Tizedik év - szép kerek szám! :)

Szinte hihetetlen, elreppent egy tízeske! Pontosabban még nem, mert csak 9. év lesz betöltve nyár végén, hiszen 2007-ben csak alig fél évig volt az én tulajdonomban. 2007-et első évnek vettem a blogban, így folytatólagosan ez a 10. év de csak ősszel kezdődik konkrétan. Lehet át kellene javítanom??

Fura, visszagondolva nem tűnik soknak. Szellemesen indíthatnék egy masszív közhellyel, hogy röpül az idő....de tényleg. Elszaladt, nem mondom mintha tegnap lett volna amikor először tulajnak érezhettem magam a házikóban, de ijesztő milyen gyorsan rohan az idő. De ezt mindenki tudja, ezért lazán túl is lépek rajta. ;))

Nem szeretem elkiabálni a dolgokat, de némi reménysugár pirkad a horizonton, úgy néz ki esély lesz rá, hogy legyenek új ablakaim. Régi barátommal beszéltem újévi jókívánságaimat tolmácsolva, majd ravasz fordulattal nekiszegeztem a kérdést: nincs kedve megcsinálni a nagy ablakaimat? És lőn csoda, bár nem repesett érte, de nem is zárkózott el előle. Tavasszal visszatérünk rá, de már lesz mire hivatkoznom. :)) Csak szebb lenne, ha ugyanolyan stílusban készülnének a homlokzati ablakok mint a bejárati ajtó. Ez már nagy segítség lenne, mert ezen a két nagy ablakon szökik el a meleg jó része, érezhető lenne a megtakarítás az új ablakokkal.


 Már jár az agyam....kétszárnyú, nyíló-bukó vasalattal lenne célszerű szerelni és akkor kényelmesen tudnék szellőztetni. Kicsit feljebb is kell majd emelni az ablakokat a mostani magasságnál, hogy a fotelek eltolása nélkül is ki lehessen majd nyitni.
Már most azon gondolkodom, mit kellene vele együtt megcsinálni. A szigetelést meg kell bontani az ablakok körül, ezért a bejárati résznél lebontanám a teljes szigetelést és újra készíteném de már 12 cm vastag Rockwool Frontrock Max E inhomogén kőzetgyapotból, ahogy a teljes házon szeretném majd idővel. Ehhez fel kell vernem a terasz burkolatát a fal mellett, hogy ne a kőre ültessem a hőszigetelőt, át kell helyeztetnem a villanyóraszekrényt, de legalább a hőszigetelés idejére eltávolítani a faltól. Ehhez mindenképp engedélyes villanyszerelőre lesz szükségem, mert a méretlen betáp dobozhoz is hozzá kell nyúlni.
Tervezem, hogy a klíma kap egy önálló áramkört, Ezt a kábelt a szigetelés alatt láthatatlanul el tudom vezetni. Ugyanezzel a lendülettel az udvarvilágító lámpa áramkörét is ki tudom építeni, mint hátul. Továbbá a oldalt, a tető alá szeretnék rejtett világítást szerelni, így a ház körüli rész kivilágítható lesz. Ezeknek az áramköreit a szigetelés előtt elő kell készíteni, hogy később ne kelljen bénázni vele.
Arra is számítok, hogy ha felszedem a terasz burkolatát a fal mellett, érdekes dolgokat fogok találni, tehát ezt még az ablak beépítése előtt meg kell csinálnom. A csatorna kiásásakor már találtam egy elektromos kábelt a földben, vélhetően most megtalálom a kiindulási pontját is és meg tudom szüntetni.
A soklépcsős felújításnak mindig az a legnagyobb baja, hogy nem logikusan, praktikus sorrendben készülnek el a részegységek, ahogy egy teljes felújításkor tenné az ember.
A vastagabb szigetelés ütközni fog a terasz lambériájához, ami akkor lesz megint probléma, ha valamiért le kell bontani. Ezt is ügyesen meg kellene oldanom, később már ne kelljen feszegetni az új szigetelést.
Ilyenkor elképzelem, mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha nem kell azonnal beköltöznöm, hanem lett volna időm mindent helyes sorrendben és egyből véglegesre elkészíteni. De 10 évvel ezelőtt se tudásom, se tapasztalatom, se időm nem volt erre, így most kell megfontoltan, előre gondolkodva lépegetni, hogy már ne okozzak magamnak több bonyodalmat. Tavaszig lesz időm gondolkozni, tervezgetni, remélem barátom nem gondolja meg magát. Nem szeret ablakokat gyártani, nincsenek megfelelő célszerszámai, így minden darabot több munkafázisban kell megmunkálnia.

Gyíkpár sütkérezik a terasz szélén.

Zöldül a kert, fű is kezdi összeszedni magát.

