Negyedik év

Átlendültünk ismét az új évbe. Olyan hamar eltelt a karácsony utáni időszak, mintha csak pár nap lett volna. A házikó látszólag köszöni és jól van, már nem fázik annyira, működik szépen a nagykabátja.

Hideg napok járnak felénk és sok hó, így a tetőteszt is folyamatos. Ideáig minden rendben, bár szép lassan fogy a hó a tetőről, de sokkal lassabban mint tavaly - nincs melege a hullámpalán -, és a gázóra sem pörgeti olyan gyorsan a számokat, érezhetően kevesebbet kell fűteni.

A sok hó miatt folyamatosan fehér a kert és a környék.

 Tavaszig a hólapátoláson kívül eseménytelenül telnek a napok. Nézegetem a plafont, de valahogy nem akarom folytatni főleg a vele járó piszok miatt, de kedvem sincs megint munkaterületet csinálni a házból. Majd tavasszal, ha már jó idő lesz, addig is tesztidőszakként tekintek rá, hogyan viselkedik a gipszkarton egy eléggé mozgékony födémen.

Úgy tűnik ez az év nem a nagy munkák éve lesz, egyre kevesebb jön ki a fizetésünkből, az árak emelkednek, a fizetésünk meg nem. Persze tervem van bőven, de a finanszírozási problémák sorra áthúzzák őket. Kisebb munkákra még van kilátás, remélhetőleg meg tudjuk valósítani. A hálószoba vége kiugrik az alsó szint síkjából, tulajdonképp ez a terasz födémje. Múltkor kicsit megkapargattam a terasz tetején lévő lambériát és kiderült a faanyagon kívül összesen 4 cm hungarocell szigetelés van a kül-, és beltér között. Ezt a részt szeretném kőzetgyapottal leszigetelni. Ide 10 cm vastagságút tervezek, valamint a tetőrész kis darabját is leszigetelném. Ennek elvileg semmi értelme, mert mindkét oldala szabadtérben van, de van egy elképzelésem, hogy ha megint jobban megy, készíttetek egy elbontható üvegfalat télikertnek. Ez annyit tesz, hogy a terasz védett részét beüvegeztetném, ami önálló fakeretes thermoüveg elemekből állna, így könnyen szétszedhető, tárolható, majd ősszel ismét összerakható. Akkor jó lesz a tető kinyúló részének szigetelése is.
A másik ok, legyen egységes a lambéria, mint a szobában a gipszkarton, valamint van bőven kőzetgyapotom, még ezen felül is maradni fog, pénzbe nem kerül. A lambériát úgy is teljes egészében lecserélem, már ki is néztem egy rönkfal hatásút. Sajnos rohadt drága, de szeretném ezt a részt is szépen és igényesen leburkolni, ennyi luxus még elfér a házon.
A ház felújítási munkái állnak, a tavasz úgyis a kertté, így a kertművelésen vezetem le feles erőimet.

 Van egy használaton kívüli kútgyűrű a kertben amiben az elődöm sódert rakott. Ezt akartam hasznosítani, hogy rátöltök földet és valami szép virágot ültetek bele. Viszont már van lakója, magról kikelt 3 kis nyírfa, amik láthatóan szenvednek a sóderban. Gondoltam, mielőtt felélednek megszabadítom földi kínjaiktól, kiszedem a kútgyűrűből és megy a komposztba (ez még tavalyi kép). A legkisebbel kezdtem és gyökerével együtt jött ki. Igaz csak egy részével, de maradt rajta. Ha ez így kijön, megpróbálom a másik kettőt megmenteni, amúgy is szeretem a nyírfát és a fehér törzsét, ásóval óvatosan kiszedtem a helyéről. Azt mondják hozzáértők, amíg nem fehéredik ki a törzse, addig van esélye az átültetésre (nem összetévesztendő a konténeres fákkal). Próba, szerencse, valamelyik csak túléli, ezért mindet elültettem.
Sok újat nem tudok írni, a kertben a tavasszal szokásos virágpompa uralkodik, új növényeket idén még nem vettünk. Az elültetett karácsonyfánk szépen rügyezik, láthatólag már jól érzi magát,

nem úgy a magnólia, aminek az összes virágát sikerült egy fotóban összefoglalnom:

 Kutyaház - kutyát fogadunk örökbe:

 Ha az embernek nincs elég baja, csinál magának. Mi is így tettünk, örökbe fogadunk menhelyről egy fiatal kutyát. Még nem hoztuk el, csak barátkozunk vele, elő kell készíteni magunkat és a helyet a kutya számára. Például nincs háza, nincs tálja, nincs póráza, kajája, nincs semmije, ezt mind be kell addig szerezni. A kutyaházak elég drágák, ezért saját magam fogom elkészíteni hőszigetelten, maradék anyagokból. Asztalos ismerősömtől kaptam egy adag bontott lambériát és némi maradék faanyagot, plusz nekem is van mindenféle maradék anyagom. Így megint a házon fogok dolgozni, de nem a sajáton, hanem a kutyaházon, hogy ki ne essek a gyakorlatból.

Nem akarom ezzel nagyon elhúzni a történetet, ezért csak röviden. Könnyűszerkezetes építési mód (de komolyan hangzik), kívül-belül lambériázva, közte hungarocellel. A falakban 2 cm-es, az alján 5 cm-es szigetelőanyag lesz.

A tetőn még gondolkozom, azt is hőszigetelten akarom elkészíteni, de a kutya érkezéséig csak sima lambéria lesz, ez később is ráér.

