Hatodik év

 Mivel tél és hó eddig nagyon (inkább semmi) nem volt, ezért nincs téli hangulatú képem az év indításához. Viszont ha süt a nap és a fenyők sem árnyékolják be a házat, akkor ilyen szépen süt be a szobába. Az automata fényképezőgépem nem tudja visszaadni a hangulatot, de ilyenkor ragyog és élettel telik meg minden a napfényben.

  Ez az év sok jóval nem biztat, mindenhonnan azt hallani, kutya idők jönnek. Előreláthatólag nem lesz nagy haladás a ház életében, de lehet haladás sem, csak stagnálás. Tavaly sem láttam sok esélyt a haladásra, mégis majdnem minden hétvégem a házzal és kerttel való foglalatoskodással ment el. Közben kollégám fiának régi MZ motorját újítottam fel (mivel nekem is volt több ilyen motorom) jó volt vele újra foglalkozni, kicsit visszamentem az időben vele. Eleinte azt hittem, direkt jól jön egy ilyen szórakozás, legalább elfoglalom magam vele, de csak őszre lett kész, annyira kevés időm maradt rá. Ez az év még rosszabbnak látszik, lehet most kellene a motorral foglalkoznom, előreláthatólag lenne rá bőven időm.
Néhány elképzelés azért maradt erre az évre is, de ezek is inkább melós, mint beruházásigényes munkák.
- A tavaszi szaletli átfestést ősszel ellőttem a fa penészesedése miatt, így tavaszra csak az apácarács átfestése maradt. Akárhányszor lépek be a szaletliba, mindig örülök, hogy kész vagyok vele, a festék szép bársonyos fénnyel "csillog", teljesen új hatása van.
- A ház belső fafelületének festése sem lesz túl gyors, majd részenként fogom elkészíteni. Ki kell szednem a helyéről a gáztűzhelyt és a konyhabútort, mivel a mögötte lévő falfelületet nem látom, kezd aggasztani a helyzete. Alapos átfestés biztos jót fog tenni az állapotának.
Az egyik hétvégén a lámpakeretek festésénél a száradási idők között elkezdtem a fürdőszobában a mosdó feletti részt átkenni, mert a régi tükör helye meglátszott, ott világosabb volt a fa. Addig kenegettem, míg az egész falat átkentem egy rétegben. Most látva a különbséget, még tavasszal mindenképp meg szeretném csinálni az egész házon a festést. A fa selymes csillogásától nagyon hangulatos lett.
- Villanyszerelés: az ideiglenes lámpák, konnektorok, véglegesítése. A hőszigetelés során a látszó vezetékeket egy részét a szigetelésben el tudtam vezetni, ezeket kell bekötnöm és akkor a lógó vezetékek végre eltűnnek.
- Talán az ablakkereteket is felújítom, finom csiszolás és festés már ezekre is ráfér.

Nagyjából ennyi a terv egyelőre, ezzel is haladok előre, ha nem hagyom lepusztulni az épületet.

A mennyezeti lámpák nekünk újak lesznek - egyébként használtak -, amit már tavaly elkezdtem felújítani. A hétvégén összeszereltem a lámpatesteket és az elektromos részt is átkötöttem. A régi lámpatestekből átemeltem a jobb alkatrészeket, a porcelán foglalatokat, és a hőálló szigetelésű vezetékeket. Összeszerelve már egész tetszetősen néz ki, az új színével már egyedinek is mondható.

Tudom nem túl egyéni és modern, de a költséghatékonyság most lényeges. Igazság szerint elviselnék modernebb lámpatesteket is, de az alacsony belmagasság miatt eléggé korlátozottak a lehetőségek és eddig nem is találtam olyan lámpát, ami igazán tetszene és megfizethető kategóriában lenne.
Már csak fel kell szerelnem és újra eljön a fényözön kora, ha éppen szükséges.

Ha már festettem, a lépcső gombjait is lefestettem és felraktam a helyükre. Sajnos a faanyag sötétebb volt nyersen is a lépcső fájánál, így nem teljesen olyan lett a színe mint gondoltam, de szépen harmonizál a lépcsővel, nem virít ki belőle.

Nappali fényben jobban látszik a különbség, mint lámpafénynél, de nekem így is tetszik.

Január 10-e van és végre leesett az első értékelhető mennyiségű hó. Nincs sok esélye, hogy estig megmarad, de legalább valami téli feeling járja át az ember lelkét. Hogy teljesebb legyen ez az érzés, az első lanyha emelkedőn alig tudtam átjutni kocsival, mert kipörgött a kerék.  Vissza kellett tolatni és lendületből felmenni, hiába a téli gumi, a hó alatt jég lehetett.

Másnapra elolvadt a hó, megint a tavaszias időjárás folytatódott. Állítólag lesz még tél, az előrejelzés szerint csapadékos, téli időszak következik.

Világítás szerelés:

A hétvégén felszereltem a nemrég átfestett lámpákat és bekötöttem a vezetékeket. Végre eltűntek a lógó kábelek és rend és világosság lett megint.

 
A nagy lelkesedésemben felszereltem a TV mögé is egy kis derítőlámpát, ami némi fényt ad a készülék mögött, így nem olyan nagy a különbség a tv és a mögöttes tér között. Állítólag kevésbé fárasztja a szemet.
Előtte még a konnektort kellett felszerelnem, mert csak a vezetékek lógtak ki, de szerencsémre találtam egy jó állapotú darabot a pincében.  Már korábban is fent volt ez kis lámpa, de túl magasra sikerült, inkább zavaró volt mint hasznos, tv-hez nem használtuk, csak hangulatfénynek. Most alacsonyabbra szereltem, így nem látszik a lámpa, a tv teljesen eltakarja.

A házimozi hátsó hangszóróinak vezetékei kimaradtak a szigetelés alól, még keresem a helyét, ahol láthatatlanul el tudom vezetni.
Egész szépek lettek felszerelve a mennyezeti lámpák, az átfestéssel beleillenek a ház színvilágába. 4 db. 20 W-os energiatakarékos égőt raktam bele, és olyan fényár lett tőle, hogy a végén kicseréltem kisebb teljesítményűekre, mert már zavaró volt. Így már kellemessé vált a fényerő, sokkal barátságosabb mint a vakító fényesség. A régebbi barnás burájú lámpatestekben a 20 W-os égőkkel volt megfelelő világítás, a nem színezett burák ennyivel több fényt engednek át.

A legszebb az egészben, hogy nemrég - véletlenül - akadtam rá a neten egy olyan lámpaboltot, ahol találtam egész értelmes árú és modern lámpatesteket. Egyszer majd lecserélem ezeket is egy korszerűsítés alkalmával.

A végére egy kis ilyen volt - ilyen lett képek:

A lámpák felszerelése serkentőleg hatott rám, tovább haladtam és a konyhalámpa lógó vezetékeit is megszüntettem, bekötöttem végre a gipszkarton alatt vezetett vezetékeket.

Úgy tűnik az egérfogók jól tették a dolgukat a pincében, már pár napja nincs "találat", eddig 7 egeret sikerült megfogni. A pincének 4 szellőzője van a gázkazán miatt, ebből a két legeldugottabbat ideiglenesen eltorlaszoltam téglával - valószínűleg itt jöttek be az egerek -, míg a két szabadon lévőre dróthálót erősítettem. Az egérfogókat még egy darabig beélesítve hagyom, hátha még bujkál egy-kettő, de a drótháló miatt már újabbak remélhetőleg nem tudnak bejönni.

Az előrejelzések sarkköri hideget jeleznek hamarosan, de már most jóval hidegebbek az éjszakák, mint eddig volt. A kis karácsonyfánk védelme miatt beástam mélyen a földbe cseréppel együtt, hogy a gyökérzete ne fagyjon át teljesen. A föld felszíne kb. 10 cm. vastagon már átfagyott, de alatta még puha volt. Ha bejön az előrejelzések szerinti hideg jóval  mélyebben is át fog fagyni, de talán a legalja még nem, és ott tud nedvességet felvenni. Valahol olvastam, a fenyőnek télen is szüksége van némi vízre, ha teljesen csonttá fagy a földje (cserépben kirakott fenyők), akkor hosszú fagy esetén el is pusztulhat, remélem ezzel elkerülhetem. Ha eddig túlélte, nehogy a kiültetés előtt haljon meg.

Erre a hétvégére fürdőszobai villanyszerelést vettem célba, bekötni a mennyezeti lámpát. Ehhez a vezetékét az ajtókeret díszléce mögött terveztem elvinni egy bemart csatornában, így nem látszik és védve is van a vezeték. Az díszléc leszedése egyszerűbb volt mint gondoltam, a szögek hamar engedtek, de a végének a látványa kissé sokkolóra sikeredett. Vastagon tele szújáratokkal. A korhadást még beleterveztem, hiszen a zuhanykabint azért kellett cserélni, mert a régi mögé folyamatosan befolyt a víz és ez elért az ajtókeretig is, de erre nem készültem fel. Úgy látszik erre az évre még egy új feladatot kell felvennem a listára, az ajtókeret, de lehet az egész ajtó cseréjét. Sajnos, ha a díszléc szuvas, a keret is az lesz és a mellette lévő farészek is.

Ezt nem lehet máshogy magyarázni, ez nem csak korhadt, ez keményen szuvas. Eszembe jutnak az előző lakásunk ajtókeretei, melyek még ennél is fertőzöttebbek voltak és mennyit kínlódtam velük.
Hirtelen csak annyit tudtam tenni, hogy a csiszolás után beleállítottam a fertőzött részt a festékes dobozba jó félórán keresztül. Reményeim szerint minden járatba bejutott a festék és kipusztította a lakókat. Bár tegnap lefestettem egy rétegben a díszlécet, de valószínűleg lecserélem a fertőzött lécet és tavasszal kiszedem az egész ajtót keretestül, mindenestül.
Arra jó volt, hogy kipróbáljam a felsőmaróval hogyan tudok hornyot marni a vezetéknek. Mondhatnám jól sikerült, de egyedül csináltam és néha a munkaasztal elmászása miatt a felsőmaró is saját útját járta a vezető ellenére, a nút néhol a szújáratra hasonlít. A következő már jobb lesz.

Végre megérkezett a hó! Bár most nem nagy szám önmagában, hisz szinte az egész ország kapott hol többet, hol kevesebbet, de ez az első komolyabbnak számító hó ezen a télen és már februárnál tartunk. Mi közepesen kaptunk a hóból, de így is nagyon szép, kár hogy kutyi egyből összejárkálja a szűz hót.

A sok hónak és a nagy hidegnek árnyoldala is van, például a teraszt hiába takarítottuk le rendszeresen, annyira csúszik, hogy a kilépés lendületével egyből a lépcsőig lehet csúszni. Ez nem annyira jó dolog, az eddigi enyhe tél miatt teljesen elfelejtettük a csúszásveszélyt és nem egyszer voltunk  a hanyattesés nem éppen kellemes stádiumában. Bár nem ezt akartam a hét végén csinálni, de össze kellett raknom a kutyának készült trepni folytatását a lépcsőig. Szerencsére a terasz bontott mennyezeti lambériája kéznél volt, így csak elhatározás és az állványos körfűrész felcipelése kellett a munkához.

Innen olyan mint egy móló a hótengerbe. :))

Így néz ki festés előtti állapotában. A festést a pincében tudtam csak elvégezni a mínusz fokok miatt. Most éppen szárad és ha minden jól megy, ma este már ki is tudom rakni.

 A két elemet két ablakkitámasztó kampóval fogom egymáshoz rögzíteni - ha megtalálom a pincében -, így bármikor szétszedhető szerszám nélkül és nem fordulhat elő, hogy a trepnivel együtt csúszunk tovább.

Ma este végre lett egy kis időm helyére rakni a második trepnit. Az egymáshoz rögzítést a korábban megálmodott műszaki bravúrral, két ajtókitámasztó kampóval oldottam meg. Még nem tudom mennyire lesz tartós, ha tavaszig kibírja, utána már készíthetek erősebbet is. Bátraké a szerencse.

Némileg öngólt is rúgtam a precizitásommal, annyira fényes lett a 3 réteg festék, hogy csúszik, ha nem is annyira mint a kövezet. Egy hét múlva már nem lesz baj vele.

Látható "némi" különbség az új és a régi trepni között, pedig a régebbi is így nézett ki 1 éve.

(1 évvel ezelőtti kép)

Tavasszal kell egy szintre hoznom a kettőt és utána télig érhet és mattulhat a festék.

Az utóbbi napokban feltűnt, hogy rendre kitakarították a madarak az etetőt, amit a nagy hidegnek tudtunk be. Ebben nem is lenne semmi meglepő, de a hét végén - bravúros nyomozással - megtaláltuk a hirtelen növekmény okát:

Bár a verebek szeretnek szemetelni, de ennyire rájuk sem jellemző a pocsékolás, az énekesmadarak felkapnak egy szemet és elröppennek vele, nem szórják szét. Némi leskelődés után kiderült, egy rigó ül be az etetőbe és módszeresen kiszórja a magokat. Ilyet még nem láttam, és nem is értem igazán, mi célja ezzel, de bosszant dolog, nem azért veszem a napraforgómagot, hogy nyáron mindent elborító a napraforgóerdő nőjön. Valamit ki kellett találnom gyorsan, átépíteni nem akartam az etetőt, ezért úgy döntöttem, eltorlaszolom a bejáratait annyira, hogy ne férjen be.
Nem lett remekmű, és szépnek sem mondható, viszont célravezető, a rigó nem tudta beszuszakolni magát az etetőbe.

A fellógatott eleséget kellett még máshová raknom, mert a középső bejárat így használhatatlan vált.

 Az eleség utánpótlása elég szerencsétlen lett - egy kartonból készült adagolót kellett készítenem hozzá -, viszont a magasítással több mint 1 kg napraforgómag fér bele, ez több mint egy hétre elég lesz, nem kell naponta után tölteni.

Világítás szerelés 2:

 Az etető nem volt betervezve a hétvégi munkák közé, de a villanyszerelés igen. Most a fürdőszoba mennyezeti világítására került sor. Ehhez a vezetéket a kapcsolóig rejtve, a keretlécbe bemart nútban vezettem el. Végül visszaraktam az eredeti - szuvas - keretlécet, remélve a festékes áztatás és több napig tartó -10 C fok alatti fagyasztás a szabadban (felkészülési idő nélkül) erősen lerontotta a szúvak életesélyeit. Asztalos barátomtól kaptam egy gyönyörűen méretre vágott, gyalult, fényesre csiszolt pótdarabot, de csak keményfája volt, ezt meg nem volt kedvem a nagy hidegben megmunkálni. Tavasszal tervezem kicserélni az egész keretet, majd akkor felhasználom. Az ajtó külső oldalán lévő keretlécet levéve szúmentes volt, ez ad némi vigaszt. Itt bukkan ki a lámpa vezetéke a keretléc alól.