Érdekes "baleset" történt minap. Egy fióka nekirepült az emeleti hálószoba ablakának és átszakítva a szúnyoghálót az üveg és a háló közé szorult. Már nem volt túl erős a háló, hiszen át tudta szakítani, viszont ahhoz erős, hogy ki tudjon szabadulni. Próbálkozott szegény, de a lyukat nem találta meg ahol berepült.
Gyorsan ki akartam szabadítani, ezért még lefényképezni is elfelejtettem. A nagy létrát az ablakhoz támasztva, a szúnyoghálót feltépve, kívülről szabadítottam ki. Ablakot kinyitni nem lett volna szerencsés, mert akkor az ijedt fióka össze-vissza repked a szobában és jobban összetöri magát, míg ki nem talál a nyitott ablakon, másrészt Kedvesem békésen szunyókált a hálóban.
Szerencséje volt a fiókának, hogy éppen otthon voltunk, mert az ablak déli fekvésű, estére ha nem tudott volna kiszabadulni, talán már elpusztul a napsütéstől, a melegtől és a szomjúságtól.
Így eljött a szúnyogháló cseréjének az ideje. Amúgy is ráfért, már nekem is sikerült az ujjammal kiszakítani, amikor egyszer kinéztem az ablakon. Érdekes módon, a fehér szúnyogháló sokkal hamarabb tönkrement, mint az ugyanolyan gyártmányú fekete változata. Egyébként sem szerettem, a fekete háló alig gátol a kilátásban - szinte nem is látszik -, míg a fehér háló határozottan zavaró.
Talán tavaly kaptam szomszédomtól alumínium keretes szúnyogháló alkatrészeket, ami neki megmaradt, de már nem tudta felhasználni. Nekem viszont pont kapóra jött, a kis hálószoba ablakra bőven elég lett a maradék. Így történt, hogy méregdrága szúnyogháló került az egyik ablakomra. Azóta újra nyugodtan szellőztethetek, a reppencsek kint maradnak.:))

Sokat esett az eső tavasszal, és ennek folyományaként, nagy csomókban szépen megült a szaletli tetején a moha. A házikó tetején már nem tudott megülni, mivel tavaly lemostam és azóta tiszta maradt. Érdekes, a szaletli teteje eddig nem mohásodott, vagy csak nem tűnt fel?
Maradt a jól bevált módszer, nagynyomású mosó a mohák ellen. Szerencsére a bitumenes lemez még vizesen is jól tapad, így a tetőn állva tudtam lemosni, a létra csak a fel és lejutáshoz kellett.

Amikor esett az eső, sokkal nagyobbnak látszottak a mohacsomók, a naptól kicsit visszahúzódtak.

Jól látszik a különbség.

Jól végzett munka után...

Mint új korában. :)

Van egy közmondás: olcsó húsnak híg a leve. Meg kellett tapasztalnom a közmondást saját káromon is. Tavaly rengeteg munkával és rengeteg időt rááldozva - még úgy is, hogy a szomszéd segített festeni - felújítottam a kerítésléceket. Tényleg szépen sikerült, egészen újnak hatott. Ám volt egy bökkenő, éppen nem volt pénzem drága és jó minőségű festékre, hanem csak kerítésfestéknek csúfolt lazúrra. Nos, tényleg híg lett a leve az olcsó húsnak, a kerítésfesték nem bírja a napot. Végül is érthető, kerítésfestéket hol használna az ember első nekifutásra, mint kerítésen. Nem lenne baj vele, ha csak árnyékos helyen van a kerítés - ad abszurdum zárt térben -, de nálam igencsak a nap szeme előtt van. Nyár elején már látszottak a jelek, amik nyár végére félreérthetetlenek lettek, a festék felpattogzott és kezdett lepotyogni. Mit mondjak, kezdett olyan igénytelen lenni, mint felújítás előtt.
Ma volt az a szép őszi nap, amikor alig több mint egy évvel az első felújítás után nekiálltam a másodiknak. 2015 október 5-én lettem kész teljesen, ma meg 8-a van, szinte évfordulós.
Ez az egész hasonlít a ma magyar valósághoz, átadnak valamit óriási felhajtással, majd újra átadják és újra átadják......
Itt várható volt a probléma, de reméltem 2-3 évet csak kibír a festék. Nem így lett, lehetne magyarázni az idei év igen erős UV sugárzásával is, de ez csak kis része a valóságnak.
Azért a tavalyi alapos munkám meglátszott a kerítésléceken, csak a festéket kellett lecsiszolnom, a fa még rendben volt. Így nem kellett lecsavarozni a léceket, a helyükön csiszoltam és festettem. Pontosabban néhányat így is le kellett szerelnem, mert az új csavarok folyamatosan pattannak el, a vizes fa egyszerűen ketté szakítja. Ez is hitvány minőség, pedig csavarboltban vettem. Most már a régieket rakom vissza, azok rozsdásan is többet érnek. Még jó, hogy nem dobtam ki mindet.

Sajnos nem vagyok kész teljesen, csak a legnagyobb összefüggő részen, a kapu és a mellette lévő részt egy későbbi időpontban újítom fel, holnapra esőt mondanak.

Pergő részek lecsiszolva. A festés előtt még egy kicsit javítottam rajtuk...

Most csak a homlokfelületének csiszolására volt időm. Jövőre ezt újra el kell játszanom, remélem addigra tudok venni rendes festéket.