Az új lakónk: 9 hónapos, mentett komondor keverék (ex)kan..

A házat még egy kicsit finomítottam, és elkészítettem a tető hőszigetelését is. Némi gondolkodás után arra jutottam, nem a teljes tetőt hőszigetelem le, hanem csak egy hőszigetelt betétet készítek bele, ami tavasszal kivehető. Nyáron nincs szükség rá, legalább nem tartja bent a meleget, két léccel megemelve még szellőzik is. A végleges tető kialakítása még kérdéses, amíg a teraszon van a kutyaház, addig elég a mostani lambéria tető, ha majd levisszük a kertbe, akkor kell egy komolyabbat készítenem, ami eső és időjárásálló.

 

Ez még mindig nem a kész állapot, az élvédőket és a bejárat keretét is a ház színére festettem, valamint a tető is kapott egy normális keretet. 

Eltelt 2 hónap és zömében az új helyzetet szoktuk és a kutyával foglalkoztunk. Én mint kezdő gazdának sok mindent meg kellett tanulnom, és sok mindenben változtatni a szokásaimon. Kutyánk helyet követelt magának, nekünk meg helyet kellett adni neki. Nem volt zökkenőmentes az összeszokás, meg kellett tanulni viselkednie, mit nem szabad (lásd kép), ráadásul - bár már ivartalanítva kaptuk - az ivartalanításánál az állatorvos fertőzött fonalat használt és a már begyógyultnak vélt seb begyulladt, újra kellett műteni. Ezt mindannyian megszenvedtük.

Lokátoros kutty.

Födém hőszigetelés, napellenző roló felszerelés:

Lassan azért összerázódtunk és már a házra is tudok koncentrálni. A terasz fölötti födém hőszigetelését tervezem kicserélni, mivel ez a háló alja is egyben. Bár a meleg felfelé szeret elszökni, de azért lefelé is megtalálja az útját, így itt sem árt jobban megfogni. A vékony hungarocell szigetelést 10 cm-es kőzetgyapotra fogom cserélni, ami egyrészt jóval jobb hőszigetelő, másrészt a hangcsillapítása is jobb, kevesebb zaj fog behallatszani kintről. Kutyi is a teraszon szeret lenni, a mocorgását is tisztán lehet éjjel hallani a zárt ablak mellett is. Önmagában nem nagy munka, de ezzel együtt a napellenző rögzítését is meg akarom oldani, ami a homlokzatszigetelés óta nem lett visszaszerelve, valamint a terasz világítását is másképp képzelem el.

A lambéria bontása gyorsan ment, állapota megfelelő, másra még felhasználható lesz. Visszarakni már semmiképp sem akarom, mert az új szigetelés mellett nem fog passzolni, másrészt nem egyforma színűek a tetején és az oldalán lévő elemek, harmadrészt mást terveztem ide. Szakítottam a hagyományos lambériaprofillal és rönkház profil lambériát terveztem és vásároltam meg. Ez egy kicsit más lesz az eddiginél, de épp ez a jó, reményeim szerint sokkal szebb lesz mint előtte. A szigetelés alatti lambéria jó állapotú, de a biztonság kedvéért lefestem még egyszer. 

Hosszú ideig gondolkodtam, hogyan lehetne a napellenző rögzítését megoldani a homlokzati hőszigetelés mellett, de nem találtam igazán tetsző és jó megoldást. Korábban nem volt ezen a részen hőszigetelés, így csak egyszerűen fel volt csavarozva a fára, de most 5 centivel vastagabb ez a falrész és a hőszigetelő nem bírja el, valami erősítés kell hozzá. Aztán jött a szikra, berakok plusz gerendát, amihez hozzá tudom csavarozni biztonságosan. Itt a fal már nem egységes szerkezetű, jól jön némi erősítés. A lambériával együtt meg is rendeltem az 5 méteres, 5x15-ös gyalult gerendákat, amit lecsiszoltam és lefestettem szépen lazúrral. Egy apró dolgot nem néztem meg, a tartóbakok pontos méretét, amihez nem elég széles a gerenda, pontosabban ráfér, csak nagyon a szélén lennének a csavarok. Akárhogy nézem, egy mérettel nagyobb, 5x20-as gerendák kellenek. Mehetek új gerendáért, de már nincs idő gyalultatni, mert azt több napra tudják csak vállalni. Marad a szőrös gerenda, de a fatelepen próbáltam olyat keresni, ami szépen lett vágva. A gyalulásra magam vállalkozom az idő szűke miatt, legalább megnézem hogyan birkózik meg a gyalugép ilyen feladattal. Többször, kis fogással megyek át az anyagon, és egészen szépen dolgozik gép, a keskeny penge nem csíkozza a gerendát hosszában.  Az apró egyenetlenségeket rezgőcsiszolóval és finom csiszolópapírral tüntetem el.

Ilyen volt, ilyen lett.

A képen is látszik, jó a kiinduló anyag, nem volt nehéz szépre munkálni. Két darab gerendát vettem, kívülre és belülre is kerül egy-egy, mert a lambéria lebontása után vékonynak találtam az eredeti összefogó gerendát, ami inkább deszka kategória, olyan vékony. A látható külső éleket felsőmaróval lekerekítettem, majd a kívülre kerülő gerenda aljába, a lekerekítés után vízorrot marok, hogy a rácsapó eső ne tudjon megmaradni rajta. A víz nem akar egyből lecsöppenni a gerendáról, szépen végigkúszik a gerenda alján és feleslegesen áztatja, mivel addig marad, míg a növekvő mérete miatt győz a tömegvonzás. A vízorr megszakítja a vízcseppek útját, nem tud megtapadni a felületen, kénytelen tovább menni.