Nem túl szépek a látszó csavarok, de úgy is ki lesz cserélve ez a keretléc, így egyszerűbb volt felrakni, mint méretes szöget keresni hozzá. Pár csepp festékkel addig is tudok segíteni rajta. Itt a keretlécnek is szerepe van, ez tartja az ajtókeretet a helyén, nem csak dísz mint általában, erősnek kell lennie.

Újra van külső kapcsoló és mennyezetvilágítás, nem kell a sötétben tapogatózva felgyújtani a mosdó feletti kis spotlámpát. Tud hiányozni egy idő után a kényelem, főleg mert évekkel ezelőtt már megcsináltam és megszoktuk a létét. Ilyenkor jönnek vissza a berögződések, kimenet közben laza könyökmozdulattal leoltom a lámpát.
Annyira szép lett a tapétázás, hogy nem volt szívem kívül vezetett vezetékkel elrontani, mint ahogy előtte volt.Sajna a kapcsoló magasságát csak szemre mértem be, kicsit magasabbra került a kelleténél, az ajtókeret cseréjénél majd lejjebb viszem.

Egyedül ezen a részen látható a vezeték falon kívül, de ezt műanyag vezetékcsatornába tettem, a többi végig rejtve maradt.

A kész lámpa. Alapvetően nem kunszt egy ilyet felszerelni, de nekem ehhez le kellett szerelni a keretléceket, nútot marni a vezetéknek, szútlanítani, csiszolni, festeni, visszaszerelni, tömíteni. Így kissé nehezebben ugrik neki az ember, főleg ha kint kemény mínusz fokok tobzódnak és a szerszámokért le kell battyogni a pincébe több fordulóban, majd a munka végeztével mehet minden vissza.

Szép lassan elfogynak a kilógó vezetékek. Már csak a tükrök feletti spotlámpákat kell felrakni és bekötni, és akkor teljes a kényelem. El ne felejtsem a mosógép konnektorát, ne kelljen mindig a mosdó fölött áthúzni a vezetékét.

Pár napja az Ikeában jártunk és vettünk egy olcsó, de szép műanyag lámpát. Pontos helye még nincs, vagy a jelenlegi üvegtányéros lámpa helyére kerül, vagy megy a párom szüleihez. Gyorsan fel is raktam, hogy legyen néhány nap a kipróbálásra a döntést megelőzően. De ha már lekerült a régi, akkor szét is szedtem és az üvegtányér feletti fa díszítőelemet lefestettem a szobai ufólámpák keretének színére. Így lenne valami közös bennük, a fa elemek színe.

és az új.

A régi lámpa...

Szép és svédesen egyszerű lámpa ami illik a ház hangulatához, és nem vakít a fénye, az izzó nem látszik de nekem a régi mégis jobban tetszik. A lefestett fa kupakja ott szárad a fűtőtest tetején. Láttam még az Ikeában nagy gömb alakú energiatakarékos égőt, ami ugyan drágább ennél a lámpánál is, de akkor a régi lámpa sem vakítana annyira. Majd meglátjuk melyik győz.

Világítás szerelés 3:

Elérkezett az idő az utolsó kilógó vezetékek eltüntetésére. Látszólag röpke kis munka, mégis hosszúra sikeredett, a spotlámpák nem erre lettek tervezve, át kellett alakítani a vezetékezését az új rendszerhez, valamint megint befigyelt egy kis probléma, belecsavaroztam a vezetékbe, miáltal stabil zárlatot sikerült elérnem. A befejezőfázis így nem a várt örömöt hozta, inkább bosszúságot.

Történt, hogy visszakerestem a fényképeken a vezetékek elhelyezését a fürdőben és elég érdekes megoldást találtam, amit máshol nem alkalmaztam, a tartóléc közepén vezettem ki a lámpák vezetékeit.

Eddig nem is lenne baj, bár nem tudom itt mi vezérelt erre - talán a pontos elhelyezés -, mert mindenhol máshol a tartóléc mellett vezettem ki a vezetékeket, hogy legyen mihez rögzíteni a lámpatesteket. Ehhez a lámpák tartólemezét meg kellett fúrnom, hogy biztosan fába érjenek a rögzítőcsavarok.

A problémát okozó csavar.

 Idáig sincs probléma, de az utolsó csavar a második lámpa tartójánál beleszaladt a léc mögött menő vezetékbe és összezárta a fázis és nulla vezetéket. A szerelés kezdetén kimértem a kábeleket, hogy minden rendben van, ezért összeszerelés után már nem ellenőriztem újra, csak bedugtam a vezetékvégeket a konnektorba, hogy lássam, világít minden lámpa. Ekkor jött a pukk és a sötétség. Egyszerűen nem értettem, elkezdtem méregetni, a zárlat stabilnak mutatkozott, hiába kapcsoltam le egyenként a lámpákat (a gyári kapcsolókat megtartottam, ne legyen lyukas a talp). Azért sem értettem, mert a kezdéskor a vezetékek között is mértem, nem volt semmi gond. Totál kiakadtam, vezetékek a szigetelésben, hozzáférni csak bontás útján tudok, mégis falon kívül kell vezetnem a kábeleket, amit ezzel akartam elkerülni. A másik dolog, egy darabig azt hittem mégis elkötöttem egy ilyen egyszerű, alap kapcsolást, ami tulajdonképpen egy csillárkapcsolás. Ez már sok ennyire balek nem lehetek! A dolgot a párom oldotta meg - ő tudott hideg fejjel gondolkodni, én már nem -, rákérdezett nem úgy lett zárlatos, mint a lépcsővilágítás? Ötletnek nem rossz, se magyarázni, se vitatkozni nem volt kedvem, így kicsavartam az utolsó csavart és lőn csoda nincs zárlat. Hogyan jutott egyből eszébe....én még kínlódtam volna vele órákig, eszembe sem jutott, hogy a csavar bele érhet a kábelbe. Eddig mindig a léc mellett vezettem a kábeleket. Megpróbáltam rövidebb csavarral, de a vége annak is beleért a vezetékbe (hol mehet ez a nyomorult kábel, már nem emlékszem rá), végül a tartóelem mellé kellett csavaroznom egy nagy alátéttel, így működik a rendszer, a lámpa a helyén marad és zárlat sincs.

Ebben csak az a rossz, hogy bár nem érnek össze a vezetékek, de bárikor közé mehet nedvesség és megint zárlatos lesz. Egyszer ki kell cserélni, vagy máshogy megoldani a vezetékezést. Két dologban reménykedek, a csavar nem szétroncsolta a vezetékeket, csak felvágta a szigetelőt, ha nincs benne, akkor a szigetelő burkolat vissza megy a helyére és nem engedi összeérni a vezetékeket, másrészt ha jól csináltam a szigetelést, nem párásodhat a fólia alatt, így nem lehet kúszóút a nedvességtől a két vezeték között. Ha majd újra levágja a biztit, tudom nedvesedik a szigetelés, de ez újabb sor problémát fog okozni. Szerencsére tűztől nem kell félnem, arra gondosan ügyeltem, hogy a kapcsolókra kerüljön a fázis, így ha nincsenek felkapcsolva a lámpák, nincs fázis a közelben sem, nem okozhat meglepetést, vagy tüzet. Egyébként is kőzetgyapot és gipszkarton között van, amire gondot okozhatna, leold a biztosító. Ennek ellenére nem vagyok nyugodt. 

Végül sikerült bekötnöm mindent, csak az a baj, hogy minden egy áramkörön van, sok vezetéket kellett kis helyen összekötni,ez sem túl jó megoldás, erre még ki kell találnom valami elegánsabb, de főleg szakszerűbb megoldást.
 Itt köszön vissza kedvenc "bölcseletem", ezt a házat nem folyamatos életvitelre készítették. Ki hinné egy nyaralóról...

Vaku nélkül

és vakuval.

Most már csak a sarokdíszlécet kell felraknom a helyére. A régi gyakorlattal ellentétben ezekbe a lámpákba csak 30 W-os izzókat raktam, ide felesleges a 2*50 W teljesítmény. Egyedül a nagy tükör feletti maradt 50W-os. 

Bár nem ennyire látványos változás, de a mosógép is kapott saját konnektort, így már nem kell a mosdó fölött áthúzni a vezetékét. Sajnos nem önálló áramkörön, csak megosztva az eredeti konnektorral. Az eredeti vezetékek a padlóba ágyazott vékony gégecsőben mennek, a kábelhúzót sem tudom betolni az éles kanyarok miatt, nemhogy 3 merev vezetéket behúzni. Fürdőben 2 nagy fogyasztó van összesen: a mosógép és a hajszárító, ami nem szokott egy időben működni, így nem lesz túlterhelve a vezeték. 

Működés közben leellenőriztem, egyedül a mosógép gyári kábele melegedett fűtés közben, a többi vezetéken, konnektoron semmi változást nem éreztem.

Az előző zárlat "érdekesebb" volt. A lépcső fölötti spotlámpa alternatív kapcsolásban fentről és lentről egyaránt kapcsolható volt. A dupla szigetelésű MTK 3 eres kábelt felragasztottam a sarokba, hogy ne lógjon le és fa díszléccel takartam el. A díszlécet  szögbelövővel rögzítettem nagyon óvatosan, át ne lőjem a kábelt. Működött is a rendszer hónapokig, míg egy este magától felgyulladt a lámpa és többet nem lehetett leoltani. Ezek szerint valahol mégis átlőttem a kábelt. Mást nem tudtam hirtelen csinálni, kikötöttem a kapcsolót és azóta sem használjuk a lámpát. A javításhoz le kellene szednem a díszléceket, ha nemsikerül jól, lehet újat venni, legyalulni a vezeték helyét és újra festeni az egészet. Ennyire még nem zavar a hiánya, bár néha határozottan jó lenne ha működne.

Tanulság? Akad...

Az ember azt hiszi magáról, elég tapasztalt egy egyszerűnek látszó feladat megoldására, de az élet elég sokszor rácáfol. Megint csak az a tanulság, hogy már az építés előtt pontosan tudni kell, mit hogyan akarok megoldani, és ahhoz igazítani mindent, mert akkor még lehet. Eszembe sem jutott, hogy a csavar elkapja a vezetéket, kár volt eltérni a sémától. Jók lettek volna a vezetékek a tartólécek mellett ki és elvezetve, akkor nincs ilyen baleset. Rettentően bánt és bosszant ez a dolog, sosem tudok úgy ránézni, hogy milyen (vagy csak egyáltalán) jó lett. :((

Erre biztos emlékezni fogok, a következő alkalommal erre is vigyázni fogok. Talán erre is jó ez e blog, leírva újra tudatosul bennem, ha visszaolvasom majd évek múlva megint eszembe fogja juttatni.

Tulajdonképp kész vagyok a szigetelés utáni elektromos bekötésekkel, elvileg minden a helyén, minden működik, csak az a "de" a végén...elrontja az örömömet.

Gyepszellőztetés:

Végre tavaszi idő és hangulat. Bár fáj a hátam még mindig, nem bírtam ki, hogy ne kertészkedjek egy kicsit. Bemelegítésként könnyed metszéssel kezdtem, közben a párom elkezdte összegereblyézni a szeles időkben a fűre potyogott fenyő tűleveleket. Neki jutott eszébe a fűszellőztető, amit gyorsan ki is hoztam a pincéből. A fű teljesen sárga, úgy látszik a hirtelen jött erős fagy megviselte. Így most gond nélkül ki lehet szedni a télen letaposott és kiszáradt fűmaradékot. Hamar kiderült, hogy a gyepszellőztető gyűjtőkosara nem boldogul a nagy mennyiségű száraz fűvel, szinte soronként tele lett, így kénytelen voltam nélküle dolgozni. Az összegereblyézés így a páromra maradt.

Az eltakarított nagy mennyiségű száraz fű után sem látszott nagy változás, a kép hasonló maradt, sárga és száraz. A ház előtti placcot műtrágyával beszórtam és be is locsoltam alaposan, remélem a jó idő és tápanyag hatására a jövő hétvégén már zöldebb lesz a kép. Akkor folytatjuk tovább a gyepszellőztetést és műtrágyázást az egész kertben.

Reggeli fagyos állapot, látszólag semmi nem történt, de a komposztdombon látható a változás jelentős magasságemelkedés formájában.

Azért vannak biztató jelek, a barka majdnem teljesen kinyílt és a magnólia is ébredezik, ha semmi rossz nem jön közbe, idén virágpompával fogja meghálálni a tavalyi átültetést. 

Eltelt egy hét és a kerten semmi változás nem látható, az éjszakai fagyok nem siettetik a fejlődést. Ezen a hétvégén is folytattam a fűápolást, a ház mögötti és melletti részeken is megszellőztettem gépi erővel, majd műtrágyázás és belocsolás a szokott  módon. Érdekes módon, itt már tudtam használni a fűgyűjtő kosarat, így nem kellett utána összegereblyézni. Talán ezeken a részen kevesebb szemét volt, nem haladta meg a gép kapacitását. Sokkal szebb nem lett, inkább egyenletes és a sok elszáradt tarack nagy része eltűnt.

Égetés:

 Maradt egy nagy kupac ágmaradék és egyéb elszáradt növényi hulladék a medence régi helyén, amit már hosszú ideje el akartam tüntetni. Új medencére most nem lesz pénzünk, ezért egy kis zöldségeskertet szeretnénk telepíteni a helyén. Bár utálok égetni, de most kivételesen ez tűnik kézenfekvő megoldásnak, komposztálásra ebben a formájában alkalmatlan a kupac tartalma. Gondoltam meggyújtom a kupacot, ami leég belőle, annyival is kevesebb lesz, a többivel meg majd csinálok valamit. Szerencsére a locsolót biztonságból már előre bekészítettem és csak úgy gyújtottam meg a kupac tetején lévő száraz, levágott pampafűvet. Két perc alatt olyan tűz lett, hogy a locsolóval csak a közelében lévő selyemakácot tudtam védeni a forróságtól (az előző képen pont szemben).
Döbbenetes ereje volt a tűznek, nem hittem volna, hogy a nemrég még hó és eső áztatta kupac ennyire tud égni. Máskor a kicsit nedves fából alig lehet tüzet rakni a bogrács alatt, ez meg félóra alatt szinte teljesen leégett méteres lánggal égve, alig tudtam a végén bográcsozáshoz használható kisebb adag faanyagot kimenteni. Ilyenkor érti meg az ember, a legfontosabb a megelőzés, ha valami már ennyire ég, csak a végét lehet eloltani. Pillanatok alatt tud hatalmas tűz kialakulni, én arra számítottam, hogy még be is kell segíteni némi serkentővel az égésnek. Ha egy hirtelen széllökés a ház felé viszi a lángokat és a perzselő hőt, nagy gondban lettem volna. A kút vize és nyomása kevés lett volna oltani, a kerti csap még el van zárva az éjjeli fagyok miatt. Nem először gyújtok nagy tüzet, de ez tényleg elgondolkoztatott, főleg a kiszámíthatatlansága és hevessége miatt.
Korábban a földbe beásott Nordman fenyőnk képén a háttérben látszik a kupac, ami azóta még fél métert nőtt, a nemrég levágott ágak és elszáradt pampafű miatt.

