 |
| Séta a télben. |
Keresgéltünk bútoráruházakban, de a hangulatában a házhoz illő tömör fa szekrények nagyon drágák, valami mást kell találni. A szerencse megint ránk mosolygott, egy cég felszámolása miatt olcsón túlad az irodabútorain. Igen, irodabútorról van szó, de a jobbik fajtából, ami (nekem) nem üvölt, hogy irodabútor vagyok. Persze én nem vagyok lakberendező, nekem nem szúr szemet. Egy alacsony kétajtós szekrény és egy ugyanilyen, de dupla széles (iker, twin) méretűre sikerült lecsapni, ráadásul szétszedhető, így személyautóval el tudtuk hozni. Mindkét bútor az emeletre került és sok-sok mindent el tudunk rejteni benne, ráadásul még tetszik is. A háló kapta a szimplát, mert az ágyak miatt kevés a hely, a kisebb dolgozószoba meg a duplát, aminek a tetejét is alaposan ki lehet használni. A legjobb a dupla szekrényben, hogy a teteje egybefüggő felület. A tető meredeksége miatt sok a holttér, ezzel a szekrénnyel egy része kihasználható.
Megint találtam valamit, két kicsi fiókos szekrényt, amit szinte bagóért kaptam meg. Még nem tudom pontosan hova fog kerülni, de nagyon szükség volt már fiókos szekrényre, ahová a sok apróság elfér, ne kelljen mindent keresgélni.
Tervezem az asztalok helyett a szoba teljes hosszában végigérő - színben a szoba hangulatához illeszkedő - munkalapot felrögzíteni, amire minden ráférne, alá kihúzható billentyűzettartókat és 2 vagy 3 db. fiókos konténert az apró dolgoknak. Szerintem így lesz a leggazdaságosabb a térkihasználás, a tető dőlése miatt kinyújtott lábbal is kényelmesen lehet majd ülni és ha szükség lesz rá, lepakolva a teljes asztallap egyben használható. Itt az sem baj, ha kicsit dolgozószobásnak sikerül a hangulata, hisz nagyjából arra használjuk.
A beszerzések közé még becsúszott egy kisebb méretű, vidám és világos szőnyeg megvétele, így az alsó szintről eltüntetem az összes sötétbarna szőnyeget. Viszont érdekes dolog, hogy a lent zavaróan sötét szőnyeget felhozva a kisszobába, már egyáltalán nem zavaró, jól illeszkedik a szekrény színéhez és nem sötétíti a teret, mivel a tetőtér lambériája majdnem fehér.
Mindent a megfelelő helyre. :-)
Elhatároztam, amennyire lehet (vagy tudom) kifinomítom a nyaralókra jellemző igénytelenebb megoldásokat, igazi otthont szeretnék teremteni belőle. Az igénytelenebb dolgokat nem pejoratív értelemben írom, mert nem egy lepusztult, szétgányolt házról van szó, az előző tulaj igényesen alakította ki a ház berendezését és környezetét, de nyaralóként tekintve rá, nem otthonként. Ezzel semmi gond, ő nem életvitelszerűen akart itt élni, csak nyaranként. Érthető módon egy alkalmi használatra szánt épületen általában nem követelmény olyan minőségi színvonal és praktikusság kialakítása, mint egy állandóan lakott épülettől. Itt tehát olyan dolgokra gondolok, ami jellemzői egy nyaralónak, gyengébb, vékonyabb anyagok használata, amik általában alacsonyabb minőségű anyagból és/vagy felületesebb megmunkálással is készülnek.
Vegyünk néhány példát:
- vékony, szigeteletlen ajtó szimpla üvegezéssel
- a beltérben látszó gerendák és szarufák elnagyolt megmunkálása, néhol szőrös és durva a felülete
- vékony falvastagság
- hőszigetelés teljes hiánya (egy nyaralóban miért kell feltétlenül hőgutát kapni nyáron??)
- vékonyabb és ritkább szarufák, gerendák (ezzel nem tudok mit csinálni bontás nélkül)
- általánosságban mondható gyengébb megmunkálási minőség és nagyobb pontatlanságok.