Az előző gerendák színe sem tetszik, a vörös mahagóni ezen a fán inkább barna, mint vöröses, nem olyan szép mint a telepen a borovi fenyő lambérián. Veszek hozzá még vörös cseresznye színű lazúrt és ebből keverem ki a nekem tetsző árnyalatot.

A homlokzati gerenda helyéről el kell távolítanom a hőszigetelést. Szerencsére csak a túlnyúlásról kell leszedni, a fűtött teret még nem éri el. A hőszigetelés alsó széléből a felesleges csíkot lyukfűrésszel vágom le. A vékonyvakolat erősségére csak egy röpke példa: a 4 méteren 4 db. márkás vasfűrész penge ment tönkre. Szó szerint eltűntek a fogak róla.

Az alatta lévő faburkolatot újra lecsiszolom, hogy a szélek kiugrását, és az egyenetlenségeket eltüntessem. Az előző csiszolásnál ez nem volt annyira fontos, a hőszigetelő lap nem fekszik fel az alapra, a ragasztópogácsák kicsit eltartják a faltól. Most viszont a pontosabb illeszkedés a lényeg. A képen is látszik, a lambériák széle a világosabb, itt több anyagot szedett le a csiszológép, mint a közepéről..

Csiszolás után 2 rétegben lefestettem.

A gerendákat méretre vágva beillesztettem a helyére és néhány csavarral rögzítettem, míg az átmenőcsavarokkal a végleges kötést kialakítom. Nekem nagyon tetszik az eredmény, már sajnálom, hogy elé kerül a napellenző. A Milesi lazúrfesték gyönyörűen mutatja a fa erezetét.

 Sajnos el kell rontanom a látványt, fel kell raknom a napellenző tartóit, valamint a gerendákat a szarufákhoz rögzítő átmenő csavarokat. Kicsit gyengének tartottam a kiugró részt tartó szerkezetet, de most már erősebb, mint a többi gerenda. 2-2 átmenő csavar fogja a szarufákhoz és még 9 db. a tartóknál egymáshoz.

Újra használható a napellenző, ami nyáron nagyon hasznos dolognak bizonyul.

Belső látkép.

A gerendák közötti "látványt" még el kell takarnom valamivel.

Lambériázás:

Most már folytathatom a lambériázást. A ponyvát tartó csavarok egy részének benyúlik a vége a szigetelésbe, ezért eddig nem zárhattam le a hozzáférést.

A hőszigetelést itt is a megszokott módon készítem:

- terület előkészítése. A lyukakat, réseket purhabbal fújom ki, a tetőlambériát alaposan átkenem lazúrral, a felesleges dolgokat eltávolítom.

Megint egy kirágott lyuk a borításon.

- fóliázás

- lécezés

- villanyszerelés, terasz lámpák vezetékezése. Most legalább nem felejtettem ki mindet, mert a mozgásérzékelős reflektor kábele csak kimaradt, így egyelőre nem lesz felszerelve. Van aki semmiből sem tanul?!

- szigetelőanyag berakása, rögzítése

- fóliázás

- lambériázás

A rönkház profil lambéria 1 réteg Teac színű lazúrral lefestve.

A lambériát is a párom festette Milesi-vel. A Milesi vizes bázisú vékonylazúr, 2 in 1, alapozó+favédő és fedőréteg. Gyönyörű színe van és nagyon szépen mutatja a fa erezetét. 

 

Aki szemfüles, észreveszi, hogy a lambéria és a fal találkozásánál valami nem kerek. És igaza van, és sem akartam elhinni, de a házépítők a terasz lejtésével nem törődve, ezeket a falakat a teraszra egy az egyben építették fel. Így a fal gerendái is ugyanúgy lejtenek, mint a terasz. Már a tetőtér szigetelésénél feltűnt, hogy nem stimmel valami, szinteznem kellett az induló lambériát és a csúcsban is furcsán kapcsolódtak össze. A ház egész eleje az utolsó tagtól a terasszal együtt lejt.

Erre mit lehet mondani? No comment? Jogos a nyaraló fóbiám?!

Valószínűleg majd egyszer, ebben a stílusban végig lambériázom az oldalfalakat is, így eltüntethető a baki.

 A régi lámpákat még ideiglenesen sem akarom visszaszerelni , ezért átmenetileg egy szerelőlámpával világítunk.
Én úgy érzem, ez a faburkolat megérdemel hozzá illő lámpát, ha megtalálom az idevalót, akkor megveszem és felszerelem.

Zuhanytálca gondok:

Alig lettem kész a lambériázással, mikor észreveszem, a pincefödémen egyre nagyobb vízfolt éktelenkedik. Nézem a fürdőszobában, nem látszik semmi, a mosógép mostanában nem öntötte el a fürdőt, így az okot a zuhanytálca alatt kell keresnem. Nem olyan régen eltömődött a lefolyó és csak pumpával tudtam kimozgatni a vélhetően hajszálakból összeállt dugót. Azóta is többször meg kellett pumpálnom a lefolyót, így arra gondoltam, kimozdult, vagy szétesett a lefolyócső. Szerencsére van tartalék csempém, így az egyik oldalán óvatosan megbontom a zuhanytálca burkolatát. Elképesztő állapotokat találok mögötte, minden tiszta víz és doh szag, viszont a lefolyónak semmi baja, nem ereszti a vizet. Nincs mese ki kell kapnom a komplett zuhanytálcát, de ehhez a kabint is le kell bontanom. Nem mai keletű lehet a probléma, mert a zománcozott tálca alja több helyen is rozsdásodik, gyanítom a csempe alatt folyik be a víz a zuhanytálca alá.

