egyedül is vagyok, jobban hiányzik a sok TV csatorna. A hétvégeken napközben még lefoglal a kert, de este már nem sok szórakozás adódik, a számítógépet néha bekapcsolom, hogy ne gémberedjen el, de játékok nincsenek rajta, így nem sokra megyek vele.
Aztán eljöve a megváltás napja, megérkezik a kábel a házba és vele együtt a TV és Internet. Hirtelen kitágul a világ, tudok Netezni, e-mail-ezni, Skype-olni ismerősökkel, sok TV csatornát nézni, ha úgy hozza a kedvem. Mindig irigykedtem ismerősöknek, akiknél volt Discovery, most végre itt is nézhetem. Közben beköszöntött  az ősz, az egyre rövidülő napjaival, egyre több szabad időm van erre, hosszabbak az esték.

Az ősszel együtt megint jött egy probléma, meg kell oldanom a mosógép vízcsatlakozását. Eddig az udvari csaptelepről a locsolótömlővel kapott vizet - hétvégi ház lévén - nem használtak mosógépet. Nyáron nem volt gond, úgy is tárva-nyitva az ablakok, be lehetett vezetni a slagot bárhol. Hidegben már nem olyan jó megoldás, ki kell találnom valamit gyorsan. Próbálok vízszerelőt hívni, hogy a mosdó alatt készítsen egy csatlakozást a mosógépnek, de ilyen kis munkáért valahogy nem akaródzott kijönni senkinek sem. Érdekes módon, mindenki nagy munkában volt éppen. Akkor magamnak kell megoldanom, ami nem lenne probléma, de a rézcsöves rendszerhez nincs semmilyen szerszámom, és egy csatlakozóért nem szerelkezek fel. Találnom kell olyan csaptelepet, amivel a meg lehet osztani a vizet és speciális szerszám nélkül szerelhető. Az átalakításra ideális alanynak a wc tartály csaptelepe tűnt. Nem akarom hosszúra nyújtani, a lényeg, egy barkácsáruházban több órás keresgélés után rátaláltam egy kombinált csaptelepre, ami szerény meglátásom szerint - természetesen tükrözve mérhetetlen zsenialitásomat - "two in one" megoldaná a problémát. Büszkén felszereltem a csaptelepet - dicsérve magamat végtelen leleményességemét - mivel ilyen egyszerűen megoldottam a wc tartály és a mosógép vízellátását. A nagy önelégültség nem tartott sokáig, mivel a szomszédomnál járva ugyanezt a megoldást találtam. Akkor esett le, nem én találtam fel a spanyol viaszt, hiszen a szerelők is erre használják ezt a csaptelepet, csak simán megtaláltam a megfelelőt a megfelelő helyre.

 

 A csaptelep kérdése csak az első felvonás, a mosógép is problémát jelent. Energomat mosógépemnek itt két negatív tulajdonsága van: ugrál és sok vizet fogyaszt. Az ugrálása azért problémás, mert nagyon szűk a hely, félek szétver valamit, hiába van vastag gumiszőnyege, arról is le tud mászni. Nem egyszer eláztatta a fürdőszobát, mert elugrált a helyéről és a kifolyócsöve leesett a földre. A másik nagy probléma a vízfelhasználása, csatorna még nincs, az emésztő meg kicsi (nem lett betervezve mosógép és állandó használat). A megoldást egy A+ energiatakarékos, felültöltős Whirlpool mosógép jelenti Cetelem áruvásárlási hitelre, ami harmad annyi vízzel mos, igaz 2.5x annyi ideig. Ebből megint adódott egy kisebb probléma, olyan kevés hely maradt mellette, hogy alig lehetett leülni a wc-re. Végül a mosdót arrébb raktam 10 centivel, így lett hely mindenre.