Sok dolgon már nehéz változtatni, főleg a felépítésén, de a megmunkálási hiányosságokat legalább a látható helyeken lehet finomítani, ajtót lehet cserélni, hőszigeteléssel ellátni, jobb minőségű anyagokkal, igényes szereléssel és kivitelezéssel ezek a „nyaraló effektusok” csökkenthetők, eltüntethetők. Persze tudom, a hétvégi használat miatt nem az igényesség, hanem az ár a fontosabb tényező, nem állandó tartózkodásra készült. Talán emiatt sem szerettem soha a nyaralókat, de leginkább azért nem, mert ha kint dög meleg volt, akkor délutánra már a házban sem volt menekvés. Ezek rövid távon elviselhetők, de állandóan szembesülni, együtt élni vele, már más kérdés. Tehát ez a magam számára kitűzött cél: olyan otthont készítsek belőle, ahol jól érzem magam és nem érzem állandóan a nyaralójelleget. Inkább kis faház, mint nyaraló legyen! Lehet új betegséget találtam fel: a nyaralófóbia, így most rajtam áll a „gyógyulásom”.
Van még egy fóbiám, bár ezt túlzás fóbiának nevezni, inkább határozott igény: legyen sok fény, legyen világosság. Lehet bennem némi depresszióra való hajlam, mert nem szeretem a sötét színeket, a sötét helyeket. Szeretem a sok fényt, a nagy ablakokat, a világos meleg színeket. A sötétbarna sötétítő függönyök, mahagóni színű gerendák és lambéria a plafonon, kicsit világosabb, de barna szőnyegek, és óarany színű kanapé és fotelek. Az ajtók és a zsalugáterek, csakúgy mint a ház külseje, majdnem fekete paliszander, ahol nem takarja a hőszigetelés. Egy darabig fel sem tűnt a sok sötét szín, de a téli zömmel borús, sötét lehangoló, rövid nappalok és hosszú sötét esték ráébresztettek, változtatnom kell. Lecserélem a házban a sötét színeket világosabbra, vidámabbra. Szépen lépésről-lépésre eltüntetem a sötét színeket, de legalább kisebbségbe kényszerítem.
Közben továbbra is szorgalmasan keresgéltem az aukciós portálokon. Mit tesz a szerencse, találtam jó állapotú lépcsőre való szőnyeget, és éppen 10 darabot kínáltak eladásra, ahány lépcsőfokos az én lépcsőm is. Amint megérkezett postán, már ragasztottam is fel, illetve csak ragasztottam volna, mert megint bejött a "hétvégi ház" szindróma, a lépcsőfokok durva csiszolású fokaira nem ragadtak fel rendesen a szőnyegek az öntapadó ragasztószalaggal. Ilyen meredek lépcsőn nem lehetnek bizonytalan, leváló részek. Csiszolásra, lakkozásra nem készültem, így maradt a tűzőgép, az stabilan rögzítette a kis szőnyegeket. Jó választás volt, ismét otthonosabb lett a lakótér.
Bár az előző képen szépnek és fényesnek tűnik a lépcső, közelről látszik, miért nem tapadt rá a ragasztó. Ilyen meredek lépcsőnél nem lehet megengedni, hogy lecsússzon a szőnyeg a lépcsőfokról.
Ezek a kis szőnyegek már eltakarják a fa felületének kopását és hibáit, a többnyire hiányzó finomcsiszolást, valamint mezítláb sem kellemetlen járkálni rajta, mivel felső térbe még papuccsal sem megyünk fel.
Végre tavaszodik, kezd ébredezni a természet, a korai virágok már nyílnak, de a tél még nem adja fel, egy utolsó próbálkozással még felborzolja a kedélyeket.