A csempéző a tálca peremére ültette a csempét, amit ma már nem alkalmaznak, és a vízszigetelés sérülése miatt be tudott folyni a víz a tálca alá. Az egész beton aljzat vastagon vizes, a tálcát tartó téglákból ha felemelem, folyik a víz, ezt így nem lehet összeszerelni. Egy ilyen tálca beépítés és előtte az aljzat kiszárítása több napos fürdéskiesést is okozhat, valamint a műanyag kabin is eléggé rozoga, vízkőtől meg a korától elszíneződött, nem ártana cserélni. 

 

Ventilátorral szárítom az aljzatot.

Zuhanykabin csere:

Támadt egy merész ötletem, ha van megfizethető árú, lábakon álló zuhanykabin, akkor cseréljük le és amíg ki nem szárad a beton, addig nem teszem fel az előlapját.

Szerencsére a hét végén is nyitva vannak a barkácsáruházak, így elmegyünk a legközelebbibe körülnézni. Van felhozatal, az biztos, de a legtöbb ára számunkra a megfizethetetlen kategóriába esik. Nagy részét nem is tudnánk használni, mivel a masszázs és esőztető zuhanyfejekkel ellátott kabinok nem emésztős házakba készülnek. Végül találtunk a kívánalmaknak többnyire megfelelő kabint, lábakon áll, üvegajtós, befér a rendelkezésre álló helyre, és befér a keretbe is. Azért őrlődünk még egy keveset, tényleg kell nekünk ez? A forgalmazót és a márkát is ismerem, nem túl jó ómen, de majd nagyon alaposan átnézek mindent, mielőtt átvesszük. A kiválasztott zuhanykabin lábakon álló emelt falú zuhanytálcából, és kétajtós, 4 mm vastag edzett üvegű kabinból áll. Az alja olyan mint egy kis kád (ez még jól jöhet),  állva és ülve is lehet benne fürödni. Próbáljuk meg, talán ennyit megérdemlünk, bár a nyaralásra félretett pénzhez kell nyúlnunk. 

Átvételnél kibontottuk a dobozokat, mindent átforgattam, megnéztem, tartozékokat leellenőriztem, nem volt törött, és látszólag semmi hibája sincs. Szerencsére ügyesen pakolva elfér a kocsiban, így rögtön el is visszük. Ha minden jól megy, este már fel is avathatjuk.

Otthon gyorsan nekiállunk összerakni a  "kádat" a szerelvényeivel, majd az üvegkabint és utána már be tudom rakni a helyére. Mivel állványos, lehet alatta dolgozni, tud száradni a beton, elvileg semmi akadálya a beszerelésnek. 

És szokás szerint jönnek a problémák:

- mivel íves, ki kell egészíteni a szögletes zuhanytálca alakú járólap hiányt az ív előtt. Ez még nem gond, de a lába útban van a járólap kiegészítésénél. Ezt át tudom hidalni, mivel állítható lábai vannak, addig az útban lévő lábat becsavarom ameddig lehet és beljebb ideiglenesen alátámasztom téglával.

- a nagyobbik baj, a kád/zuhanytálca pereme erősen a fal felé lejt.

Ez így nem lesz jó, akármennyire is próbálom szilóval leszigetelni, mindig állni fog a víz a peremén, csak gondot okoz. Hívom a vevőszolgálatot, elmondom a bajomat, megígérik továbbítják a gondot az osztálynak és visszahívnak. Lőttek a mai fürdésnek.

Tényleg pár óra múlva visszahívtak, megnézték az összes raktári készletet, de még rosszabbak ennél, csak egynél találták rendben, a kiállított mintadarabnál. Ott viszont van néhány cipőnyom a kádon, mert a kedves látogatók cipővel lépnek a kádba kipróbálni, holott nagy betűkkel kérik a cipők levételét. Mit tudunk tenni, elmegyünk megint az áruházba megnézni, használható a kád, vagy pénzvisszafizetés lesz belőle. Ma pedig megyünk a szomszédhoz fürödni.

Becsomagoltuk a kádat és elindulunk az áruházba. Megnézzük a kiállítási darabot, ennek tényleg egyenes a pereme, bár befelé kellene kissé lejtenie, de még így is jobb, mintha a fal felé menne a víz. A cipőtalpnyomok szerencsére lemoshatók, így kicseréltetjük a kádat és irány haza (kérdés, miért szedik le a védőfóliát a kiállítási darabról, ha még el akarják adni?)

Összerakom a kádat, bekötöm a lefolyóba, és ideiglenesen rögzítem a falhoz széles ragasztószalaggal. Már elővigyázatos vagyok, amíg nem működik minden rendesen, nem rakom rá a kabint. Menet közben derült ki, nem ér semmit a hozzá adott lefolyórendszer, nem lehet szakszerűen rákötni a hazai szabvány csatornacsőre csak szigetelőszalaggal kókányolva, a csap pont az ülőkére folyatja a vizet, az meg veri szét mindenfelé és lemaradtak a takarólemez csavarjai. Lehet megint visszamenni az áruházba.