Ennyi maradt a másfél méter magas kupacból (plusz a tűzrakóhelyre kimentett ágak) úgy, hogy a végét vízzel oltottam el.

 Tényleg csak azt tudom tanácsolni, ésszel a tüzeléssel, pillanatok alatt felülmúlhatja a tűz az embert. Bevallom én is lebecsültem az erejét, most kicsit helyretette az arányokat bennem.

 A 4 napos hétvégén végre komolyabban tudtam haladni a kerttel is. Megmetszettem a kissé elvadult Spirea bokorsort, a zömmel szeles idő ellenére is sikerült a lemosópermetezéssel végeznem, elültettem a két éve karácsonyfaként funkcionáló Nordmann fenyőt a végleges helyére, és a kutyánk által lerágott selyemakácot, ami tavaly végig cserépben kuksolt. Akadt még földmunka, tereprendezés, kerticsap szerelés, Vettünk akciós földet, így a párom elkezdte a terasz előtti minikertet rendbe hozni, taracktalanítani, ami csak az egész felásásával és újraépítésével lehetett megoldani a 20-30 cm mélyre hatoló tarackgyökerek miatt. Így talán egy ideig nem tudja elnyomni a dísznövényeket. Látszólag nem sok munka, de telt vele az idő rendesen.

 

Lassan átválthatok kertész blogba, a házzal most nincs időm foglalkozni, a kertnek viszont nagyon itt az ideje. Hirtelen jött a tavasz, most kell mindent nyárra előkészíteni.
Kivettem a földből a madáretetőt, mert egyrészt ilyen melegben már nem szabad etetni a madarakat másrészt a locsoló útjában van, állandóan eláztatja. Helyette madáritatót tervezek felállítani, ehhez már van egy két éve kivágott akác törzsem, ezt beásva a földbe  rögzítek rá valamilyen itatótálat.
A madáretető szára mini Milesi tesztnek is elmenne: hónapokat töltött a földben - igaz elég száraz volt az idei tél is -, de mégis mutatja a festék minőségét. A képen látszik, hogy a rátapadt földön kívül semmi baja a tartó föld alatti részének. Az igazi teszt a nyírfa támaszai lesznek majd évek múlva kivéve a földből. Ezt a pár hónapot még egy kezeletlen fa is kibír, bár kétségtelen nyomai maradnak a földnek és nedvességnek.

 

Veteményes kert építés:

 Még a télen elhatároztuk, idén lesz egy kis veteményeskertünk is. Egyelőre kísérleti jelleggel és alapvető zöldségnövényekkel, mint paradicsom, paprika, hagyma. A régi medence helyét szemeltük ki, a medence óta csak elégetni való ágak gyűjtőhelye volt, amit múltkor eltüntettem. Most a föld felásásán volt sor, amit gyorsan a kapagéppel terveztem megoldani. A gyorsból semmi nem lett, ugyanis a kapagép a hosszú állás miatt megsértődött, és nem akart elindulni. Hamar megtaláltam az okát, ugyanis ömlött a benzin a karburátorból. Először népi gyógyászattal próbálkoztam, a karbi aljának kocogtatásával, hátha kimozdul a tűszelep és megáll az üzemanyagfolyás. Ez nem vezetett eredményre, így szét kellett szerelnem a karburátort. Ügyes tervezésnek köszönhetően a komplett rendszert le kellett szerelnem a csavarok elérhetetlensége miatt, sőt még a kipufogót is ugyanebből az okból. A karbi belülről elég siralmas képet mutatott, a benzinből kiváló víztől berozsdásodott több helyen, közte az úszó tengelye is, ezért nem tudta elzárni a benzin útját. Rendbe raktam a karbit, kitisztítottam a fúvókákat is, majd visszaszereltem mindent. A gép továbbra sem indult, még egy gyenge pöffenést sem volt hajlandó produkálni. Ekkor a gyújtás felé vettem az irányt, gyertyapucolás, hézag és szikra ellenőrzés, de továbbra sincs eredmény. Viszont feltűnt a sok próbálkozás ellenére is csont száraz a gyertya. Sokat nézem az OverHaulin (Ujjáépítők) sorozatot és az ott bevált módszerrel közvetlen a légszűrőbe öntöttem némi benzint és így már néhány ütemre elindult a motor. Ezek szerint valami még mindig el van dugulva. Újra szétszedtem a karbit és találtam egy olyan furatot, amit először lezárásnak véltem. Ugyan lezárás volt, de nem gyárilag, a kosz épült be stabilan. Még egy alaposabb tisztítás jött, vízzel át is mostam a karbit, majd kiszáradás után összeszereltem az egészet. Ezek után már nem mondom, hogy csodák csodájára, de első rántásra beindult a motor. 

Mezei szerelési gyakorlat, nincs mindig mód műhelyben, tiszta körülményke között.

Szárad a karbi. A rozsdaszínű folt alatti furat, ami megtréfált.

Jó öreg ALKO kapagép 4 ütemű Tecumseh motorral (akkor még nálunk ritka volta négyütemű). Van már 20 éves is, kicsit füstölve, kicsit zajosan, de teszi a dolgát. Nem lehetett túl sikeres konstrukció, mert ilyen ékszíjkuplungos gépet már nem gyártanak. A motor annyira elől van, hogy puha földben, homokban könnyen elássa magát, aztán lehet kirángatni, mert magától nem már jön ki. Meg kell tanulni vele dolgozni. Zörög rajta minden, de szerencsére nem a blokkból jön a pöfögésen kívül ez a rettenetes hang, hanem a vázszerkezet adja, a földbe ásva magát már csendesebb lesz. Még gyári, a legnagyobb beavatkozás a mostani karburátortisztítás volt.

Végül ennyi idő és munka mire is kellett? Hát erre a zsebkendőnyi terület megművelésére! ;)))

Azért van előnye is, egyrészt bármikor munkára fogható a kapagép, másrészt elkészült a veteményes és sokkal rendezettebb lett az összkép.

Bimbózik a magnólia. A fenyők nem árnyékolnák a nap jó részében, lassan már nyílna az összes bimbója, de az alsóbb ágakon lévők még csak készülődnek. 50 bimbót számoltunk, gyönyörű lesz, ha mind kinyílik.

  A két kép között 1 hét telt el.

 

Ma éjjel végre esett az eső, a képen rég nem látott esőcseppek látszanak. Bár reggel még nem sütött a nap, de mégis élet van a képekben, a víz már nagyon hiányzott a növényeknek. A locsolás nem tudja pótolni az esőt.

Szombaton a piacon már láttunk paradicsom palántákat így sürgőssé vált a konyhakert lekerítése, mivel kutyánk előszeretettel cammogott keresztül rajta és kapirgált benne. Gondoltam kicsit erőteljesebb kell, mert a karó + kötél együttesből a kötél mindig darabokra esik néhány nap múltán, erőteljes rágásoknak köszönhetően. ezért Bramac tetőlécből készítettem el a kerítést. Sikerült nagyon nedves, de jó mínőségű tetőlécet kapnom, göcsört alig benne, szóval kicsit sajnáltam is erre használni.

Kutyánk már érdeklődéssel és szomorúsággal figyeli a kerítést, mert valami új lett, ami egyben azt is jelenti, hogy nem mehet be.
Először nyersen akartam hagyni, de aztán keresgéltem a pincében és találtam két megkezdett kültéri lazúrt, amit rákentem, mert sajnáltam ezt a jó anyagot hagyni tönkremenni. Sajnos így sem lett elég, a szőrös fa sok festéket felvett, de annyira vizes volt még, hogy nem volt értelme csiszolni. Erre mondják, előző nap még rigó fütyült rajta.

Ez egy kísérleti "project", meglátjuk mi és mennyit fog teremni és a kutyánk elfogadja e jövőre a belépési tilalmat kerítés nélkül is. Idővel békén  hagyja a tiltott részeket.

 

Japán birs a reggeli napfényben.

Benépesül a kiskert, az első adag palánták megérkeztek, a paradicsomfák csak később érkeznek.

Először lett ennyi virág a Magnólián, nehéz még betelni vele. Az éjszakai fagyok kicsit megcsípték a virágokat, de legalább nem fagytak el. 

Egyre nagyobb divat a Medvehagyma, idén már nálunk is lehet friss Medvehagyma leveleket kapnunk. Az ismerős eladónak felvetettem, hogy hozhatna töves példányokat is, mert szeretném meghonosítani a kertemben. Milyen jó törzsvendégnek lenni, meg is kaptam a töveket, amit gyorsan el is ültettem. Sajnos a helyváltoztatás eléggé megviselte, pedig vizes közegben volt. Első ránézésre nem sok esélyt adnék neki, de túl fogja élni. Ebben a kis csoportban van interneten rendelt tő, van Orfűről hozott és a földön fekvők a helyiek.

Benépesült teljesen a kiskert, megérkeztek a paradicsomfák és jött mellé még néhány tő koktélparadicsom is. Így most van K3 és törpenövésű paradicsom, paradicsomfa, koktélparadicsom, csemege paprika és zöld paprika, vöröshagyma, fehérhagyma, fokhagyma. Lassan a karókról is gondoskodnom kell, de most épp hiánycikk a magas akáckaró. 
Az üresnek látszó részben vannak a hagymák, közelebbről már látszanak a leveleik. Még lehet némi retek is bekerül a sorok közé vagy saláta, de majd meglátjuk.
Eljutottam idáig, ami ellen mindig ágáltam: nekem nem lesz veteményesem, ami kell megveszem a piacon, én díszkertet akarok. Ezért még mindig hihetetlen a kiskert, főleg azért, mert örömmel csinálom. Már elképzelem a friss paradicsom ízét, aminek közelébe sem jön az innen-onnan szállított piaci és áruházi paradicsom íze. Hiába gyönyörű, hogy szinte megszólal, az íze csalódás. 
Kollégákkal beszélgetve sorban kiderül, akinek kertje van az idén már ültetett ezt-azt. A gazdasági helyzet ezt is meghozta, bár egyáltalán nem nevezhető olcsónak így sem, főleg az elején, amikor még mindent be kell szerezni, karók, kerítés, trágya, permetszerek. Később már jön a tapasztalat, meg az okos megoldások, az olcsóbb beszerzési források amik gazdaságossá teszik a "háztájit".

Úgy látszik kutyánk nem bír magával, csak bele kellett kaparnia a kiskertbe. Szerencsére nem tett kárt, de egyértelműen látszik a mancsa nyoma, ez nem macskakaparás. Nyakon lesz csapkodva, ha így folytatja tovább.

Reggel néztem az ültetett Medvehagymákat, kezdenek magukhoz térni, már nem fekszenek a földön, de még lógatják a levelüket. Reményeim szerint pár év múlva már önellátók leszünk.

Készítettem karókat a paradicsomnak a durván 20 éve ide-oda rakott akác kerítésléc elemekből, ami kerítésnek már nem jó a szürkepenész miatt, de karónak még évekig megfelelő lesz. Egyszerűen hosszában kettévágtam és kihegyeztem a végét.

Szükség is lesz rá, már le tudtam fényképezni az első kis parikat, igaz még csak makró módban . :))

Április végén 30 fok feletti meleg és szárazság nem normális dolog. A kutat sikerült tegnap kiszívatnom locsolás közben. 12 óra múlva 40 cm víz lett a szivattyú felett, normális tavaszi időszakban 2-3 m vízmagasság szokott lenni, ez már késő nyári, őszi időpontra jellemző. Így megy tovább, nyárra nem lesz semmi vizem, csak vezetékes.
A természet viszont nagyon gyorsan éled, napok alatt kivirágzott az aranyeső, a zanót, megindultak a fenyők.

A medvehagyma is szépen megerősödött.

Minden évben megfogadom, hogy a hátsó terasznál növő trombita folyandárnak készítek valamilyen támot, de valahogy mindig elmaradt. Ami késik, nem biztos, hogy múlik, így a régi kerítéselemek újrahasznosítása programba bekerült ez a feladat is. Egyszerűen hosszában kettévágott kerítéselemekből készítettem, ha szükséges tovább építhetem a legfelső sornak megfelelő módon.

A szerkezet önmagában elég ingatag lett, a két levert léc nem tartotta stabilan, ezért a korláthoz F alakú távtartókkal rögzítettem csavarok nélkül. Így teljesen stabillá vált, egy-két hónap és teljesen benövi a folyandár.

Kerítéselem felújítás: 

Miután ügyesen elvagdostam a kerítéselemeket karónak és virágtartónak, rájöttem, hogy van élet a halál után. A vágási felületek azt mutatták, hogy a faanyagnak csak a külseje amortizálódott le, belül épnek látszott. Jobb később, mint soha alapon kitaláltam, hogy meg lehetne munkálni a faanyagot, le tudom a gombás részeket hántolni róla. A csiszolás itt nem jó megoldás, mert szétszórja a gombás fűrészport, de a gyalugép összegyűjti a porzsákjába, nem száll szerteszét. Ezzel a sík felületeket meg tudom munkálni, az íves részt meg felsőmaróval. Sajnos ez már szórja a forgácsot elszívó nélkül, de mégsem por méretben, és nem száll szerteszét, csak leesik a fűbe. A kerítéselem eredeti hegyes vége nem teszik, ezt ívben lyukfűrésszel lekerekítettem és felsőmaróval  folytattam a hosszanti bemarást.

Végül 24 darabot sikerült megmenteni, a többit már felvagdostam, vagy annyira görbe lett a sok év alatt, hogy nem érdemes foglalkozni velük, marad karónak.
A "nagy" ötlet onnan eredt, hogy a hátsó kis terasz vas korlátjára fel  lehetne szerelni a léceket, mégiscsak szebb lenne, mint most. Sajnos nem elég ennyi léc, majd venni kell még hozzá hasonlót, de a fém konzolt is ki kell javítani, néhol rozsdás, télen néhol szétfeszítette a jég, ami rejtélyes módon került a zártszelvénybe. Eddig nem foglalkoztam vele, mert le akartam cserélni az egészet fára az előtető megépítésekor, de ez a projekt is távolra került a válságnak és az egyre több adónak köszönhetően. Így most menteni kell a menthetőt, ha valamit haladni is akarok.
Az ilyen munkák során eddig gondot okozott, hogy ahol dolgoztam, a sok tipegéstől kitapostam a füvet, ami eddig csak elég sokára tudott csak magához térni. Menet közben jött az ötlet, a télre készített fa trepnivel ezen is tudok segíteni.

Így a terep lejtését is ki tudtam egyenlíteni és a fűnek sem esett baja. Elpakolás után csak vékony sávban lett lenyomódva, de ez nem ugyanaz mint a kitaposás. Locsolás után már nyoma sem volt a munkának.
Ilyenkor mindig hálát rebegek magamnak és a jószerencsének, hogy amikor volt rá pénzem megvettem ezeket a gépeket és a két kis gagyinak tűnő munkaasztalt, de már annyiszor kisegített ha valamit kitaláltam.  Az árukat már rég visszahozták, és a ház körül mindig jól jönnek a gépek és szerszámok.