De már nem győzhet, gyenge próbálkozás, másnapra eltűnt minden hó. Ahogy halad az idő, egyre többet vagyok a kertben, kezd zöldülni a fű, virágoznak a bokrok is. A spírea is magához tért, virágfelhőbe borult, csakúgy mint a japánbirs.
 |
| Vörösbegy a diófán. |
Júniusban ajándékba kaptunk egy özönvízszerű esőzést jéggel kísérve. Szerencsére a jég nem okozott kárt, de a víz több helyen elmosta az utat, a meredekebb részeken több mint fél méteres gödröket, árkokat vájt belé, van ahol már közlekedni sem lehet. Ekkora vizet még nem láttam, a kert alsó részében állt a víz, a fűnek csak a teteje látszott ki.
Még tavaly elhatároztam, amint megkötöm a szerződést a házra, azonnal veszek egy kerti medencét. Az előző szomszédunknak volt ilyen és a nagy melegben nem egyszer jól esett lubickolni benne. Így meg is vettem, de tavaly már nem tudom miért nem állítottam fel, viszont idén fürödni fogunk. Elplaníroztam a helyét, most jól jött, hogy korábban a kivágott nyírfa gyökereit kiástam a földből, ezzel már nem kellett vesződni.
 |
| Feltöltésre készen |
 |
| A "strand" |
Egyszerű, felfújható peremű 3.6 m. átmérőjű medence, vízforgatóval. Nem egy nagy beruházás, de jól jött a forró nyári napokon, egy-egy hosszabb lubickolás alkalmával néha már szinte fáztam a vízben.
Ha már a kerti dolgoknál tartunk, felszerelkeztünk az elengedhetetlen kerti kellékekkel:
Elkezdtük újrafesteni a kerítéselemeket, mert már nagyon csúnya lett. Elég macerás meló, először egyenként le kell csiszolni minden elemet, majd festeni. A csiszolás viszi el a legtöbb időt, lassan haladok vele.
Homlokzatszigetelés:
Vége a nyárnak, eljött az ideje a házon kívüli munkáknak. A ház szigetelése csak annyira lett elkészítve, hogy a lakhatási engedélyt megkapja. Konkrétan 3 oldala kapott 4 cm-es Dryvit szigetelést és kész. Akárhogy nézzük ez rettentő kevés, a téli fűtésszámlák is egyértelműen jelezték, hiány van. A nyeregtető homlokzati része bitumenes tetőzsindellyel volt fedve, ezért alákukucskáltam, hátha szigetelőanyag miatt ugrik ki elől-hátul a falak síkjából, de sajnos nem, csak így építették meg, Akkor ezt a részt is szigetelni kell.
Faházhoz a szellőzni képes páraáteresztő szigetelés illene, ezért kőzetgyapot szigetelést kerestem. Találtam nagyon jónak kinéző inhomogén homlokzati szigetelést - ennek külső 2 cm-es rétege sokkal sűrűbb és erősebb, mint a többi, így kevésbé sérülékeny a mechanikai behatásokkal szemben -, de az ára csillagászati kategóriájú. Ennyire már nem volt keret, ezért kényszermegoldást kellett találnom, ki kell egészítem a meglévő szigetelést 5 cm-es nikecellel ideiglenes jelleggel. Volt egy érzésem, az ideiglenes jelleg hosszabb távú lesz mint szeretném, ezért mindenképp meg kell lépnem, nem akarok még egyszer ennyit fizetni fűtésre.
Méregettem, osztottam, szoroztam és megvásároltam a szigetelőanyagot rendszerben.
Első lépésként a hátsó (északi) homlokzatról szedtem le a bitumenes zsindelyt és hamar rájöttem a megoldás lényegére, a tetőzsindely alatt elég beteges állapotú volt a lambéria. Az időjárás kikezdte a fát, úgy tűnik ezzel egyszerűbb volt lefedni, mint kicserélni.