Munkából hazafelé megállunk a parkolóban, olyan fura hangja van a motornak, de majd indulás előtt megnézem. Vettem normális magyar lefolyószettet, a csap végére állítható irányú kifolyót és megkaptam a lemaradt csavarokat is.

 Az autónak még mindig fura hangja van, de hiába nézegetem, nem jövök rá mi okozza. Nem ismerős hang, holnap reggel majd beugrom vele a szervizbe, ma már úgyis zárva van. Azért óvatosan megyek vele, nehogy én tegyem tönkre. Alig hagytuk el az áruházat, egy csattanás, némi kerepelés és megáll a motor. Már csak ez hiányzott! Félreállok, megpróbálom beindítani, de túl könnyen pörgeti az indítómotor, amúgy meg sem nyikkan. Lekapom az olajbeöntő kupakot, párom indítózik és nem forog a vezérműtengely. Ilyen nincs, ez vezérműszíj szakadás! Tavasszal vizsgáztattam az autót, a szerelő nem szólt , hogy lassan cserélni kell a vezérműszíjat, pedig eddig mindenre figyelmeztetett. Megpróbálom felhívni, de a szám nem kapcsolható. Valahogy el kell innen vinni az autót, itt nem maradhat az országút szélén és nekünk is haza kel jutnunk. Kollégámat sikerül elérnem, de végül a főnököm vontat el egy 7-es BMV-vel az ismerős szerelőjéhez. Jó kis menet volt, az ő kocsija szuper fékrendszerrel, mindenféle hárombetűs kütyüvel, nekem meg egy szervó nélküli egyszerű fékrendszer. Nem egyenlő párbaj. Mondtam is neki, lassan menjen és óvatosan fékezzen, mert beleszállok a hátuljába mint a szél, ha elfelejti a vontatókötelet közöttünk. Ennek a bömösnek meg se kottyan ez a kis plusz súly. Szerencsére a vontatásnál nem adódott semmi probléma, hamar eljutottunk a szerelőig. A szerelő megnyugtat, ha szerencsém van, csak a szelepeket kuszálta össze a szíjszakadás, ha kevésbé, akkor a dugattyút is szétverte és akkor teljes motorfelújítás. A főnök szerencsére arrafelé lakik, ahol mi, így haza is vitt minket.

(A folytatás néhány alkalomra kölcsönautó, szomszédot megkérni vigyen minket magával reggel és este a munkába, egyszer csak elkészül az autó. A diagnózist megkaptuk, szerencsénkre csak a szelepek kuszálódtak össze, a többi megúszta. Így sem lesz olcsó, de legalább a motorblokkot nem kell szétszerelni. Ugrik a nyaralás pénzünk, és még kölcsön is kell kérnünk, hogy ki tudjuk fizetni a javítást.)

Későn értünk haza, így nem szerelem be az új lefolyószettet, a szigetelőszalag kibírja még ezt az estét. Óvatosan kell fürödni, mert nincs felszerelve a kabin, és csupa víz lesz körülötte minden. Tipegek, topogok óvatosan a kádban zuhanyozás közben, és majdnem kizuhanok belőle. Annyira vékony a kád alja, hogy a súlyom alatt elhajlik a műanyag és a váratlan süllyedéstől elvesztem az egyensúlyomat. Ilyen nincs, csak mert 100 kiló körül vagyok, már nem bír el a szerkezet?? Most mi a fenét csináljak vele, visszaadom és nem lesz zuhanyzónk - mert ebben az árban nincs jobb -, vagy megcsinálom használhatóvá. Mint említettem, ismerem a forgalmazót és láttam hogyan rakják össze a masszázskádakat a raktárban. A diagnózist hamar felállítom: üvegszálszövettel és műgyantával meg kell erősítenem a kád alját. De hol lehet kapni műgyantát?? 

Nyakamba veszem megint a netet és keresgélek műgyantát. Nagy nehezen találok egy céget, ahol lehet kapni, hááát nem éppen olcsó. Ehhez sok műgyanta kellene, hogy elég erős legyen, tehát a drága műgyanta egy részét ki kell váltanom olcsóbb anyaggal. Miközben keresgéltem a műgyantát, kicsit zuhanytálca ügyben is kutakodtam, hátha találok valami megoldást, és eközben akadtam egy Cseh gyártóra, aki minőségi kádakat, zuhanytálcákat gyárt és forgalmaz. Az egyik típusleírásában találtam meg a megoldást, a kád aljára rétegelt lemezt ragasztanak, ez merevíti a tálca alját huppogás mentesen. Akkor keressünk boltot a közelben, ahol a rétegelt falemezből vágott darabot is lehet venni, nem csak egész táblát. Az olcsóság megint megbosszulja magát.

Végre beszereztem a műgyantát, a rétegelt lemezt, beszéltem iparossal, aki benne van a műgyantázásban. A műgyantából kicsit többet veszek biztonságból, nehogy egy kevésért kelljen megint autózni, megbeszéltük, ha nem használom fel mindet, a bontatlan dobozt visszaveszi.

A hétvégét erre szánom, már fürödni akarok rendesen. Elsőként a járólapot kell kiegészítenem azon a részen, ahol hiányos a kád íves formája miatt, a lefolyót átalakítani az új szetthez, valamint az előző lefolyónak kivésett lyukat visszabetonozni.