Kezdődik a hideg szezon és be kell látnom, hogy a hétvégi házakat nem logikusan gyártják. Az ablakok, ha nem is korszerűek - 30 éves ház lévén - de legalább dupla üvegezésűek, viszont az ajtók vékonyak mint az ostya és szimpla üvegezésűek. Ezt nem értem, ennyi még nem fér egy hétvégi ház árába?? Totál érthetetlen, 2 - azaz kettő - cm vastag ajtó, szimpla üveggel. A klímás képen látszik, milyen komoly műszaki innováció a szimpla katedrál üveggel a vékony lambériázott ajtó. A csúnyasága csak egy dolog, a hőszigeteletlensége a másik. Forró nyári napokon, amikor rásütött a nap, belülről éreztem az égett fa szagát (ha nem is konkrétan, de van egy jellegzetes szaga). Muszáj valamit kitalálnom még a tél beállta előtt.

Bejárati ajtó szigetelése:

"Szerencsémre" semmiféle szabványnak nem felel meg az ajtó mérete, így vagy gyártatok, vagy megoldom magam. A gyártatás idő hiányában elnapolva, így marad a saját kivitelezés. Vásároltam barkácsáruházban gyalult léceket és hajópadlót. A lécekből körben az ajtó szélén egy keretet készítettem, amit néhány léccel keresztben összekötve megerősítettem, majd a lefestettem fa lazúrral.

Az ajtóra a kiegészítő lécvázzal egy merevítő-tartó keretet kreáltam, amire a külső burkolatnak szánt hajópadlót is erősítettem. Másnap az ajtó alsó lambériázott részére, a merevítő lécek közé 2 cm vastag nikecellt vágtam be szorosan és előkészítettem a második réteg üveg helyét. Üvegessel vágattam 2 tábla üveget, ezek kerültek a régi katedrál üveg helyett. A két üveg közé tettem egy elválasztó lécet, ami az üveges részt függőlegesen ketté osztja. Most azon lehet elmélkedni, hogy csak az ablakok stílusához akartam igazítani, vagy biztonsági megfontolásként, hogy ne legyen olyan nagy az egybefüggő ablakfelület, valószínűleg mindkét ok szerepet játszott. Tudom nem sokat ér, de mégis erősebbnek tűnik így. A végén az egész ajtót befedtem a vásárolt hajópadlóval és megpróbáltam fúrógépbe fogott csiszolókoronggal eltüntetni a kézi szerszámok okozta vágási pontatlanságokat, hogy valahogy kinézzen, majd az egészet lefestettem lazúr festékkel. Amikor minden megszáradt, behelyeztem az üvegeket két oldalról és lezártam az előre leszabott vékony lécekkel.

Nem mondom, hogy szép lett (bár messziről jól néz ki), de legalább hőszigeteltnek lehet tekinteni. Nem akarom egész télen a vékony üvegről törölgetni a lecsapódó párát, vagy a jeget hűvösebb éjjelek után. Úgyis ki akarom idővel cseréltetni az egészet, így nem okoz lelki válságot a kinézete, a célnak megfelel, az előző verziónál csak jobb és erősebb lett. A vastagsága is okozott némi gondot, cseréni kellett a kilincset és a zárbetétet is.
Belülről sokat dobott a megjelenésen, ilyen volt előtte:
 

 És ilyen utána:

 

Akárhogy nézzük az átlátható dupla üveg sokkal otthonosabb, mint az a vakablak szimpla katedrál üveg.

Idén hosszú az ősz és a növények különlegesen szép színekben pompáznak. Nem tudom kihagyni, hogy néhányat megmutassak:

 

 

 

Egyre hidegebbre fordul az idő és egyre jobban kell a fűteni, miközben leesik az első hó. Jókor fejeztem be az ajtó szigetelését, már nagyon nem lenne kedvem a hidegben és a hóban szerelgetni. A szerelés alatt az ajtó hiányát is nehezebb lenne pótolni. Amíg csak hűvös volt éjjel, a zsaluk bezárásával és egy pokróccal még meg tudtam oldani, most ez már kevés lenne.

Lyuk a tetőn.