Ez viszont okozott némi pluszmunkát, mert le kellett az egészet csiszolni az egészséges részig, majd favédő alapozás és festés. A dryvit alatt nem rohadhat a fa - ki tudja az ideiglenes meddig ideiglenes. Másik lassító tényező a hátsó rész szintkülönbsége volt. Kaptam állványt kölcsön a munkához, ami felért a ház tetejéig, de csak 1 egység szélességben. A hátsó felén a háznak 3 szint van, a kis terasz, a lépcső a teraszról, a másik oldalán meg a pincébe lemenő lépcső. Így 5 méter széles házon 3x kellett átszerelni az állványt 1 munkafázisra. Nézzük csak: bitumenes zsindely leszedése, csiszolás, alapozás, festés 2 rétegben, hőszigetelő lapok ragasztása, alapozás+hálózás, glettelés és színezés. Ez durván 9x3=27 átépítés. Már becsukott szemmel is ment volna. Ennyire nem tűnt durvának, mivel csak hétvégenként tudtam csinálni, így több menetre lett szétbontva. Ezért sem tudtam állványt bérelni, mert szabadságom már nem nagyon volt és a kieső időkre feleslegesen kifizetni az állványt, nagyon drága lett volna.
 |
| Bár csúnyának tűnik, de itt már ép a fa, csak a festék mélyen beivódott a rostjaiba. |
 |
| Látszik ahol betegebb volt a fa felülete, ott az új festék érvényesül jobban. |
 |
| A száradási foltokon látszik az állvány átszerelési sorrendje. |
A két oldali homlokzat elkészítése között eltelt némi idő, ezalatt folytattam a megvilágosodási hadjáratomat és száműztem a sötétbarna függönyöket a házból. A Kika turi részén (maradék anyagok) találtunk kellemes, világos és vidám színű sötétítő függönyt és nagyon finom mintás - színeiben harmonizáló -, fehér tüll függönyt. Még így sem volt olcsónak mondható, de sokkal vidámabb és világosabb lett tőle a szoba. A sötétítő függönynél nekem csak a belátás megakadályozása a cél, nem a teljes elsötétítés, így tökéletes lett.
A szigetelés folytatását a tető frontoldali homlokzatával folytattam, mert a bejárati résszel várnom kellett, míg elkészülnek az új, hőszigetelt ajtóim.
 |
| A frontoldalon sokkal rosszabb állapotban volt a fa, így jóval többet kellett lecsiszolni, ezért szebb a végeredmény :-) |
 |
| Festés után is egységesebb a szín, olyan mintha új lenne a lambéria. |
A ház elején már sokkal egyszerűbb volt a szigetelés, a terasz teljes szélességben azonos magasságú, csak arrébb kellett húznom az állványt a következő részhez.
A külső munkálatok után befelé fordult a figyelmünk. Megint csak az aukciós oldalakon keresztül vettem 3 IKEA króm spotlámpát a fürdőbe és hozzá modernebb tükröt (a kerek tükör egyedül áruházi és egyben a legdrágább).
A tükör mintája tetszett meg, gondoltam a reggeli kelés okozta letargiát ellensúlyozza majd az sok idétlen ugráló figura.
A konyha is megfrissült az új lámpával, ez már bőséges fényt ad az egész konyhában, nem csak az asztal felett, mint az elődje.
Ajtók cseréje:
Bár kicsi a ház, de van egy első és egy hátsó bejárata is. Ezt gyárilag úgy gondolták, hogy a kert felé néző oldal ablakainak és ajtajának spalettáit csak belülről lehet bezárni és a másik ajtó nyitható kívülről, ez lenne a főbejárat. Nekem viszont a kert felé tervezett ajtó lett a főbejárat, mivel a ház ugyan a kert felé néz, de egyben az utca felé is, így a gyári főbejárata van a legmesszebb a kertkaputól. Gondoltam megszüntetem a - nekem - hátsó bejáratot, de az ajtót készítő barátom lebeszélt erről. Végül igazat adok neki, ha le kell szaladnom a pincébe gyorsabb, ha bográcsozunk, a hátsó bejárat a célszerűbb, nem kell az egész házon keresztül caplatni, hogy a konyhából kivigyük az alapanyagokat. A hátsó északi részen nincs olyan nagy meleg, ha szellőztetni kell nyáron, itt célszerűbb.