Érdekes módon az utóbbi időben minket elkerülnek a viharok és a viharos szelek. Ez nagyon jó dolog, de ezzel együtt az esők is elmaradnak, csak ilyen díszlet, "operett" felhők jönnek mennek, esetleg néhány csepp esőt tudnak kipréselni magukból. Lassan már elfelejtem milyen az igazi eső....
De változni látszik a helyzet, megjött a hidegfronttal az eső, és a viharos szél is. Szerencsére távolról sem tetőbontó, fakitörő, mindent felborító, csak a paradicsomtörő fokozatú.
Igazán fel sem tűnt az ereje, autót nem nagyon taszigálta az úton, kiszállva sem akart ledönteni a lábamról, de a felkarózott paradicsomokat már összekuszálta, néhány ágat lefektetett a földre és már néhány szép hajtást is sikerült letörnie. Át sem öltöztem, gyorsan elkezdtem felkötni a még ép ágakat, mielőtt elmentünk volna sétálni a kutyával. Amire visszaérkeztünk, igen sötét, baljóslatú felhők gyülekeztek felettünk, amiből még pár éve hatalmas vihar tudott kerekedni. Fő a biztonság alapon szélfogót kellene építeni a konyhai kiskert szeles oldalán, hogy ha tényleg lecsap a vihar, ne törje ki az egészet. Már sötétedett rendesen, a szél is erősen fújt, hirtelen a teraszon télen üzemelő trepniket és az ajtó korábbi zsalugátereit hívtam segítségül, és amit találtam, azzal fogattam össze. Volt közte asztalos szorító, nagyméretű francia kulcs és műanyag gyorsszorító is.
Ennyit sikerült a sötétben összedobni:

 

A rendelkezésre álló kevés rögzítőeszköz miatt a táblákat alul némi súllyal le kellett fognom, nehogy átbuktassa a szél az alacsony kerítésen, mert akkor a táblák csapnák agyon a kiskertet. A tűzrakóhely volt a legközelebb, így a téglái lettek az áldozatok. Biztonság kedvéért belülről is kapott kitámasztást.

Talán mondanom sem kell, amire összedobtam az ideiglenes szélfogót, egy órán belül lecsendesült a szél és viszonylag csendes, nem túl hosszú eső következett. A ronda viharfelhők csendben továbbálltak, de hogy emlékezzek rá, reggelre letört még egy ágat, ami kilógott a trepni mögül.

Mintha Micimackó hangját hallanám: Boldog viharnapot Malacka! Persze le is tarolhatta volna a vihar az egészet, így még mindig szerencsések vagyunk.

Micimackó fenéken lesz billentve a boldog viharnapjával!! Egy hét döglesztő száraz meleg után ma hajnalban megérkezett a vihar. Mondhatnám teljesen váratlanul, mert errefelé idén eső is alig volt, vihar meg semmi a múltkori szeles napkivételével. Hajnali negyed háromkor arra ébredtünk, hogy valami nagyon eldőlt a teraszon és dörög villámlik. Kicsit később eleredt az eső, először csak finoman, majd egyre intenzívebben. Utána szünet és a vihar (mennydörgés) is mintha távolabbról szólt volna, amikor kivágódtak az ablakok és olyan szél kerekedett, hogy a frász kerülgetett. Azt néztem, ha a telek elején lévő fenyőket kidönti a szél, vajon eltalálja a házat, vagy csak a puha lomja ér ide. A fák hajladoztak, a bokrok a földig hajoltak, sejtettem nem lesz ez így jó, reggel nézhetem a veteményes maradékát. A hirtelen heves szél csak 5 percig tartott nagyjából, de bejárati ajtó és az ablakok is tiszta vízcseppesek voltak, nagyjából vízszintesen esett az eső. Szegény kutya azt se tudta hogyan bújjon a házának végébe az eső elől. 
Az eső még egy darabig eltartott, az csendes áztató és az ömlő eső között váltakozva. Közben a villany is többször lement, lehetett mindig az éjjeli hálózatos órát beállítani.
Reggel a "várt" látvány fogadott, a paradicsomok ágai nagy részben a földön feküdtek, egy zöld paradicsomokkal megrakott ág egyben le is tört.

Erre nem számítottam, mostanában az időjárás előrejelzés csak a meleg megjóslásában találkozott a valóságban, a többivel köszönőviszonyban sem volt. Dolgozni kellett menni, megint csak a rögtönzés maradt, amit találtunk, azzal kötöztük fel a paradicsomokat. 

Ennyire tellett hirtelen, a bambusz fáklyák most igazán jól jöttek. :))

Most lehetne mondani, már rég fel kellett volna rendesen karózni a paradicsomokat, de ez nem mindig olyan egyszerű. Elmentem karót venni - fényképen nagyon jól néztek ki a neten-, de a valóságban olyan hitványok voltak, hogy otthagytam a boltban. Ez a nagy meleg ahelyett, hogy visszafogta volna a növekedést, inkább serkentette, 1 hét alatt tetemesen lenőtték a karókat. A jövő hét elején kapok méretes, jó minőségű karókat, addig kell megerősítenem a jelenlegieket. Hiába, ezt is tanulni kell, nem lehet minden elsőre tökéletes. Lehet jövőre maradok a törpe fajtánál, annak semmi baja nem lett, kellett nekem paradicsomfával szórakoznom.

Bosszant a dolog, de még így is szerencsések vagyunk, mert más területeken sokkal kegyetlenebb viharok voltak idén, sokkal tetemesebb károkkal, mi szinte csak ízelítőt kaptunk belőle. Ezen kívül semmi más kárunk nem keletkezett. De az ember gyarló, mindig a saját kára a legfájóbb....

  

Végre volt egy komolyabbnak tekinthető eső, ami hamar meglátszott a kerten. Néhány fotó a hangulatáról. Most jön a forróság, utána már csak emlék lesz ez a harsogó zöld üdeség. 

És a kis konyhakertész öröme, amikor elkezdenek teremni a dédelgetett növényei: az első mennyiségnek tekinthető termés és a vacsora belőle. :))

Sok mindent lehet mondani elfogultságról és túlértékelésről, de a piaci paradicsomnak sosincs ilyen íze, mint a háztájinak. Ezek tövön értek be, nem raktárakban.

 

Végre megérkeztek az akác paradicsom karók, amit a hét végén (igaz a nagy meleg miatt csak két részletben) sikerült beállítani. Ez már két emberes meló volt, mert a kikötött ágak képtelenek megtartani saját maguk súlyát, így a párom fogta az ágakat addig, míg a régi kötéseket levágtam  és az új karókat behelyezve és rögzítve vissza tudtam kötözni. 

Rendíthetetlenül nőnek a paradicsomok, már rég elhagyták volna a karókat, ha nem állítom meg őket, a karó fölött kicsípve a hajtást. Mivel mindegyiken van bőven termés (a paradicsomfákon még csak ígéret), ma kapott a kiskert 3 db. 50 literes zsák komposztált marhatrágyát. Szükségük lesz a sok paradicsom megérlelésére. Már folyamatosan lehet szedni és tudunk adni másnak is belőle. 

A paprikák is szépen növekednek, a hagymákat meg mind megettük.

 

Szennyvízcsatorna bekötés:

Egyszer mindennek eljön az ideje, annak is amit nagyon nem akarok. Ez pedig a csatornázás. Az anyagiakon túl végig kell ásni a kertet a csöveknek, mivel a bekötési pont és a ház lehetőleg jó messze vannak egymástól. Ma megtörtént az egyeztetés a műszaki szakemberrel, így kezdődhet a munka, vagyis nekiállhatok ásni. 

Egyet nem igazán értek, eddig úgy tudtam a csatornát is fagyhatár alatt kell vezetni, a műszakis szerint nem kell olyan mélyen. Az igazát alátámasztja, hogy a ház csatornakivezetését nyaralósra készítették - mivel télen nem használják, minek mélyre ásni -, ennek ellenére az 5 év alatt a hosszú és erős fagyok alatt sem fegyott el.

(Két nappal később tudtam meg, azért nem fagy el, mert a mélyen menő gerincvezetékről meleg levegő jön fel a csövekbe és nem engedi fagypont alá lehűlni a rendszert. Ezek szerint ez igaz az emésztőre is.)

 Némi jó indulattal sem lehet mondani, hogy mélyre került. A kilépési pont a felszíntől 3 téglasor, nincs 20 cm. A bekötési pontig 25 méter a kerten keresztül, szerintem mélyebbre fogom ásni a gödröt. Az emésztő közel van a házhoz, de a csatorna bekötési pontja jóval távolabb, több ideje van lehűlni a szennyvíznek. Nem akarok tél közepén dugulást elhárítani. A másik kellemes meglepetés, hátrafelé indul a cső, így több mint 90 fokban kell visszafordítani a matériát.

Első nap:

Második nap.

Folytattam az ásást, ami már nehezebb volt az előző napinál. Egyre mélyebbre kell menni, egyre több a gyökér, ami megakasztja az ásólapátot, ezért gyakran kell baltával, fűrésszel akadálytalanítani. Ezen a részen volt egy meggyfa, itt a dió, a szomszéd és a saját fenyők gyökerei. Minél mélyebbre kell ásni, annál szélesebb kell legyen az árok, hogy elférjek benne. Ma be akartam fejezni a teljes ásást, de délután szóltak, hogy megérkeztek a csatornacsövek, így elmentünk érte. A nap végére már csak annak a modellezése maradt az idomokkal, hogyan fogom mélyebbre engedni a csöveket. Úgy gondoltam, a kilépési pontnál rögtön beépítek egy mini surrantót (ejtést) két 45 fokos idomból és csak azután fordul irányba a szennyvíz. Itt még van energiája a víznek, egy két laza iránytörés nem fog gondot okozni reményeim szerint. De ez csak terv, ha minden jól megy, a végén meg tudom oldani normálisan is.

Így holnapra maradt a legnehezebb rész, a fenyők között kell 170 centire leásni a becsatlakozási pontig. A bekötésnél 2 ember reggel 8-tól délután 2-ig küzdött vele, míg a becsatlakozási pont helyét kiásták és az idomot behelyezték. Ha rám is ez vár, akkor a csütörtöki kánikulában kell a csöveket elhelyezni és beszintezni. Eddig szerencsém volt az idővel, a hidegfront 25 fok körülre mérsékelte a maximum hőmérsékletet és általában sok felhő volt napközben, szinte ideális idő az ásásra.

Harmadik nap:

 Ma a szívások napja volt . Vélhetően lehetett némi barokkos túlzás ama reményemben, hogy a délelőtt kiásom a maradékot és délután már csövezünk, de ami végig kísért minket, arra mégsem számítottam. Az elején még azt terveztem, hogy két nap alatt kiásom az egészet, de azért számítottam némi csúszásra, mert 1., mindig elcsúszom a tervezett időkkel, 2., a bekötőpontot is ketten 6 óra alatt tudták beásni a fenyők közé. 

De először egy találós kérdés, mire használtam a képen lévő gépeket:

A válasz majd később, legyen egy kis érdekesség.

Kezdődött a munka a bokrok kiirtásával, amit sajnálok, de hamarosan vissza fognak nőni, kipusztíthatatlan fajta. Itt már bővíteni kellett az árok szélességét, hogy elférjek benne az ásóval. Gyökerek itt is voltak, vágtam, ástam, nem volt probléma. Ami érdekes volt, ezen a részen olyan száraz volt a föld, mintha sosem kapott volna vizet. Már értem, miért kínlódik itt a fű, de nem tudom hová lesz a víz, ugyanúgy locsolom, mint a többit.

A gond a fenyők gyökereinek elérésekor kezdődött. A vastag tartógyökereket nem akartam elvágni, mert egy vihar könnyen kidönthetné és akkor pusztít amit ér. A felelős persze én leszek, mert kerten belül vannak. Már a tetején sem volt egyszerű kerülgetni a gyökereket, de lejjebb már függőlegesen is nőttek, szinte kerítést alkotva. A jelentéktelenebbeket elvágtam, a vastagabbak maradtak. Ez már sok időt elvett, de ahogy lejjebb mentem olyan kemény lett a talaj, hogy az élezett öntöttvas ásó sem bírt vele. Erre a részre téglafalat lehetett volna húzni alap nélkül. A baltával is csak püföltem eredmény nélkül, és itt jön a találós kérdés első felének megfejtése: vésőgéppel kellett fellazítani a talajt. De nem csak úgy beszaladt a földbe, hanem küzdött vele rendesen. mint kiderült, 1-1.5 méter alatt kemény agyag váltja a homokot. Ahogy haladtunk lefelé, a gyökerek egyre szűkebb helyet hagytak, így idővel ültetőlapáttal és a kutya itatóvödrével termeltük ki a földet. Közben a szomszédunk átjött segíteni, így legalább folyamatosan ment a munka, mert válthattuk egymást. Ezen a helyen a bányásztörpék is szakszervezetért kiáltottak volna.

Reménytelenül lelassult a munka és amikor végre elértük az illesztést, azt hittük a végénél tartunk. De nem, csak több darabból állt a tisztító akna, a bekötési pont még jóval alatta volt. Ekkor jött az ötletem, hogy szedjük szét a csövet, tegyünk bele egy "T" idomot és kössünk arra rá. Ezt megkérdeztem a műszakistól mennyire kivitelezhető, aki nem volt boldog az ötlettől és kifejtette eleget segített már így is ingyen. T idomot ő nem tud adni hozzá, inkább ássunk tovább. (A másik lehetőség, megrendeljük a munkát tőlük jó pénzért.)

Párom futott egy-két kört az interneten T idom után és végén talált is egy közeli boltban, de addigra elértük a bekötési idom tetejét. Itt már mondhatnánk heuréka, de nem mert a föld továbbra is csak vésőgéppel volt lazítható és a cső előtt egy rakás függőleges gyökér állt ki a földből mint egy kakastaréj frizura, aminek a tetejét már korábban levágtam. Már annyira szűk volt a hely, hogy a kézifűrész nem fért el, a baltát nem lehetett meglendíteni, így jön a találós kérdés második fele: flexbe fogott gyémánt vágótárcsával vágtuk el a gyökereket a föld felett, hogy lehessen ásni tovább. Trabant megirigyelte volna azt a kék füstöt, ami a gödörből szállt ki. :))

A legvégén már csak a párom fért a lyukba, Ő tisztította ki a bekötési pont környékét kislapáttal és a két kezével.

Azt már szinte el sem érdemes mondanom, a felszálló cső - tisztítóakna - melletti föld folyamatosan omlott be, mert még nem volt ideje betömörödni.

Azért nagy nehezen, késő délutánra előtűnt a bekötési pont.

Itt látható, hány lépcsőben kellett kiásni, és hogyan lett egyre kisebb a tér a gyökerek miatt.

Mint egy védelmi rendszer.

Végül a saját csatlakozócsövek a helyükön: 160/110-es szűkítő és a 45 fokos idom lezáróval.