Megint egy apró probléma, a kád lefolyójának átmérője nem stimmel a magyar szett méretéhez, ezért körkivágóval meg kell nagyobbítanom. A magyar szettnek szabványos csatlakozója van a csatornarendszerhez, ezért még a szettel együtt vettem néhány lefolyócső idomot. A régi tálca csatlakozóját kivéve átépítem a lefolyót és így már simán be tudom kötni a kádat. Mielőtt elkezdem a kád megerősítését, ki kell próbálnom mindent, utána már ne legyenek meglepetések. A végig egyforma méretű csövek miatt olyan gyorsan folyik le a víz, hogy kifejezetten jól jön a sok törés, irányváltás a lefolyóban.

Ez is megoldva, folytathatom a kád megerősítésével a munkát. Először levágom a kádra felragasztott tartókonzolt (lábakat), majd simára csiszolom a kád alját, és kirajzolom a formát a rétegelt lemezre.A kád aljáról teljesen le kell csiszolni a műgyantát, mert az akril forma alja meg volt vetemedve és ahelyett, hogy kiegyenesítették volna, inkább feltöltötték műgyantával a hupplit alulról. Így a kád közepe, mint egy sziget kiemelkedik a síkból.  A csiszolás után egy réteg üvegszövethálóval és műgyantával megerősítem az elvékonyított fenéklemezt. A műgyantával okosan kell bánni, egy keverésnyi adag a nagy melegben még azelőtt belekötött a keverőedénybe, mielőtt felhasználhattam volna. Kivágtam a rétegelt lemezből a kád aljának a formáját, valamint a tartókonzol csatlakozási pontjaihoz az erősítéseket. Először a kád alját ragasztom fel. Gyorsan kell dolgoznom, nagy a felület és hamar köt a műgyanta. Bekenem a kád alját és a rétegelt lemezt alaposan műgyantával, összeillesztem, majd felfordítom az egészet, most használati helyzetben van. A kád ráült a rétegelt lemezre, megigazítom újra, mert a felfordításkor kicsit elcsúszott, majd a kád alját kirakom súllyal. Most jól jönnek egy régi hőtárolós kályha megmaradt hőtároló téglái, hézagmentesen a fához szorítja a kád alját. 

Hagyom több órán át kötni, addig bebetonozom a lefolyó melletti lyukat a fürdőben, hagy kössön ez is.

Pár óra múlva visszafordítom a kádat a fenekével felfelé és beragasztom a lábak teherviselő elemeit, majd a fenéklemezt még üveggyapottal és műgyantával a kád oldalához erősítem.

A rétegelt lemez lapokat mindkét oldalán és az élén is alaposan lekenem műgyantával, hogy a víz a közelébe se juthasson, valamint az illesztési hézagokat is műgyantával töltöm ki. Egy darabig, mert elfogy az összes műgyantám, így a maradék réseket már sziloplaszttal töltöm ki (a hét végén nincs nyitva a bolt). Nem lehet szépnek mondani, de a sziló csak a víz ellen kell és úgysem fog látszani, a kád erőssége és merevsége a fontosabb. 

A műgyanta elfogyása további gondokat is okoz, nincs mivel összeragasztani a tartószerkezetet (lábakat) a káddal. "Gyárilag" így erősítették össze, de nekem valami mást kell kitalálnom, hogy este megint fürödhessünk. Szomszédom tud hegeszteni, megkérem hegesszen a keretre rögzítő füleket. Nagyon káromkodva hozza vissza a tartószerkezetet, hosszasan ecseteli, ilyen ócska anyaggal már rég dolgozott, olyan vékony és gyenge, hogy a hegesztő ív szétégeti pillanatok alatt.

Lecsiszolom a hegesztéseket és a környékéről leégett festéket, majd Hammerite-tal  lekenem. Amint megszáradt a napon, összeszerelem rövid csavarokkal a káddal. A tartószerkezet és a kád közötti réseket sziloplaszttal nyomom ki, ha megköt a kis mozgásokat is csillapítja.

Amíg köt a sziloplaszt, felszerelem a lefolyószettet a kádra. Már este van, annyira össze tudom szerelni a kádat, hogy fürödhessünk benne. Most egy hét tesztidőszak következik, lássam elég erős lett a kád, mielőtt végleg beszerelem a helyére. Az első próba kedvező, már nem billeg az alja, viszont kicsi a lejtése a fenekének a lefolyó felé, így víz marad benne. Hiába állíthatók a lábak, a peremnek vízszintesnek kell lennie a kabin miatt.

 A kád egész jól viselkedett a tesztidőszak alatt, nem rogyott össze, nem mozgott, nem tört el, és nem buktatott ki magából, így véglegesíteni lehet a helyén. A tesztidőszak alatt volt időm levakarni a csempéről az előző kabin ragasztási nyomait.
Még egyszer leellenőrzök mindent és ideiglenesen rátesszük a kabint a kádra. Még állítgatni kell a lábakon, hogy a kabin is normálisan álljon a helyén, majd bejelölöm a rögzítőfuratok helyét. Jó alaposan sziloplaszttal kitöltve felrakjuk a kabint és rögzítem csavarokkal. A kád és a csempe közé Ravak szerelőkittet vásároltam, amivel hibátlanul el lehet tömíteni az illeszkedési felületet, valamint kulturált kinézetet ad neki. Amíg ez megköt, beállítom az üvegajtókat, de még nem szerelem fel a kád előlapját, csak elé rakom.
Elkészült a zuhanykabin és így összeszerelve ebben a pici térben kissé uralkodó jellegű, dölyfösen néz le a többiekre. Az előzőnél jóval termetesebb, de az íves kialakítása miatt mégsem foglal el annyi helyet, továbbra is lehet közlekedni mellette.