Nézem a tetőt milyen gyorsan olvad el a hó rajta, gyanítottam, hogy elég gyenge a hőszigetelése. És jött a meglepetés, a tetőn a gerinc közelében egy nagy folton szinte azonnal leolvad a hó. Ez nem jót jelent, itt szökik a meleg, meg kell bontani a tetőtér belső burkolatát. Egyik este nekiálltam lefeszegetni a lambériát és a nyakamba hullott egy rakás szemét. Amikor kitöröltem a szememből a koszt és arcot mostam sűrű káromkodások közepette, megszemléltem az eredményt. A tető hullámpala héjalású és alatta a belteret egy 2 cm vastag faforgácslap választja el a kültértől, és azon egy nagy lyuk tátongott. Kicsit szemrevételezve a kiömlött szemetet, egy ragadozó menyét vagy hasonló állat nyomaira, pontosabban fészkére bukkantam, volt egy lapátnyi kiszáradt fekália, mindenféle maradék, közte egy süni tüskés háta is.

 

Élet a lyukon túl.

 Ekkor mentem el másodszor mosdani, most már jóval alaposabban. Élvezet volt eltakarítani a sok mocskot, és elképzelni, hogy pont a fejem felett volt a wc-je, ahol üldögélni szoktam a számítógép előtt. Mivel a házat télen nem használták és az elfagyás ellen egész télen 10 fokos hőmérsékletre volt beállítva a fűtés, ideális fészket talált: nyugalmas, csendes, esőmentes, meleg helyet.
A tátongó lyukat valamivel el kell tömni, hirtelen megoldásként a maradék hajópadlóból vágtam akkora darabokat, melyek bőségesen eltakarták a lyukat és csavarral felrögzítettem. Ideiglenes megoldásnak jó, idővel úgy is meg kell oldani rendesen.

A másik "kellemes" meglepetés, a tetőtérben semmiféle hőszigetelés sincs, a faforgácslap és a vékony lambéria - inkább lambéria hatású dekorlemez - között 4 cm-nyi légrés, amire nehéz ráfogni a hőszigetelés kifejezést. Sajnos az elméletem helyességét a havi gázszámlák is mutatják, lassan annyit fizetek, mint egy 4x ekkora normál ház kifűtésére.

Ennyit a tető hőszigeteléséről.

A lyukon bekukkantva már a palatető látszik.

 Gyűlnek a viharfelhők a fejem körül, hőszigetelni kell a tetőt.

Szerencsére a ház fölött most nem viharfelhők gyűlnek, csak a hófelhők és már stabilan hóköpenyt öltött a táj.
Végre fehér karácsonyunk lesz.

Találtam a Teszen egy nekem tetsző, világos és egyszerű mintájú szőnyeget, megfizethető árban. Egyetlen szépséghibája, hogy Fehérvárra kellett elmenni érte. De még így is jó áron kaptam, egyetlen kicsi hibája, hogy halványan látszik egy vasaló nyoma. Picit megégette, de nem feltűnő. Sajnos már csak itthon vettem észre, különben alkudtam volna még belőle. Ezzel a szőnyeggel lecserélem az eredeti középbarna szőnyeget lecserélő világos, de már kissé fakó, még az előző lakásból hozott szőnyeget. Bonyolult?
Az eredeti középbarna szőnyeget a sötét tónusa miatt lecseréltem az előző lakásban is már a kopottsága miatt lecserélt szőnyegre, ami legalább világos volt. Ez régen nagyon drága handmade gyapjú szőnyeg volt, de sok év alatt elkopott, kifakult. Itt sem néz ki túl jól, de legalább világos, így elnéztem a kopottságát.
A kecskebőr sem illik ide (csakúgy mint az asztalterítő), csak próbálgattam mivel lehet világosabb tónust elérni, de hamar elpakoltam.

 Az új szőnyeg sokkal vidámabb és még világosabb is, viszont sokkal érzékenyebb a koszra, jobban kell vigyázni rá. Eddig sem jártam utcai cipőben a lakásban, nem lesz vele gond.

Az első karácsony a házikóban. A nagy kert miatt nem vágott, hanem gyökeres fenyőt vettem. Úgy tervezem, ha kibírja, 2 évig cserépben lesz és a második karácsony után ültetem csak ki a kertbe.

A zöld lavór nem éppen szép, de hirtelen csak ezt találtam, amibe belefért a cserép.