Holnap innen folytatjuk a csövezést.

Negyedik nap:

Ezt jó lenne elfelejteni, ahogy van. Nem elég, hogy hirtelen meleg lett a hűvös napok után, de ma minden ellenem fordult, semmi nem akart sikerülni.

Már a kezdet baljós volt. A tegnap a csatlakozási pontba berakott 45 fokos idomot alaposan betemettem körben földdel, hogy ne tudjon elmozdulni, míg a  ferde csövet beillesztem. Beilleszteni sikerült, de a 45 fok túl meredek volt a telek lépcsőzéséhez képest, a felső kanyar alig lett volna a felszín alatt. Nem gond, ki kell cserélni 30 fokos idomra, de a 45 fokos idom jól érezte magát a helyén, nem tudtam kihúzni, sőt elmozdítani sem nagyon. Tehát újra ki kellett ásni a legnyomorultabb helyen szűkítőt is, mert az hajlandó volt szó nélkül kijönni. Kivéve sem volt egyszerű szétválasztani egymástól a két idomot. A 30 fokossal már jó volt a lejtés, bőven kerül föld rá. De ez csak a kezdet volt, a kisebb 30 fokosra tervezett lejtőt át kellett alakítani 45 fokosra mert nem volt több 30 fokos idomom. Így változtak a csőhosszak (átvariálás, vágás) és tovább kellett ásni a megváltozott lejtéshez.

A csövek szintezése, összeállítása is egy rémálom volt. Vélhetően bennem is a hiba, nem gondoltam át a sorrendet alaposan. Amit kiszinteztünk csövet, azt a toldásnál sikerült eltolni, lehetett újra beállítani. Némelyik cső görbe volt, szikladarabokkal leterhelve próbáltam kiegyenesíteni a helyükön. Az árok a mélységéhez képest szűk volt, nem lehetett benne leguggolni, néha még lehajolni sem, erőt kifejteni a csövek összetolásához meg végképp nem. Hiába kentem a gumitömítést, nem volt elég erőm az árokba lenyúlva sz összetoláshoz. Kint a földön nem volt probléma, ott lehetett fogást venni rajta. Ezen felül minden kísérletre omlott be az árok széle, de ezt később már teljesen magától is megtette. Összeilleszteni a csöveket tisztán kell, ami a legkisebb mozgástól elinduló a pergő homoktól néha szinte kivitelezhetetlen volt. Volt, hogy a letisztított és bekent tokra ráomlott a föld, míg elmentem két lépést a következő csőért. Hiába locsoltam az árkot, már nem segített rajta. Nem részletezem tovább, még visszagondolni is elég rá.

Estébe hajlott már az idő, mire befejeztük a munkát, pontosabban csak abbahagytuk, mert igen fekete viharfelhők közeledtek és erősen sötétedett is.

Ötödik nap:

Az eredeti tervek szerint már csak pihennünk kellene, hiszen szabadságon vagyunk.

Páromnak el kellett mennie, így megint a szomszédunk jött át segíteni. Az utolsó etapon, a ház melletti részt kellett becsövezni. A mai nap szerencsésebb mint a tegnapi, vagy a szomszéd végtelen nyugalma ragadt át rám is, de a szokott kellemetlenségek  ellenére - mint sorozatos oldalfal beomlás -, egész jól haladunk. Méterenként szintezzük a csöveket, ahol földből "állásokat építek" a megfelelő magasságban. A köztes részek kitöltésére új technikát eszeltem ki, slaggal és erős vízsugárral  mosom be a földet a cső alá. Tanulva a tegnapi bakikból, amikor hiába tömködtem körbe a csövet és locsoltam be, hogy tömörödjön, mégsem került mindenhol elég föld a cső alá. Pedig szorgalmasan tömködtük, mégsem lett elég tömör. A víz viszont bemosta alá a cső alá a földet rendesen, és amikor elszívta a többi föld a felesleget, a cső már mozdulni sem tudott, hiába lépkedtem rajta.

 Nagyon fontos a jó alátámasztás, mert később megsüllyedhet a cső a felette lévő föld súlyától és akkor vége a jó elvezetésnek. Ilyen hosszúságnál már nem lehet könnyelműsködni. Azért is fontos a hibátlan munka a részünkről, mert ha valami baja lenne a rendszernek a rossz szintezésnek és a szerelésnek - azon kívül, hogy újra ki kell ásni -, lehet hallgatni: mégis csak szakember kellett volna ehhez. Én az előző lakhelyemen eleget kínlódtam az állandóan elduguló csatornarendszerrel, itt már nem akarok ilyet. Lehet kétszer, háromszor annyi ideig tökölünk rajta mint a szakemberek, de amit lehet lelkiismeretesen beleteszünk.

Nos, végül is minden cső a helyén, a többszöri áttervezés után is mindenre jutott elegendő anyag és úgy néz ki a lejtéssel sincs semmi gond, a felül beöntött vödör víz maradéktalanul lefolyik. Tettünk a vízhez némi vécépapír mennyiséget is, de az is tempósan leúszik. Az utolsó hosszú surrantó miatt forma 1 sebességgel haladt át a tisztítóaknán. 

Tiszta élményfürdő lesz a hordaléknak. Indul a házból, néhány erős kanyar és függőleges akna után a házon kívül vesz pár laza balos kanyart közte rövid egyenesekkel, hogy meglepetés legyen az újabb kanyar, majd hosszú békés egyenes után egy 45 fokos lejtő, újabb egyenes szakasz és egy hosszú 30 fokos lejtőn felgyorsulva csapódik a gerincvezetéknek. Hát nem idilli?? A mogyoródi aquapark egyik tök sötét csövében éreztem így magam. Akkor pontosan ez az érzés fogott el, min mehet keresztül egy barna maci a csőben....

 

Ahol nem lesz több munka, ott már elkezdtem visszatemetni az árkot, jól betömörítve és belocsolva a földet. Olyan furcsa, 3 napig kerülgetni kellett az árkot, most hogy taposni kellene a visszalapátolt földet, már automatikusan kikerülöm.

A háztól távolabbi részeken még bekerül az árokba a kerti csap külön mért vezetéke KPE csőből, valamint a kerti zuhanyzó lefolyója, ami a diófa mellett leásott kútgyűrűbe viszi a vizet. Ezt véletlenül sikerült egy jól irányzott baltacsapással kivégeznem. Ez lesz a holnapi etap és a visszatemetés. Jó lenne vasárnap már tényleg pihenni egy napot.

Hatodik nap:

Kicsit gáz a helyzet, akik ezzel foglalkoznak, nagyjából egy nap alatt elvégzik a munkát. Ez van, aki új utakra téved, lassan halad.

Ma valami új dolog történt, teljesítettem amit kitűztem célt magamnak. Persze nem volt túl nagy, de legalább nem csúsztam el vele, sőőőőt még többet is végeztem,

Tehát a terv: az új kerti csapnak külön vízcső lefektetése az árokba és az árkok betemetése zömítéssel a kiszedett fűkockák magasságáig. 

Nem volt nagy feladat, nem is kapkodtam el a kezdést, végre aludtam egy kicsit, hiszen hajnalban elkezdett zuhogni az eső, nem tűnt sürgősnek a felkelés. Érdekes dolog ez a KPE cső és a szerelvényei, szinte csak egy vágószerszám kell hozzá és kézzel összerakható a szerelvényeivel. Még nem dolgoztam vele, így újdonság nekem. A vágószerszám esetemben egy erős metszőolló volt, gyönyörűen elnyisszantotta a csövet. A szerelvényeit felrakni percek kérdése, nagyon tetszik.

A cső már kicsit makrancosabb, eléggé önfejű, nem akar mindig ott maradni, ahol szeretném. A gyári tekercselés ívét szereti megtartani, hiába volt két napig kihúzva a kertben egyenesen, csak kuncorodott vissza. Nem probléma csak így több helyen ki kellett támasztani az árokban. Megtörni nem szabad, kis ívnél sarokelemmel kell kötni, mint a kerti csaphoz vezető szakasznál.

A surrantóknál is egy kis földmunkával kellett kialakítani a helyét. Közben  behelyeztem a zuhanyzó elvezető csövét is. Gondoltam eldugom teljesen, de nem volt kedvem a kútgyűrűt kivésni, így maradt az eddigi megoldás, a vége feljön a föld fölé. Talán majd egyszer....

 Talán feltűnik többeknek is, hogy nincs elég mélyen, de mivel kerti csap csöve lesz, télen úgysem használom, és leengedem belőle a vizet.

A plusz feladat, amit nem ma akartam elvégezni, a vízóráig tartó árok kiásása. És megint jött a szívás, ki kellett vágni a bokrokat és kerülgetni a fenyők gyökereit. Ezzel megint több idő ment el mint számítottam.

Sok gyökér a legváratlanabb helyeken és irányban. Volt ahol az ásó alig fért el, de csak végső esetben vágtam gyökeret és abból is csak a vékonyabbakat. Itt viszont szép nagy ívben lehetett bekanyarítani a csövet, nem kellett hozzá sarokszerelvény.

Megint egy találós kérdés: Mi hibádzik a képen??

Megfejtés: kissé nagy a hiány a vízóraakna és a cső vége között. A szokásos formám. :((

Pedig mértünk és rá is hagytam egy keveset, de végül áthelyeztem a kerti csap bekötési helyét, így ennyivel rövidebb lett a cső. Ez van, meg lesz toldva.

Menet közben eleredt az eső is, de a fenyők és a diófa egész jól felfogta az esőt, nem kellett abbahagynom a munkát. Sötétedésre betemettem az összes árkot a most kiásottal együttvéve, csak a cső vége maradt szabadon, hogy lehessen toldani. A fűkockák visszatelepítése a holnap feladata lesz.

Hetedik nap:

Nos ez a nap sem pihenéssel telt. Most már kedvem sincs írni, csak annyit: ELKÉSZÜLT! Talán holnap....

Újratelepített bokrok

Nos, hát vége lett. Jó leírni és átérezni is, bár most leginkább az izomláz amit érzek.
A képeken eléggé kopottas a fű, de szegényt megviselték a munkálatok. Sok helyen a kiásott föld is takarja a fű tövét, kevesebb látszik belőle. Reményeim szerint már egy hét múlva is sokkal jobban fog hasonlítani régi képéhez.
Nagy lépés a házikó életében, bekötés után összközműves is lesz az összkomforton felül.
Az első tulaj a villanyt vezettette be és a kutat ásatott, emésztőt készített.
A második tulaj a vezetékes vizet és gázt vezettette be valamint a központi fűtést és a hőszigetelést részben és a szaletlit készítette el.
Én teljessé tettem a hőszigetelést (ha még nem is véglegesre), megrendeltem a kábeltévét és internetet, most meg a csatornát készítettem el. Azt hiszem teljes a kép, minden rendelkezésre áll a folyamatos itt éléshez.
Itt még nem áll meg a folyamat, tervek vannak továbbra is, majd meglátjuk mit hoz a jövő.

Néhány gondolat a csatornázásról, aki még nem csinált ilyet, de kénytelen rá.

Anyagválasztás: sokan mondják - boltosok is -, hogy elég a szürke PVC csatornacső, az sem rohad el a földben. Ez tényleg igaz, de anyagában rugalmasabb, ellenállóbb a narancssárga PVC KG cső, jobb teherviselő és jobban tudja követni a talajmozgásokat rugalmassága révén. A KG csatornacsövek és idomok az agresszív talajokkal és a szennyvízben előforduló mikroorganizmusokkal szemben is ellenállóak. Egy ilyen rendszernek nagyon hosszú ideig kell szolgálnia a házat, szerintem ezen kár spórolni, nem annyival drágább a sárga cső.

Szerszámok: ásáshoz egy erős kovácsoltvas ásó, egy asólapát egy jó balta és kézifűrész a legtöbb esetben elég. A sima lemezásó nem sokáig bírja a hajszát, az ásólapát viszont nagyon kényelmes földkiemelő a gödörből. Sokkal használhatóbb, mint egy sima lapát. A helyreállító munkákhoz egy gereblye is szükséges és egy talicska sem árt ha van. Talán a vésőgép csak extra esetben szükséges, de köves vagy kemény talajon egy jó csákány is nagy szolgálatot tesz.
Cső vágásához elég egy kis flex vékony vasvágó koronggal, ezzel a csővég kúpossága is előállítható.

Szükséges egy szintező és egy egyenes, nem hajló  léc, amivel a szintező meghosszabbítható. Nekem méteres szintezőm van, ezt egy 2,2 méteres keményfa (ez volt egyenes) lécre rögzítettem. A szintező egyik végére - a szintező és a léc közé - egy 1 cm-es fa alátétet raktam, így az 1 %-os lejtést akkor kaptam, amikor a szintező vízszintet mutatott. Így a legegyszerűbb a lejtését megadni a csőnek.

A csövek összetoldásához kenőanyag szükséges, hogy a gumitömítés ne sérüljön és ne kelljen feleslegesen erőlködni. Egyesek szappanos vizet ajánlanak, mások szilikonzsírt, vagy egyszerű kézkrémet. Ízlés dolga, lényeg a gumit ne oldja a kenőanyag.

Alapok (szakembertől, nem én vagyok ennyire pallérozott):

a földbe rakott csöveknél nincs függőleges, vízszintes és 90 fokos kanyar.
- a függőleges ejtést (aknát kivéve) 45, esetleg 30 fokos lejtéssel kell kiváltani
- vízszintes csőszakasz nem lehet, mert nem folyik le a víz. A csatornát végig 1-1,5% -os lejtéssel kell vezetni a becsatlakozási pontig, nem lehet sehol sem vízszintes, vagy visszafelé lejtő rész. Ha nagy az ejtés a víz előreszalad, a nehezebb dolgok megfeneklenek, lerakódnak, viszont ha túl kicsi, nem halad szintén megfeneklik, lerakódhat a matéria.
- kerülni kell a 90 fokos könyökidomot, mert megrekedhet egy nagyobb csomó papír, vagy ezmegaz benne, könnyen eldugulhat. Lehetőleg minél nagyobb íven kell kanyarintani a csövet. Tehát 90°-os idomot 2 db 45°-ossal kell kiváltani. A házból kilépő szakaszon tisztítóidom is szükséges a két 45°-os közé.

Ez a kép annyiban más, hogy az egyik könyök csak 30°-os. Úgy kell gondolkozni a tervezésnél, hogy ha gond van, extra felszerelés nélkül áttisztítható legyen a cső. Én két tisztítót raktam be, egyik a házból kilépésnél és egy a csatorna közepe táján. Ekkora szakaszok könnyen elérhetők mechanikus tisztítógéppel is.
A csöveket miután beszinteztük az árokban, úgy kell betemetni, hogy a cső alatt (!) is megfelelően zömített legyen a föld, ellenkező esetben a rákerülő földréteg összenyomhatja az alapot és a meggörbült csőben megáll a szennyvíz, ami dugulást okozhat, másrészt egyáltalán nem higiénikus, ha ott pang a víz. A csövek függőleges irányban nem görbülhetnek, csak oldalirányban. Az egész lényege, csak addig legyen a csatornában víz, amíg áthalad rajta.
A csöveket úgy kell szerelni, hogy az illesztő tokok a folyásiránnyal szembe, tehát a ház felé nézzenek. A tömítőgumi ajka a tokban - szemből nézve - kívülről befelé szűküljön.