 A tavasszal elültetett nyírfák közül a kisebbek nem bírták a nyarat, a rendszeres locsolás ellenére kiszáradtak, ellenben a legnagyobb a másik kettő helyett is nő. Megérezte a lehetőséget és szédületes fejlődésbe kezdett, már most több mint a duplája az ültetéskori magasságának.

A "karácsonyfánkra" sem lehet panasz:

 Elszaladt a nyár, megint ősz lett és egyre hűvösebbek az éjszakák.  Ideje a fűtésrendszerrel is foglalkozni. A kazán hőcserélőjét és égősorát kitisztítottam, valamint beállítottam a lángmagasságot. Vásároltam hőfokszabályozós szelepeket felső szinten lévő fűtőtestekre és ezeket is felszereltem, majd vissza töltöttem a hiányzó vízmennyiséget, légtelenítettem a rendszert és beállítottam a fűtéskör víznyomását.

A hőfokszabályozós szelepekkel nem fűtenek feleslegesen a radiátorok, ha megfelelő a szobák hőfoka. Remélem némi megtakarítást is el tudunk érni vele, plusz a háló kiugró aljának szigetelésével.

Színezés (vakolás):

A tető hátsó homlokzata idáig nem lett levakolva, mivel nem látszik, nem tartottam sürgősnek. Egyszer ezt is el kell készíteni és félek a bontott vakolóanyag megköt a dobozban, jobb lenne ha a falon tenné ezt. Nappal még jó idő van, de éjszakára már fagypont közelébe kerül a hőmérséklet, ráadásul északi oldal, a nap amire kibújik a fák lombkoronája mögül, már arrébb is ment, gyakorlatilag alig süti ezt a falrészt. Van még pár nap szabim, ezért rászánom erre a munkára, ha beállnak a fagyok, megint jövőre tolódik. Egyik nap lealapozom, másnap már lehet színezni, lényeg, hogy korán kezdjek neki.

Alapozás

Színezés előtt letakarom az alatta lévő részeket.

Kezd sötétedni, mire kész lettem.

Fagyra lehet számítani az éjjel, így lefóliáztuk a friss vakolatot.

A végeredmény.

 Valóban jöttek a fagyok, igaz csak gyengén, de deres reggelre ébredtünk. Szerencsére a több réteg fólia alatt nem tud megfagyni a vakolat, de a nagy nedvességtartalom és alacsony hőfok miatt lassan köt. Esténként a tetőtér ablakán keresztül ventilátorral fújok egy kis meleg, szárazabb levegőt a fólia alá, és addig tetejénél kibontom, hogy legyen hol kimennie a párának. Ez jót tesz a vakolatnak, begyorsul a kötése. A hétvégére mintha csak ki akarna szúrni velem az időjárás, elmúlnak az éjjeli fagyok és kellemes napos idő jön. Reggel gyorsan leszedem a fóliatakarást és délutánra totálra kiszárad a vakolat. Ha nem ijedek meg az időjárás előrejelzéstől, nem kellett volna szabadságot kivennem. A képen látszik, az ajtó köré már nem jutott elég vakolóanyag, így csak alapozni tudtam. Szerencsére a színkódja alapján tudok próbaadagot vásárolni, ami elég lesz erre a kis felületre.

Ujjgyakorlatok 1 - gipszkartonozás:

Erőt vettem magamon és megint nekikezdtem a gipszkartonozásnak. Úgy tűnik a vége nagyon nyögvenyelős lesz, semmi kedvem foglalkozni vele, de már zavar a befejezetlensége. Első körben a kémény melletti részt fejeztem be, ez eddig kimaradt,

Tűzvédelmi szempontból kémény mellé faanyagot 15 cm-en belül nem lenne szabad tenni, amit az építők a gerendák kiosztásakor be is tartottak. Arról, hogy felülről  a parkettások laminált padlóval leburkolták, már nem tehetnek. Akkor én miért hagyom figyelmen kívül a szabályt? A kéményben hőszigetelt béléscső megy végig, plusz a téglasor kívülről. Gyakorlatilag működő kazán mellett meg tudom fogni szabad kézzel a kazán szigeteletlen bekötőcsövét, annyira alacsony hőmérsékletű a kiáramló füstgáz, pedig nem kondenzációs és nem is turbós kazán. Mivel ebbe a kéménybe csak ez az egy kazán van bekötve és nem is lesz más, úgy gondolom nem jelenthet semmi veszélyt a kémény körüli rész leburkolása. Igazán elképzelni sem tudom mitől lehet olyan magas hőfok a kéményben, ami a külső téglasort is veszélyes hőmérsékletűre hevítené. Azért a biztonság kedvéért hagytam rést a kémény és a tartóléc között és azt is kőzetgyapottal tömtem ki.
 Az emeleten a téglaborítást csak idáig építették, innentől csak a bélelt kéménycső megy tovább.

 
A legnagyobb hidegben - amikor dolgozott a kazán rendesen - sem lett langyos a kémény csöve.