Alakul, első réteg.

Ha lassan is, de haladok.

  A kapu jobb oldalánál darazsak fészkeltek be a bokor alá, így mielőtt nekikezdek csiszolni, ki kell irtanom a fészket. A múltkor már megcsípett az egyik, pedig csak az elburjánzott növényeket vágtam vissza. Ma is keringtek körülöttem, nem tetszett nekik a csiszológép zaja, de elég távol voltam tőlük, hogy ne nézzék támadásnak.

Ennek a történetnek egy nagy tanúsága van: a kerítésfesték nem jó kerítésre!!!

Lassan vissza kell állni a népi megfigyelésekre és a régi módszerekre, ha a másnapi időjárásra kíváncsi az ember. Esőt, borús időt prognosztizáltak vasárnapra, ehhez képest szépen sütött a nap (az igazság kedvéért volt ahol esett, tőlünk 35 km-re).
Ennek örömére aktivizáltam magam és nekiálltam a kapu jobb oldalán lévő kerítésrész újrafestéséhez. Próbáltam a darazsak útját elterelni egy fóliával a kerítéstől, de elég idegesek lettek, így inkább hagytam az eredeti állapotában. Miután megnyugodtak, nekiálltam a csiszolásnak és egész nyugodtan tűrték a zajt. Ilyenkor egy fontos dolog van, nem szabad hadonászni, szépen nyugodtan kell dolgozni és elhessegetni őket, ha túl közel jönnek.
Úgy tűnik, hallgatólagosan kölcsönös meg nem támadási paktum lépett érvénybe, én nem zargattam őket, ők meg engem. Végeredményben konfliktus nélkül tudtam leápolni a kerítést.

A darázsveszély ellenére alaposabban csiszoltam le a léceket, mint a másik oldalon.

A jól ismert dramaturgiai elem: félig lefestve. :))

Reményeim szerint a következő hétvégén befejezhetem a kapuval az idei kerítésfelújítást. Bár ez a legkisebb rész, de le kell szerelnem a léceket, mert egyrészt mindkét oldala fel lett újítva, másrészt a lécek felülete egy vonalban van a kapu vasszerkezetével, amit nem szeretnék újra festeni, ha beleszalad a csiszológép.
Milyen izgalmas, majd rakok fel képeket..... ;)))
Jövőre valami izgalmasabb, vagy divatosabb színt kell keresnem.

Nem nyitok újabb évet, a helyzet változatlan, nincsenek új fejlemények. Házikó működik szépen, bár itt-ott előfordulnak hibák, de eddig mind apró és orvosolható. A kerítésről azóta a nap újra leégette a festéket, ez a kerítéslazúrnak hívott valami csak beltérben működik.
 Nagyjából ennyit ér ez a festék, a lemezeknek készített ládikákat lefesteni. Bent nem kopik, nem fakul és még a színe is szép. :)

De valahogy nem inspirál, hogy kezdhetem elölről lecsiszolni a festékmaradékot, gombátlanítani és újrafesteni az egészet. Majd, egyszer, talán.
A változás a kertben látható igazán, a növények nőnek, terebélyesednek, némelyik feladja és kipusztul. Az élet megy tovább. Szomszédok is jönnek, mennek, az eddig üresen álló telkeket is megvették.
Nincs mit írnom, a hétköznapok, hetek, hónapok mennek a maguk útján, nagy beruházást egyelőre nem tervezek. Mivel nem itt akarom befejezni földi pályafutásomat, ezért csak a ház és kert szinten tartásával foglalkozom. Hiába cseréltetném ki az ablakokat korszerűbbre, ha eladom a házat, valószínűleg úgyis földig rombolnák, hogy nagyobbat korszerűbbet építsenek helyette. Nem tudom meddig leszek itt, ha még lenne 10 év, de legalább 5 biztosan, akkor még megérné, de nem tudom merre vezet a sors.
Igazán akkor még szívesen beruháznék - hisz nekem is jobb lenne tőle -, ha tudnám, hogy a következő tulajnak megfelel ahogy van és nem romboltatja le a házat. Ha valakinek megérné egy olyan nyaralót fenntartani, ahová bármilyen évszakban kimehet és akár hosszabb ideig itt tartózkodna. Hiszen minden megvan benne, csak a hely kevés. Fiatal párnak csak a legelején lenne megfelelő, ha jön a gyerek, már kicsi lesz, esetleg friss nyugdíjasoknak, akik szeretik a kertet és elég a hely nekik, vagy egyedülálló embernek. Mondjuk egy kisméretű téglaház sem biztos, hogy túlélne egy tulajdonosváltozást, de egy nyaralónak készült faház szinte biztosan nem.
Talán találok olyan párt, akivel együtt szeretnénk élni, és kicsi a valószínűsége, hogy szívesen ide költözne hozzám.
Nos erről ennyit, itt vagyok, megvagyok és majd meglátom mit hoz az élet. Persze ha valami változna a ház életében, be fogok számolni róla, de az utóbbi pár évben nem volt mit lejegyeznem a blogban.