Érdemes már a kiásott gödör alját beszintezni, úgy egyszerűbb a csöveket fektetni és utána csak a kis eltéréseket korrigálni. Az ásásnál úgy gondolná az ember (én is így voltam vele), hogy csak olyan szélesre kell ásnia, amiben éppen elfér a cső. Ez kb. 30 cm mélységig igaz, utána már nehézkes dolgozni vele. Minél mélyebb az árok, annál szélesebbnek kell lennie, hogy elférjünk benne, le lehessen hajolni vagy guggolni benne. Laza talajnál sajnos előfordul az oldalfalak beomlása, minél régebb óta van kiásva, annál sűrűbben szeret omlani. Erre is fel kell készülni, embermagasságú gödröt, árkot sosem ássunk egyedül, hogy ha beomlana, legyen segítségünk.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem segíthetek ezzel valakinek.

Megint egy kis haladás, bevezettem a vízóraaknába a külön mért kerticsap vezetékét. Megvásároltam a szükséges idomokat és a fagycsapot, amivel tél előtt le tudom ereszteni a vizet a rendszerből.

 Ebben az a szép, hogy úgy tűnik, feszül a cső az átmenetnél, de nem, csak a KPE cső még nem egyenesedett ki rendesen, a lyuknál van elég helye.

A vízóraakna tele van földdel, amit egy vakond tolt bele a télen. Még a vízóra is alig látszik, csak a fekete fedele. Nagyon rossz állapotban vannak a beton oldalfalak, mállik ezerfelé, egyáltalán nem volt gond átfúrni és kibővíteni a lyukat. Azt hiszem a vízóraakna újrabetonozását is felvehetem a teendők listájára.

Visszatemetve a gödröt, ez a rész is normálisan néz ki, nem látszanak a munkálatok, kivéve, hogy a teljesen elvadult tarack is eltűnt egy időre.

A kép alján látszik, milyen volt előtte mindenhol. 100% természet.

Ma még a kerticsap és a vízmelegítő tartály bekötést kellene előkészítenem, de nem tudom milyen idő lesz, délutánra záporokat ígérnek. Az éjjel akkora eső volt, amit már rég láttam felénk, a teraszon hagyott (képen látszó) festékes vödörben több mint 3 centi víz állt reggelre. Most végre be lett locsolva rendesen, könnyű lesz ásni. :))

Ma olyan fülledt, meleg idő volt, hogy mindenre volt kedvem, csak dolgozni, ásni nem. A fűnyírás volt az egyetlen produktív ténykedésem ma. 
Mindig nyavalygok, hogy minket elkerülnek az esők, nagy a szárazság, közben pár 10 kilométerrel odébb rendszeresen esik. Ennek egyetlen jó oldala van, viharral sincs sok dolgunk. Hajnalban kaptunk grandiózus esőt, és este a vihar sem késlekedett. Olyan szél támadt hirtelen, hogy azt sem tudtuk merre szaladjuk ablakokat becsukni. A legnagyobb nevelt nyírfámat szinte a földig hajtotta a szél (nem túlzok!), azt hittem eltöri azonnal. A nagy fenyők is félelmetesen hajlongtak a szélben, de szerencsére hamar tovább vonult a viharos szél, utána csendes eső következett. Az egyetlen áldozat egy kaliforniai paprika tő volt, amit kidöntött a szél, mert tele volt paprikával. Felkaróztuk, remélem nem pusztul el, nagyon várom már, mikor érik be.

Kicsit tovább fűzném a tegnap esti  "viharos" gondolatot. Azt hiszem tényleg nagy szerencsénk van, mert az időkép radarfelvételét visszanézve a kemény vihargóc elcsusszant mellettünk, csak a széléből kaptunk egy kis kóstolót. El se merem képzelni, mit éltek át, akik a közepében voltak. Az biztos, az elektromos műveknek annyi bejelentése lett, hogy a direkt hibabejelentő számot lekapcsolták, átirányították a normál bejelentő számra. Ez minket csak annyiban érint, hogy az egyik fenyő egy vastag ágát letörte a szél és szépen ráfeküdt az elektromos vezetékre. Ezt csak ma reggel vettem észre. Reggel próbáltam bejelenteni, hogy vágják le a vezetékről, mielőtt letépi az ág a súlyától.

Fekszik az ág az elektromos vezetéken.

Itt látszik a tőben eltört ág.

Ebben is szerencsénk volt, nem sokkal van magasabban az elektromos vezetéknél, így nem lendületből esett a vezetékre, talán azért nem szakította le.

A szélben szinte földig hajló nyírfa, szerencsére semmi baja nem lett.

Csak érdekesség, a vihar előtt pont az ellenkező irányba dőlt a fenyő, a nap felé nőve.

Innentől visszavonom az összes viharral kapcsolatos nyűglődésemet, ebben tényleg szerencsések vagyunk.

Estére levágta az Elmű a letört ágat. Meg kell mondanom, pozitívan csalódtam bennük, eddig látott fanyírások a mészárszékkel voltak egyenlők, nem néztek semmit, csak a vezetékek maradjanak szabadon. Most viszont kulturáltan vágták le az ágat, a hulladékot elszállították, csak annyi maradt meg, ami a kertbe esett  be, de az is csak néhány vékonyabb ág volt.

Ennyi maradt a letört ágból, a betépődés valószínűleg a törésből ered, nem a vágástól. Eggyel kevesebb veszélyes ág, nem szeretnék leszakadt kábelszerelést fizetni.

Régi álmom végre teljesült, sikerült szereznem igazi boronatárcsából készült boronasütőt, ráadásul teljesen készre szerelve. Az eredetéhez nem fér kétség, a közepén látszik a behegesztett négyszög alakú lyuka a tengelynek.

  Kialakítása is érdekes, eddig lábon állókat láttam, ez meg függesztett kivitelű, amitől kicsit féltem, de a tegnap esti próbaüzem kiválóan sikerült. Csak meg kell szokni a kezelését és utána már semmi probléma a függesztett kivitellel.

Azt se hittem volna, hogy először rántott húst csinálok benne sült krumplival, de a szomszédunk mesélte milyen finom és milyen jó lenne ezzel felavatni. Tényleg finom volt, mind megettük. :))

A nagy meleg nem kedvez a munkakedvnek, így ehhez mérten haladtam csak ma. Volt egy kis fűnyírás és a csatornaszellőzők véglegesítése.

A hiányzó föld visszatöltése után szintbe kerül.

A fű idővel benövi, alig fog látszani, viszont a fűnyíró átmegy felette, és kis kotorászás árán nyitható maradt. Ha mindent jól csináltam, nem lesz rá szükség.

Olcsó árú bosszúja.......  Két hónapja vettem a piacon viszonylag olcsón golyós kerticsapot, mert a matuzsálem korú elődje már csöpögött folyamatosan. Nem sokáig tartott az öröm, pár napja a csap tengelye egyszerűen tőben letört! Ennyire hitvány anyagból gyártani valamit már bosszantó. Nem szeretem a feltűnően olcsó dolgokat, de mivel rég vettem ilyen csapot, nem tűnt fel az olcsósága és ránézésre nem tűnt nagyon gagyinak. Az nem érdekel, ha azért olcsó, mert nem csili-vili, de kihagyni az anyagot belőle......

 És az utódja, szerelvényboltból vásárolva, remélem ez már nem okoz ilyen meglepetést.

Megint nem bírtam ki, vettem két új növényt piacon. Az egyik mocsári hibiszkusz - ami még bimbós - és egy bordó levelű kis bokrot, hogy legyen egy kicsit a zöldtől eltérő szín is.

Ez a kellemesen hűvös hétvége megint kertkarbantartással ment el. Sajnos a hidegfront említésre méltó esőt nem hozott, bár mindkét nap esett egy kicsit, de két óra múlva már a nyomát sem lehetett látni. A föld a rendszeres locsolás ellenére is nagyon száraz, ez a növények ültetésekor jól látszott. A kút se nagyon bírja vízzel, ha kicsit nem figyelek, szárazra kerül a szivattyú. Jól jönne végre egy csapadékos ősz.
A konyhakerttel is volt munka, a paprikák eldőltek a sok terméstől, fel kellett karóznom mindegyiket, meg egy kis gyomlálgatás is ráfért.

 Ez meg csak úgy, reggeli hangulatkép.

Újdonságok - amik már nem is annyira újak:

Csokibarna selyemakác

És még egy mocsári növény, ami éppen passzol a mostani szárazsághoz:

Mocsárciprus

A mocsárciprus (Taxodium) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó nemzetség. Lombhullató, így nyáron árnyékol, télen viszont engedi a napot besütni a házba. Persze majd 10 év múlva, de türelem a hosszú élet titka.
A vásárlás apropóját az adta, hogy ügyesen kipusztítottam a gondoskodásommal a Zanótot. Tavasszal már erősen száradt és később sem tért magához, ezért a kutya ivóvizét minden este a tövére öntöttem. Szóval nem szerette, kirohadt a töve, de a mocsárciprusnak biztos nem lesz ellenére a sok víz.

Ha már a mocsárról esett szó, virágzik a mocsári hibiszkusz:

Ma reggeli 13 fokos "hőségben" nem sietett kinyílni.

Sajnos mint a hibiszkuszok, reggel kinyílik a virága, estére elhervad, így csak a hétvégén láthatjuk teljes nap a virágpompájában.

A következő képekben semmi különlegesség nincs, csak kipróbáltam mit lát a kutya, amikor a füvön fekszik, tehát képek lustakutya perspektívából:

Őszi színek.

Újfent szabin vagyunk és a nyári szabihoz hasonlóan ez is munkával fog telni. Nem mazochizmus, hanem kényszer, ekkor van elegendő időnk nagyobb lélegzetű, vagy időigényes munkákhoz.
A terv: konyhapult és tűzhely mögötti falszakasz felújítása, és pincepakolás.

A konyhapult és tűzhely mögötti falszakaszt már régóta meg akarom nézni, nem tudom milyen állapotú a fal mögötte. Egy ideig szivárgott a víz egy rossz tömítés miatt, ezt elhárítottam, de mögé nem látok be. Most itt az alkalom, ha nagyobb gáz van, még akkor is lesz idő a javítására, legfeljebb tolódik a pince rendbetétele.
A konyhapult kihúzása nem volt nagy faladat, inkább az azt megelőző pakolás. Hová pakoljuk a konyhából a berendezést és a pult tartalmát? Megint szinte lakhatatlan lett az alsó szint, mindenhol a konyhából kipakolt dolgokat kerülgetjük. Nem mondom, hogy ismeretlen élethelyzet, de már kezd nagyon elegünk lenni belőle.
Szerencsére a falnak nem volt különösebb baja, de ami a tűzhely alatt és mellett volt, az a gyomorforgató kategóriához közelített. Bár ügyelünk a tisztaságra, de főzés közben leesik ez-az, olaj kifröccsen, lecsöpög a tűzhely és a pult közötti résen és ez gyűlik az évek folyamán....
Nem vagyok büszke rá, talán ha másnál látom, mély következtetéseket vonok le a tisztaság és rendszeretet hiányáról, de ez nálunk történt, akik vigyázunk a környezetünkre. Gusztustalan dolog az étolaj, mindent belep a gőze, lecsapódik mindenre a tűzhely környékén. Hiába megy az elszívó, nem tud mindent elszívni.

Egyetlen jó hír, megkerült a régóta keresett olló.

 Talán még egy jó hír, a totál rozsdásnak tűnő gázcső csak olajos, nem rozsdás. Az olaj megmarta a festéket, de meg is védte a csövet, nem tudott rozsdásodni.
A falak is vastagon olajpárásak a tűzhely környezetében, jobb híján a többi részre használt hideg zsíroldóval próbálkoztam. Hatásos volt, leszedte az olajat, de egyben a lazúrt is a fáról. Így következik a falfelület felújítása: hideg zsíroldó, lekaparás, többszöri vizes öblítés, szárítás, többi olajmentes rész csiszolása.

Itt már tiszta a fal és a környezete, a gázcsövet is az első rétegben lefestettem. Terveim között szerepel az egész alsó szint fa falfelületének felújítása, de a kézi csiszolás rémképe erősen hátráltatta a végrehajtást. Örömmel jelentem, lehet géppel is csiszolni ezt a felületet, méghozzá vibrációs csiszolóval. A nagyját le lehet vele kapni, bár eléggé hamar eltömíti a csiszolópapírt a lazúrfesték. A többit már tényleg kézzel kell csiszolni, de ez már csak finomítás. Nem volt célom a teljes lazúrréteg eltávolítása, csak a szőrös és koszos felületek eltüntetése.

 Az elveszett ollón kívül mást is találtam, pl. a tűzhely mögött feljövő vezeték viharvert kötődobozában még két fázisvezetéket, amiből ugyan csak az egyik élt, de így két külön biztosított áramköröm lett, amit szét tudtam osztani a konnektorok és a lámpák között. Így nem egy áramkörre kellett pakolnom mindent. Ezen kívül találtam még egy külön áramkört a konyhapultba bevezetve, de nem volt sehová bekötve, csak leszigetelve a vége. Mivel mosogatógép nem fér be és konyhamalacot sem tervezek beszerezni, így szabad felhasználású konnektor lesz a konyhapult mögül kivezetve.
A talált áramköröknek annyira megörültem, hogy elmentem venni szabályos kötődobozokat és úgy oldottam meg a vezetékek kötését, ahogy illik. Bár midig utáltam a nyaralókban a szabadon menő vezetékek és rusnya kötődobozok látványát, de most mégis a biztonságos megoldás felé vettem az irányt. A tűzhely mögötti kábelt idővel takaróléccel eltüntetem, ne világítson a sarokban a fehér színével.

Menet közben mindig akad nem tervezett munka, mint a csőáttörések lezárása. Volt ahol akril tömítővel, volt ahol betonnal. Nem szeretném, ha a hangyák és bogarak télen itt másznának fel a fűtött térbe a pincéből.

Közben addig zavart a merevítőfal záróléc nélküli látványa, míg azt is lecsiszoltam egyenesre. Bár visszakerül rá a záróléc, de már korábban is zavart, hogy át lehet látni köztük. Az akkori mesterek nem törődtek különösen az egyenes és függőleges fogalmakkal.

A minőségről és kivitelezésről már ne is beszéljünk. Csak az nyugtat meg, hogy több mint 30 éve áll a ház és egy két komolyabb vihart már velem is átélt. Néhány gyöngyszem az összeszerelésről és a nútféderelés művészetéről.

Talán ha szépen, pontosan készítik el, takaróléc sem kellene, de lefestve sem lett szebb, így visszakerül a takaróléc. Valahol sajnálom, hangulatos lehetne.