Szóval végre eljött a nap, mikor szép ajtók megérkeztek. Hőszigetelt, thermo üveges ajtók borovi fenyőből, 5 ponton záródó zárszerkezettel, 5 rétegben lakkozva. Mondanom sem kell, megint előjött a hétvégi ház szindróma, a fal nem függőleges, ügyeskedni kellett az új keret beillesztésével, hogy ne legyen szembeötlő az eltérés. Majdnem ráment egy nap, amíg beszereltük, az illesztéseknél vágni is kellett, hogy a függőlegesek stimmeljenek, a vágott részt lefesteni, stb. Szerencsére döglesztő meleg volt, gyorsan száradt a festék. Estére lett 2 db. minőségi, új és gyönyörű ajtóm. Nagy boldogság egy kis ház életében. :-)
 |
| A régi ajtót és a keretét már kivágtuk. |
 |
| A mester beállította az új keretet. |
 |
| A hátsó ajtóküszöb alatt így szétkorhadt a fa a beszivárgó esőtől. |
 |
| Már köt a purhab. Bár a képen nem látszik, de nem (csak) a purhab tartja az ajtókeretet, mint azt sokan hibásan és felelőtlenül kényelemből teszik, hanem hosszú, erős csavarokkal is több helyen rögzítve lett a falhoz. Ezt nem lehet csak úgy késsel kivágni a helyéről. |
 |
| A hátsó ajtókeret beszerelésre vár. |
 |
| Első ajtó a helyén. |
 |
| Többszöri nekifutás és igazítás miatt még mindig nincs a helyén a keret. A festék száradására várunk. |
 |
| Egyszer minden elkészül, végre ez az ajtó is a helyére került. |
 |
| Micsoda különbség. |
 |
| Az ajtó annyira szép, hogy gyorsan lecsiszoltam az ablakkeretet és éppen az ajtó színére festem. |
Homlokzatszigetelés befejezése:
Az ajtók elkészülte után már folytatni tudom a frontoldal hőszigetelését. Sietnem kell, már novembert írunk, közelegnek az éjszakai fagyok. A hátsó ajtó cseréjénél meg kellett bontanom a meglévő szigetelést, ezt is ki kell javítanom, ne szökjön el a meleg. A frontoldal már könnyű volt, bár az ajtó és ablakok miatt sokat kellett vágni a lemezeket, de nem kellett állványozni. November 10-re kész lettem a hálózással és a gletteléssel is, a színezés már tavaszra marad. Jól kalkuláltam az idővel, november 20án leesett az első hó, és nem csak jelzés mértékben.
 |
| A kereteket élvédő sínnel erősítettem meg. |
 |
| Késő estére lettem kész a hálózással és gletteléssel. |
 |
| A hátsó ajtó körül ki kellett vágni a szigetelést, ezt pótoltam ki. |
 |
| Estére ezzel is kész lettem. |
November végén megérkeztek az ajtók köré a zárólécek, így már teljes lett a szépségük. Mivel eredetileg a hátsó ajtónyílást be akartam falazni, nem vettünk elég függönyanyagot, mondván csak ablak lesz ott. Végül szerencsénk volt, hónapokkal később még találtunk annyi függönyanyagot, ami elég lett a hátsó ajtó elé is. Így egységes a kép. Később a sötétítő függönyök is a helyére kerültek. Annyira tetszenek az ajtók, hogy nem is akartam függönnyel eltakarni egy darabig. Praktikusan az ajtóra kellene felerősíteni a tüll függönyt, hogy nyitáskor ne kelljen elhúzni, de egyszerűen nincs szívem lyukat fúrni a tartóknak. Talán majd egyszer....később.
Figyelem a gázfogyasztást és határozott javulást látok, meg sem közelíti a tavalyi csúcsfogyasztást, pedig idén is hideg van. Már a következő lépcsőn gondolkodom, a tetőszigetelésen. Minimum ennyi javulást várok attól is.
Közeleg a karácsony, kis cserepes ezüstfenyőnk másodszor is karácsonyfa lesz, tavasszal már kiültetem a végleges helyére.
 |
| Karácsonyi fények. |