November elejénél járunk kellemes őszi idővel, és mit látok a piacon, az ismerős kertész hozott egy kis földlabdás Nordmann fenyőt. Annyira megtetszett, egyből meg is vettük, legalább karácsony előtt nem kell vele foglalkozni. Hazaérve elültettem cserépbe és beástam a földbe, hogy a téli hidegben ne fagyjon szét a földje.

Karácsony előtt csak ki kell kapnom a földből és mehet a pincébe pár napra akklimatizálódni.

Legyen világosság (a teraszon is):

Sokat vergődtem a terasz lámpák kiválasztásán, mert nem találtam olyat ami nekem tetszene, ha meg igen, az ára nem tetszett. Végül kinéztem egyet ami jól nézhetne ki, és elmentünk megvenni, de ahogy szokott lenni, egy egészen mást hoztunk el. Élőben nem ugyanaz, mint fényképen. Ez sokkal jobban tetszik, egyszerű, de szép (szerintem).

Természetesen ezekben is energiatakarékos kompakt fénycsövek világítanak.

November még véget sem ért és már ilyen hó van nálunk. Vajon karácsonyig kitart, vagy képes megint elolvadni?

A nagy hó megtette a hatását, a baj nem késlekedett sokáig. Az országúton egy kátyú megint szétvágta a jobb első gumimat. Amire le tudtam kanyarodni egy mellékutcába, a gumi már menthetetlen volt.

Kb. 50 méterre állok a kocsitól.

 Most már rutinosan hívtam a rendőröket, mert tanút ilyen időben találni lehetetlen. Az ügyeletes tiszt mondta, hamarosan ott lesznek a kollégák, tőlem 200 méterre helyszínelnek ugyancsak kátyú miatt. Ezt a képet azért készítettem, ha keresnék rajtam a kátyú fényképét, akkor meg tudjam mutatni, ilyen időben és látási viszonyok között, csúszós, eltakarítatlan úton nem akarok meghalni, az országút szélén sétálgatva kátyút keresve. Ráadásul szinte lépésben haladt a sor, tehát nem a nagy sebesség miatt verte szét a kerekemet a kátyú, hanem a mélysége és éles pereme miatt. A pótkerék 4 évszakos, megpróbáltam hazajutni vele, ami okozott némi problémát, a legkisebb emelkedőn már kipörgött a kerék, az udvarra - ami enyhe emelkedő - legalább 10 nekifutás után sikerült beállnom. Ugyanez a téli gumival laza napi rutin. Megint kezdődik a hercehurca a kár megtérítésére.

Ujjgyakorlatok 2 - glettelés:

Ismét erőt veszek magamon és nekiállok a plafon előkészítésének. 

 Becsülettel bevallom, ennél tovább nem is jutottam, pedig lassan egy éve, hogy felraktuk. Ez a gipszporos dolog nagyobb fékező erő, mint gondoltam. Ezekkel a javításokkal csak annyit értem el, most már olyan a fehér glettelések mellett a plafon, mint egy elhanyagolt, koszos felület lenne. Lehangolóbb, mint volt.

Gondoltam, karácsonyra meglepem magam egy hő és páratartalom mérővel kiegészített barométerrel. Meg is rendeltem, és ahogy megkaptam rögtön kipróbáltam a munkahelyemen. Az eredmény nem túl biztató.

Azért ez kevéssé hihető, 10%-os páratartalom szárítókamrában van maximum. Vihetem vissza kicseréltetni.

Közeleg a karácsony, az idő napról napra melegszik, mindenhol olvad a hó. Ilyen nincs, karácsonyra egy gramm sem marad. És valóban minden hó elolvadt, tavaszias idő lett, a kis fenyőt egyből vihetem a szobába, nem kell szoktatni a meleghez. Gyorsan ki is ásom, ilyen melegben már nem fagyott a föld. Dehogynem, csak a felső pár centis része melegedett fel, ahogy próbálom kifordítani a földből az ásó beleszalad a műanyag cserépbe és kitöri az oldalát. Most honnan szedjek ekkora cserepet? Ami van az foglalt, benne van a nyáron vásárolt bordó levelű nyírfa. Azért csak találtam egy igazi és méretes agyag cserepet, ebbe kell beleraknom. De az agyagcserép egy picivel kisebb átmérőjű, mint a műanyag, a fenyő földje meg kopogósra fagyott a földben a tartós -10 C fok alatti hőmérsékleten, ami idáig jellemző volt. Mégis megy a pincébe, ki kell olvadnia a földjének, hogy át tudjam rakni a másik cserépbe.

A pince melege megtette a hatását, még időben át tudom ültetni és mehet fel a szobába.

Eljött a karácsony, hó nincs, csak szép fenyőnk. Ez a harmadik gyökeres fenyőnk, egy megmaradt és jól érzi magát a kertben, a tavalyi tavasszal 1 hét alatt kiszáradt a locsolás ellenére, erre nagyon fogok vigyázni, hogy majd 2 év múlva kiültethessem a kertbe. A kertész azt tanácsolta, a pincében teleltessem át, nem lesz semmi baja a kevés fényben. Azért nem lesz sötétben, mert a pincének van ablaka, annyi fényt fog kapni, hogy ne pusztuljon el. Ha a Leanderek kibírták, remélhetőleg ő is így tesz.

A barométert nem tudták kicserélni, mert nem volt belőle több, ezért vettem az árában egy digitális külső-belső hőmérős páratartalom mérőt. Egyszer csak találok egy jót barométert is.

Ennyit az időjárásról, december 27-én ekkora hó esett:

Pincelépcső.

B.U.É.K!