Lassan helyére kerül az elszívó (ismét ki kellett mosni az olajból), a tűzhely és a konyhapult is.

Apró kis meglepetések: kimostam a mosogató szifonját ha már szét van szedve és az összerakásnál két kúpos gumitömítés egyszerűen darabokra esett. Este se bolt, se segítség, de szerencsémre sok évvel ezelőtt vettem mindenféle O gyűrűt, hogy legyen tartalékba, és ebből szvárgásmentesen össze tudtam rakni a lefolyót.

Ma este ismét asztal mellett vacsoráztunk. Mennyire tud hiányozni a megszokott kényelem...

Minden tiszta, a fán szépen csillog a lazúr és a megnyugtató tudat, hogy ezen a részen minden rendben van. 
Nem tudom mikor lesz folytatása, mikor lesz annyi időnk, hogy egyben a maradék részeket is lefesthessem. Optimális esetben mindent kipakolnánk a házból és egy nagy lélegzettel lecsiszolnám és lefestenénk az egészet. De addig hol laknánk?

 

Egérkalandok a pincében.

A mai nap (és minden bizonnyal a holnapi és lehet az azutáni is) pincepakolással telt. Ebben nincs semmi különleges, kivéve, hogy ki kell vakarnom a pincét az egérürülékből. Múlt télen bejöttek a szellőzőkön és már majdnem nagyon elszaporodtak, mikor a csapdákkal sikerült kiirtani a teljes famíliát. Viszont a nyomai megmaradtak. Most, hogy a ritkán bolygatott részekett is szétszedem, látszanak a félreérthetetlen nyomaik. Mindenhol egérürülék és szétrágott nejlonzacskók, dobozok. Az egyik még egy petpalackos hidraulika olajat is megrágott, így az olaj szétfolyt mindenfelé. Egy pillanatig azt hittem, még mindig a pincében vannak, de csak a széthordott olaj volt, nem friss vizelet.
A sarokpolc minden szintje tele volt ürülékkel, az összes doboz megrágva, kilyukasztva. Annyira gusztustalan volt, hogy a dög nehéz OSB lapokból álló polcot felrángattam a pincéből és slaggal mostam le. Külön élvezet, hogy minden ami érintkezésbe került az egerekkel, fertőtleníteni kell. A félrerakott maradék faanyag jó részét fel kellett vágnom tűzifának, mert a vizeletük és a kiömlött olaj tönkretette.
De ebben sincs még semmi érdekes, viszont a betonba rágott lyuk már tényleg az. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a hozott polcokat igazítottam a pince méreteihez, biztosan nem volt lyukas, hiszen akkor egyből betömtem volna.

A lyuk a betonban,

közelről,

és betömve.

Kíváncsiságból kompresszorral nyomtam bele levegőt (8bar) és még vissza sem fújt, a lyuk elnyelte az egészet. Nem tudom hol lehet a vége, a pincében nem láttam porfelhőt sehonnan. Elég sok betont kellett beletömködnöm, míg megakadt, és fel tudtam tölteni a lyukat. Gondolom ennek még nincs vége, alaposan át kell néznem végig a falak alját.
Nem vagyok nyugodt továbbra sem.

Milyen aranyosnak tudják ábrázolni az egereket...

És mennyi munka és bosszúság a nyomaikat eltakarítani! Az sem mellékes, hogy mennyi kárt okoznak a látogatásukkal.

Nem hagyott nyugodni a gondolat, visszakerestem a polcrendszer felszereléséről a 2007 szeptemberi képeket. Jól emlékeztem, lyuk tényleg nem volt, de a lyuk helye, egy sötétebb folt már látszott. Akkor nem figyeltem rá, lehetett bármi, anyagegyenetlenség, nedvesedés, de nem volt feltűnő, csak most, hogy direkt kerestem e helyét.

Lehet már akkor rágták a lyukat és csak tavaly sikerült az áttörés? Nem tudom, fel kellene törni végig ezt a betoncsíkot. Amennyiben még egy lyuk keletkezik, ez lesz a sorsa, de addig is figyelnem kell, időnként végig kell néznem a falakat.
Ma is folytattuk a pakolást és a mentesítést. Már 6 db 12 - 15 kg-os kutyaeledeles zsák van tele szeméttel és még nincs vége. Szinte minden normális és méretes dobozomat ki kellett dobnom, mert tele volt ürülékkel. Mindent el kell mosni és fertőtleníteni. A kép bal oldalán látszó tartót is szét kellett szedni és a polcokat lemosni, mert minden szint tele volt ürülékkel. És még mindig nincs vége, a pincében kupleráj, a kert tele a kipakolt cuccokkal.
Ma megint betonoztam, a pince sarkában, ahol leverték a földelőszondát, kihagytak egy részt a betonozásból. A homok alatt is találtam egy járatot, így ezt a részt is lezártam.
Úgy terveztem legalább vasárnap (holnap) egy napot pihenek a szabadságból, de megint nem fog menni, még sok a munka a pincében.

Ma elszakadt a húr! Épp be akartam nedvesíteni a két nappal ezelőtt bebetonozott lyukat és újra lyuk volt a beton helyén! Ilyen nincs, kirágták a még nem túl kemény betont! Már a takarítás során többször felvetődött a gyanú bennem, hogy a téli egérirtás nem volt végleges, túl sok volt az ürülék ahhoz képest, hogy csak pár hétig voltak a pincében. Ma kiderült nem csak kajálni és a hideg ellen jönnek ide, hanem mert jól érzik magukat és eszükbe sincs kiszorulni a pincéből.

Városi gyerek révén eddig - szerencsémre - nem volt dolgom az egerekkel, maximum amikor a macskánk kiterítette a lábtörlőre a zsákmányát. Döbbenetes mire képesek ezek a dögök, átrágják a téglát, a betont, nincs előttük akadály. Nagyon nem szeretném, ha jól éreznék itt magukat, így mindent megteszek ennek érdekében.
Első lépésként kivéstem a lyukat vésőgéppel egy kicsit nagyobbra, és látszott innen még lefelé tert a járat.

Mivel a friss betont gond nélkül kirágják, kellett egy kis nehezítés, ami sok beton és betonvas formájában manifesztálódott. A kibővített járatba sok betont tudtam beönteni és ezt 3 betonvas rúd beverésével erősítettem meg. Ez eltorlaszolja a régi betonba rágott lyukat, így  - remélhetőleg - nem tudják a beton kötéséig kirágni magukat.

A tégla csak a magasított beton megtartására kellett, de lehet benne marad, engem nem zavar.

Ez a pofátlanságuk tovább szította a mérgemet, mialatt a töméntelen ürüléküket kellett mindenhonnan eltakarítani. 3. napja csinálom és még nem vagyok kész, pedig nem egy nagy pincéről van szó.
Nem tudom jobban leírni a helyzetet, ezért készítettem néhány képet, hol tartunk a 3. nap délutánján:

Életképek a pincéből:

Ennek a polcegyüttesnek minden polca tele volt ürülékkel, minden rajta tárolt kosárba, dobozba bemásztak és összeszartak. Minden egyes darabot és a teljes polcot le kellett mosni Flóraszeptes vízzel. Az apró bigyóktól a gépekig mindent! A rendetlenség óriási, ide-oda rakosgatom a cuccokat, hogy amit nem muszáj ne kelljen felvinni, mert ott sem sokkal jobb a helyzet.

Életképek az udvarról:

A "mosóüzem"

Mint egy zsibvásár.

Száradó kosarak, dobozok és ecsetek

Azért akad már néhány rendezett hely is:

A nap végére a fa polcokra is zömmel visszakerültek a dolgaim. Holnapra kértem +1 nap szabit a főnökünktől, hogy be tudjuk fejezni. Már csak egy polc van még érintetlenül, ha azzal is készen leszünk már lehet végre rendezkedni. A kezemet már kimarta a sok fertőtlenítő és már az egérürülékre gondolva is vakarózni kezdek.
A hét végén első dolgom lesz a gazdaboltban egérmérget venni, de lehet már holnap elmegyek érte. Ha megint berágnák magukat, illő módon fogadjam őket, de addig is élesítem a csapós egérfogót.
Télen rendszeres őrjáratot fogok tartani a pincében és a ház körül, az első gyanús jelre akcióba lendülök.


És még ez se kizárt:

Ilyen nincs, ezt nem hiszem el!! Ma mi fogadott a pincében?

Megint egy lyuk! Ha ezek építenék a 4-es metrót, már rég készen lenne. Vagy egérrambót fogtam ki? Kiásták, körbeszarták és távoztak. Nem kajáért jöttek, azt nem bántották, csak ide vécéznek.
Most már tényleg nagyon kezd elegem lenni. Rögtön kocsiba vágtam magam és menten egérméregért a gazdaboltba. Ha ennyire szeretnek itt lenni, illő vendégül látni őket!
Ez persze megint azt jelentette, hogy nem pakolással, hanem lyuktalanítással kell bíbelődnöm. Megint a szokásos eljárás: vésőgéppel lyuk kitágít, feltár, bebetonoz.

A mai rutin újabb elemekkel bővült: egérmérget öntöttem a járatba, amit kompresszorral mélyre fújtam, majd a beton elejére a már kidobott, de visszakukázott fém dekorpanel rögzítőket szórtam.

 

Erre jött némi beton mélyre tuszkolva,  megint rögzítőkapcsok és a végső betonozás. Ezzel remélhetőleg elérem, hogy ne legyen kedvük a még nem túl erős betont kirágniuk, mert eléggé szúrós és éles darabok, nem lehet egészséges beleszaladni.

Persze biztos keresnek más utat, de már várom őket a welcome falatokkal. 3 tálka maradt a csomagból, kapott mindkét betonozott sarok és az a sarok is, ami a leginkább szennyezett volt tavaly télen, és a fészküket is ott találtam meg.

Ennek örömére befalaztam azt a lyukat is, ahol egy ismeretlen rendeltetésű földkábel jön le a pincébe. Itt még nem találtam egérlyukat, de a vakond minden télen tekintélyes földkupacot tolt le. Most ennek is vége lesz.

Természetesen így sok időt vesztettem és ma sem tudtam teljesen befejezni a pakolást, mert mára is akadt bőven mosogatni való. A mai különlegesség az összes karácsonyi dísz, lámpafüzér, a mikulás, a fényjáték. Persze ezen kívül szerszámok, csavarok, dűbelek, elektromos berendezések, stb. Mindenhová betették a lábukat és a seggüket is, amit nagy gyakorisággal, rendeltetésszerűen használtak. Alig maradt ép dobozom, csavarbefőtteket kellett készíteni a szerencsére eltárolt neszkávés üvegekkel. Még jó, hogy sajnáltam kidobni a jól záródó üvegeket. Most igazán jól jöttek.

Szóval estére csak a nagyjával lettem kész, a kertből viszont sikerült behurcolkodni. Még hátravan a végső rendezkedés, a dobozok hiánya miatt máshogy kell letárolnom a dolgaimat.

Nem tudom mi vár rám holnap reggel, amíg írom a kanosszajárásomat, addig ezek a dögök keresik a kiutat a pincémbe és rágnak rendületlenül. Már nem is izgatom magam, holnap már dolgozni kell  menni, a mérget meg fogyasszák kedvükre. Egyszer csak vége lesz, akkor befoltozok minden új lyukat.

Rambót nem lehet megállítani. Ma reggelre két lyukat is rágott a betonba, sőt láttuk is. Kicsit megkergettük, de esélyünk sem volt elfogni, gyors mint a villám. Úgy mászik a polcok között, hogy a nyomába sem érünk.

Gyorsan szórtam egy kis mérget a lyukak környékére, hogy a félénkebbeknek se kelljen messzire menniük.

 Érdekes módon a lyuk mellé rakott kajához hozzá sem nyúlt, de amit eldugtam, azt felbontotta.

Felhúztam mindkét régi egérfogót is, ne gondolja, hogy nem várom kellő figyelmességgel. Illatos, finom füstölt szalonna a menü, csak nem tud neki ellenállni.....estére kiderül.

Igazán az bosszant, hogy 4 napig mostuk, fertőtlenítettük a pincében tárolt dolgainkat és ha nem haláloznak el elég gyorsan, kezdhetjük elölről. 

Egérfronton állóháború alakult ki. Méreg kirakva, én meg nem érek rá velük foglalkozni, mert mostanában a hétvégeken is a munkahelyemen kell lenni. Annyit láttam, hogy kóstolgatják z egérfogón lévő szalonnát, de nem csapódik le, illetve nem tudja megfogni az egeret. Legyen valami pozitívum, mintha nem lenne olyan járkálás, viszonylag kevés nyomot hagynak maguk után. Mindenesetre vettünk új mérgeket és egy újfajta egérfogót, meglátjuk eredményesebb lesz, mint az elődje.

Ma van lomtalanítás, a sok egérpiszkos szeméttől is megszabadulunk remélhetőleg. Reggel kiraktuk zacskókban rendesen, de hogy a lomizók mit művelnek velük, az csak este derül ki. 

Legyen valami szép is a történetben, a másik virágtartó dézsát is "beüzemeltük":

Tegnap végre a itthon maradtam  egy napot és rákötöttem a házat a csatornahálózatra. A hivatalos átvétel csal a hónap utolsó napján lesz, de gyakorlatilag összkomfortos után összközműves is lett a házikó. 

Az egérjárás miatt a csatorna átmeneti pontját is bebetonoztam, nehogy kényelmes bejárót hagyjak a cső körül.

 Kicsit furán néz ki, de nem akartam megbontani a házból a pincefalon átjövő csövet, ezért van benne még plusz egy 30°-os könyök. Az emésztő régi csövével majd akkor foglalkozom, ha már lesz ereszcsatornám és be tudom vezetni az esővizet a tiszta és vízszigetelt ex-emésztőbe. Erre fogom rákötni az esőcsatorna lemenő csövét, a másik oldalról meg a föld alatt létesítendő elágazásba, Ez még a jövő zenéje.

Mivel hetek múlva tudják csak átvenni a csatornát, engedélyt adtak a betemetésre, így a bekötés körül kissé megsüllyedt részt is feltöltöttem földdel. Nekem a csatornázás után hiányom keletkezett a földből, ezért nem tudtam rögtön szintre tölteni. A szomszédomnak meg felesleg, így ez beköltözött hozzám. A várakozásnak megfelelően, ahol nem tudtam elegendő földet visszatömöríteni a fű alá, ott megsüllyedt a föld. A csatorna körül nem sajnáltam, csak felülre nem jutott elég.

   Tulajdonképp ezzel vége a csatornabekötésnek. Hátramaradt még a maradék megsüllyedt rész feltöltése és a hivatalos átvétel.
A kerti csap külön mért vízkörének beüzemelése már tavaszra marad, ehhez még tervet kell készíttetni, meg kell venni némi szerelvényt és a vízórát, valamint az átvétel is fizetős a vízmű felé. Vége a locsolási szezonnak, ami még szükséges öntözés lehet, az a kútból már megoldható.

Folytattam a megsüllyedt részek feltöltését amíg a trágyával föld tartott. A nagyja kész lett, a többivel megvárom a tavaszt, mennyire süllyednek meg a most feltöltött részek.

Október 29-én leesett az első hó. Ez még nem is lenne baj, de pont akkor fogott neki, mielőtt indultunk volna dolgozni. Az előjelzés szerint csak pár napig tart a lehűlés, utána megint kellemes idő következik. Úgy gondoltam ezt a pár napot meg lehet úszni kerékcsere nélkül, ami idáig elég jól működött. Kb. fél óra alatt olyan hó esett, hogy mozogni sem tudtam kocsival. Reméltem a főutat takarítják, így csak addig kell elcsúszkálnom, de a főúton is vastag hóréteg volt, nyári gumival elindulni is alig tudtam, nemhogy megállni. Nagy nehezen visszaevickéltem a kertig, hogy nincs mese, le kell cserélnem a kerekeket. Az egyik közeli szomszédom is ott állt az utcán, a vasútig sem tudtak eljutni.

A történet rövid lett, amire lecseréltem a kerekeket a hóban, elállt a havazás, és mire kiértem a főútra, elolvadt a hó, gond nélkül lehetett közlekedni. Hazafelé már felszáradtak az utak, a hónak nyoma sem maradt. Ennyit a pechről, késtünk jó másfél órát a munkából.

A havazás kezdete:

Indulásra kb. ennek a háromszorosa lett a hóvastagság (ennek a lefényképezésére már nem volt idegem), ami egy óra múlva már a félig el is olvadt. Csak másnap reggel láttam, a hirtelen nagy mennyiségben leesett hó hány növényt küldött a földre. Érdekes volt az érő paradicsomokon a hósapka.

Sajnos a kitisztult idő éjjeli fagyot is hozott, ami ma este még egyszer megismétlődik, így a kiskertet a hét végén minden bizonnyal fel lehet számolni. Bár még zöld a kaliforniai paprika, mégis nagyon jó íze van és a paradicsomnak is olyan az íze, mint a kora tavaszinak. Hihetetlen, hogy még mindig van friss zöldségünk.

Ma, október 31-én a vízművek átvette a csatornabekötést, megkötöttük a szolgáltatási szerződést és így hivatalosan is összközműves lett a házikó.

Madáretető:

Tegnap (nov. 3.) borongós, ködös idő volt és a madarak teljesen megkergültek. Csapatokban repültek keresztül-kasul a kertben, berepültek a teraszra, sőt az egyik az ablaknak s nekirepült. Úgy látszik éhesek voltak és kaját kerestek. Ezért délután felállítottam a madáretetőt és nekiláttam egy újabb építésének. Ma végre kisütött a nap és közelébe sem jöttek az etetőnek. Ennek ellenére nekikezdtem a második, most már teljesen saját gyártású etetőnek a meglévő maradék faanyagokból. Egyszerű szerkezet lesz, bár a festés közben jött az ötlet egy változtatásra, amit még meg fogok tudni csinálni így is. Ma estére a festésig jutottam, majd csak a jövő héten lesz teljesen befejezve. Addig még nem lesz hideg, nem túl sürgős a beüzemelése.

Madáretető vázszerkezete

Vázszerkezet és a "tetősíkok".

Tartószerkezet.

Szárad a festés.

Mivel ez nagyobb szerkezet lesz az előzőnél, így vaskosabb, erősebb lábat kreáltam neki. Elvileg egy szál Bramac-léc is megtartaná, de a kisebb etető is eléggé hintázik rajta, ez meg erős szélben már erősen ki is lengene. Érzésem szerint, ez a létrás dupla léces szerkezettel stabilan fog állni.Az alsó összekötőig ütöm bele a földbe, azt már csak orkán szedi ki.

Idén is kimaradtak a szép őszi színek, csak ez a kis bordó levelű bokor váltott különleges színre. Sajnos a kép nem adja vissza az igazi színét, a nap is ritkán süt amikor otthon vagyok, hogy le tudjam élethűen fényképezni.

Végre volt időm összeszerelni a madáretetőt. Először a régi etetőt helyeztem át a másik oldalra, mivel a kanapéról ez az oldal látszik az ablakon keresztül Ez jóval nagyobb a réginél, nagyobb madárforgalomra számítok, így ez jobb mozi lesz reggelenként. :)

Régi etető az új helyén.

Kirakós játék

Létráról tudtam csak beverni a földbe, annak ellenére, hogy előkészítettem a helyét.

 

A madaraknak tetszik, még alig raktam fel, már elkezdték kerülgetni és nemsokára be is repültek kajáért. A régi sem áll kihasználatlanul, mindkét etetőt látogatják. Úgy látszik emlékeznek a régire, nem kell felfedezniük annak ellenére, hogy máshol áll.

Nemrég olvastam a neten a madárbarát kertről, ezért az etető után néhány madárodút szeretnék készíteni, meg egy itatót az etetők mellé. Remélem a nagy hideg beállta előtt elkészülök velük.

Madárodú:

Érdekes módon a cinkék zömmel a régi etetőt keresik továbbra is, vagy megszokták az etetőjüket, vagy nem szeretek a verebeket, akik néha csapatostul támadják le az újat.

Elkezdtem a madárodú prototípusának gyártását. Prototípus, mert még változhat, és gyártás, mert rögtön hármat készítettem. Így egyszerűbb vágni az anyagot. Az alap egy jó állapotú "eldobható" raklap faanyaga, Sajnos ez csak 1 cm vastag mert igazán colos deszka dukálna hozzá. Talán olyat is kapok nemsokára. Próbának jó lesz, de már látom, módosítani fogok a következőkön. A szomszéd már rendelt is egyet maguknak. :)

A sorozatgyártás elemei...

és a "műhely".

 

Gondolkodtam a festésen, de mivel az anyag egy-két helyen már kékpenészes volt, inkább  lefestettem Milesivel 1 rétegben, úgy időjárásállóbb is. A teteje lesz csak több rétegben átkenve, hogy gyorsan levezesse a csapadékot, ne korhadjon a fa. Párom szerint semmit nem tudok "csak úgy" egyszerűen megcsinálni, mindenben a tökéleteset keresem. Van benne valami, bár a tökéletestől fényévekre van, de nem bírtam ki, és átcsiszoltam az egészet, majd le is festettem. Pedig natúrnak indult...

Már gyűjtöm az erőt, hogy egyszer tényleg csak úgy összedobok néhány odút, ha találok megfelelő faanyagot hozzá. Talán mindig ott fordul meg a dolog, hogy így jövőre is jó lesz, meg azután is... stb.

A tető a betéttel magától is megáll az odún és levehető is. A függesztés miatt két csavarral oldalról az odúhoz rögzítem, ami szükség esetén könnyen levehetővé teszi.

Tetők festés előtt. (Mára már a pincében száradnak.)

 A ködös, párás, hideg idő nem tesz jót a száradásnak, a holtidőben felszereltem a mosogató fölé az új fénycsövet. Ez burkolt, földelt, biztosabb megoldás, mint az előző, nyitott lámpa. A szigetelés miatt egyébként is lejjebb került a polc, így már túl közel éreztem a vízhez a nyitott lámpát, ezért nem szereltem fel eddig.
Érdekes véletlen, de ez az elektronikus fojtóval szerelt fénycsöves lámpa ébresztett rá, hogy fordítva van bekötve a fázis és a nulla. Az elektronika fázishelyes bekötést igényel, fordított fázissal furcsán búgott. A gond abból adódott, hogy a különböző MTK kábelekben nem egyformák az erek színei, van ahol a barna a nulla (mert fekete a fázis) és van ahol a kék, itt a barna a fázis. Ez vezetett meg, de legalább most a helyére kerültek a dolgok.

Elkészültek a madárodúk. Az elején úgy képzeltem, hogy a tetőt két hosszú csavarral rögzítem a házhoz, ami egyben a felfüggesztését is adja. Tökéletesen elég lett volna, de akinek van csavarozógépe, annak nem probléma több csavart behajtania. ;-) 

Az igazi ok, hogy még a tető rögzítésénél sem tudtam pontosan melyik függesztési módot fogom alkalmazni, így először rögzítettem a tetőt, majd keresgéltem.... és végül maradtam az eredeti elképzelésnél, a két hosszú rögzítőcsavarnál. Így lett kettő helyett hat csavarral felfogatva. Ilyen amikor az ember elindul, azt sejti hová érkezik, de a hogyan menet közben alakul ki. Mit csináljak, nekem így érdekes.

Mint egy naaagy karácsonyfa díszítése...

Kíváncsi vagyok, mikor találnak rá a madarak.

Megint találtam egy újabb dolgot, amit el szeretnék készíteni: madáréjszakázó. A Madárdaloskert weboldalán találtam és felettébb tetszik az ötlet. Ez egy jóval nagyobb odú, amiben akár 8-10 madár is elfér. A méretén kívül a röpnyílás helyzete is más, az alján helyezkedik el. Ez logikus, ne hűljön ki éjszakára, ha vannak látogatói. A másik érdekessége, belül vannak a kis "leszálló" rudak - éjszakázó fák -, amin aludhatnak madarak. A lelkesedés már megvan, már csak faanyagot kell találnom hozzá.

Az ötletadó Madárdaloskert madáréjszakázója.

Ma reggel figyeltem az odúkat és már érdeklődve nézték a cinkék. Általában csak rászálltak és továbbröppentek, de volt egy, aki mind a hármat megnézte egymás után. 

Az időjárás, konkrétan az eső átírta a mai programomat. Csak sötétedés után akartam a takarólécet visszarakni, de kint nem tudok semmivel haladni, így nekifogtam ennek.

A takarólécet már pár napja teljesen lecsiszoltam és lefestettem, így készen áll a felszerelésre. A szokásosan durva felülete volt, annak ellenére, hogy már egyszer kicsit megcsiszoltam. Most teljesen sima, nincsenek felületi hibák rajta. A festék szépen kihozta a fa mintáját, érdekesen csíkos lett.

A múltkor a konyhaszekrényben talált áramkört kivezettem a merevítő fal végéig, hogy egy konnektort tudjak felszerelni. Itt az ideje megvalósítani a tervet. A vezetéket a takaróléc hátoldalába mart nútban vezettem el, ami csak a konnektornál kandikált elő. Már nagyon szükség volt erre a konnektorra, ezen a részen egyáltalán nem volt. Sajnos a villanyszerelő nem volt túl fantáziadús amikor bekötötte a házat, több konnektort is egy áramkörre fűzött fel, így egy áramkörről megy a TV, a házimozi, a beltéri egység, a klíma, a hűtő, a mikró és időnként a vasalónak is, mivel nincs külön csatlakozási lehetősége a közelben. Volt már, hogy túlterhelés miatt levágta a kismegszakítót. Örülnék, ha a klímának is találnék egy önálló áramkört, de eddig nem sikerült.

Most ezzel legalább a porszívót külön lehet dugni. A másik nagy előny, hogy a csavarozógépek akkutöltőit is ide tudom csatlakoztatni. Itt a földre rakva nincsenek útban, a kettő együtt is tölthető és mivel ez a legalsó egyben leghidegebb rész, jobban hűlnek az akkuk töltés közben. Már rajta is vannak a töltők, tegnap sikerült lemerítenem mindkét gép akkuját. 

Miért van ilyen alacsonyan? Mert a többi még alacsonyabban van, csak követtem a "stílust". Amíg nem volt fenn a takaróléc, addig ideiglenesen magasabbra szereltem, de annyira furcsa volt, hogy inkább lejjebb vittem. Alatta van annyi hely, hogy nyugodtan lehessen takarítani, és így kevésbé bántja a szememet. 

"Megérkezett" a karácsonyfánk. Douglas fenyőt terveztünk, de a kertészetben találtunk jobban tetszőt, így őt hoztuk el. Concolor, vagy más néven Colorado-i fenyő. Egészen finom, kissé narancsos illata van. Most már figyeltem nagyon a földlabdára, hogy megfelelő mennyiségű gyökere legyen a túléléshez. A képen is látszik, a fenyő méretéhez képest - de önmagában is - méretes földlabdája van, a tartóedény és a földlabda között mindössze 1 ujjnyi távolság (föld) van. A Nordmann-é ennél kisebb volt és túlélte a két karácsonyt és az idei száraz, forró nyarat is, így jó esélyt látok ennek is a túlélésre. Mindenesetre a kezelési technikám már kipróbált és bevált, már csak a fenyőn múlik.

A 3 eddig földlabdás fenyő közül kettő vígan nő a kertben, az egyetlen elpusztult Douglas fenyőnek szinte gyökeret sem hagytak, nem csoda, hogy durván 1 hét alatt zörgősre száradt bő locsolás mellett az első langyos tavaszi héten.

Szóval, ha minden jól megy, az elkövetkező két karácsony alkalmával ő lesz a "főszereplő":

A "Sajtdoboz"

A doboznak semmi köze sincs a sajthoz, csak úgy néz ki, mint egy nagy, érett Ementáli sajtszelet.

 A karácsony előtt még kicsit barkácsoltam. Ez most nem kapcsolódik a házhoz, maximum annyiban, hogy a pincében készítettem. Inkább mint érdekességet mutatom meg, hátha másnak is ötletet ad.

 Nemrég néztünk egy ismeretterjesztő filmet a macskafajtákról, és ott láttam egy olyan játékot, amivel a macskák szívesen játszottak. Ez egy soklyukú doboz, amibe száraz tápot szórnak és a macskáknak ki kell halászniuk a falatokat a lyukakon keresztül. A tulaj szerint nagyon szeretik a macskái. Ez adta az ötletet, hogy Anyám macskájának készítsek egy hasonlót. Nem tudom milyen lesz a gyakorlatban, csak emlékek alapján készítettem, de majd kiderül később.

Az egészet maradék anyagokból készítettem, így az elhasznált áramon kívül nem került semmibe. 

 

A "sajtdoboz" belülről.

  A teteje és az alja rétegelt lemez, az oldalai eldobható trepni lécei (elég vacak faanyag). A lyukakat koronás lyukfúróval készítettem és csiszolókoronggal simítottam el. A lyukak éleit és a doboz oldalait felsőmaróval kerekítettem le. A dobozt pneumatikus szögbelövővel fogattam össze és a végén egybecsiszoltam. Az egészet egy pincetakarításkor talált Supralux matt bútorlakkal kentem át. Ez még nem EU szabványos, tehát irtózatosan büdös, de nagyon szép felületet ad. Kell majd még egy hét, amíg teljesen elpárolog az oldószer belőle.

Az előrejelzések ellenére nálunk megmaradt a hó, így fehér karácsonyunk volt. Kis Concolor fenyők bekerült a szobába feldíszítve. 

Az első karácsony a fának. Remélhetőleg jövőre már kicsit nagyobban lesz egy második is.

Boldog Karácsonyt!

ééééés.......egy boldogabb és szerencsésebb új esztendőt!