Sokadik év, ki számolja....

Szomorú esemény, szegény kutyim elment a szivárványhídon túlra. Szerencsére viszonylag keveset szenvedett, egy éjszaka alatt túl lett rajta, pedig előtte voltunk dokinál. Akkor nem tűnt súlyosnak, pár napja nem nagyon evett, de jött sétálni és nem látszott levertnek. Úgy tűnt hasi fájdalmai voltak, kapott injekciókat, gyógyszert, de nem az volt a baj, a doki szerint daganatos lehetett, ami az éjjel szétnyílt.
Sajnálom és hiányzik, de meg kell szoknom, hogy már nincs velem. Kedvenc helyére temettem, a bokrok alá.

Miután már nincs velem, a bokrokat megnyírtam alulról, így szellősebb, könnyebben takarítható alatta. Boldinak már nincs szüksége árnyékra...

Összegyűlt a sok levágott ág a bokrok nyírása után és mivel ennyivel nem tudok mit kezdeni, kénytelen voltam meggyújtani. Már este égettem, amikor nincsenek kint a szomszédok, a hűvös idő miatt ablakok már nincsenek nyitva, így nem zavarja őket. A füstölést megelőzendő, ventilátorral kicsit megsegítettem az égést. Szinte hihetetlen, mekkora kupacból, milyen kevés hamu lett.

És ha már végre újra szabad a tűzrakóhely, ki kellett használni a lehetőséget:

Idő kellett, míg megszoktam, amikor állok be a kocsival a kertkapu elé, nem tűnik fel a túloldalon Boldi bozontos feje és nem kell hazasietnem, mert a kutya sem vár itthon.

De nem tartott sokáig, egyik este feltűnt egy cica és a kerti székre rakott párnán aludt. Érkezésemre elfutott, de reggel megint a székben volt. Másnap este újra ott volt a székben, így kicsit komfortosítottam rajta, kapott meleg párnát és lefedtem a szék tetejét több réteg lepedővel, kuckósítva a helyét és raktam ki némi kaját. Teltek a napok, macsek minden nap ott volt és egyre kevésbé félt, már meg lehetett simogatni. Hideg időt jósolt az Időkép a hétvégétől, így gondoltam, kellene neki valami védett hely. Voltak leselejtezett bútorlapok otthon és felszedett padlószőnyeg lapok, így nekiálltam macskaházat készíteni.
Sok időm nem volt, így nem lett annyira alapos, mint Boldi háza, de azért hőszigetelt lett. A hőszigetelést egy Polifoam fitness szőnyeg biztosítja, meg a padlószőnyeg.
A bútorlapot méretre vágtam, összecsavaroztam, majd belülről kibéleltem a polifoam szőnyeggel.

Ez bár jó hőszigetelő, de sérülékeny és kellemetlen hosszabb távon rajta feküdni, így kapott belülről a padlószőnyeg borítást.

Természetesen minden oldalán és a tetején két rétegben. Majd, hogy az idő ne tegye tönkre a bútorlapot, így a házikó külső felét is bevontan a szőnyeggel. Valamennyit ez is szigetel, és védve is van a párától valamennyire.

 Szendvicsszerkezet. A szőnyegpadló darabokat levegős kapcsozógéppel rögzítettem, az tudta biztosan átlőni a bútorlap kemény felszínét. Milyen jó, hogy 10 évvel ezelőtt a megvettem a tetőtér szigetelésekor! Mivel már a pincében sem volt gatyarohasztó meleg, a szőnyeg alján lévő műanyag réteget hőlégfúvóval kellett meglágyítani, hogy a sarkokba be tudjam préselni.

Még a bejáratát is szőnyegeztem. :)

 

Beraktam a párnáit amin eddig feküdt, hogy legyen benne ismerős szag.

Macsek nem sokat vacakolt, azonnal birtokba vette és azóta is ott tanyázik.

Az egészet két hokedlire és egy nagyobb bútorlapra állítottam, hogy messze legyen a hideg földtől és még az erkélye is kapott szőnyegborítást, meg lent az étkezőrész is, tiszta luxus.

Így lett macskám, hogy valaki várjon haza.

Macsek 2 hétig élvezte a vendégszeretetemet, majd lelépett. Nem látszott már az elején sem hontalan cicának, nem tudom mi oka lehetett, hogy ide kényszerült, de biztos volt jobb helye is.

Pár napja feltűnt, láthatólag éhes volt, kapott kaját, kicsit hagyta magát simogatni, majd egyéb fontos dolgai akadtak és távozott. Ennyi a macskatörténet. Remélem nem egy rakás kölyökkel fog visszatérni....

Sok minden nem történt a házzal, gyakorlatilag semmi, ezért nem folytatom olyan lelkesedéssel a blogot, mint az elején. Sok tervem volt, de néhány dolgot átgondoltam és ezek fényében nem feltétlen érzem szükségesnek a további fejlesztést.
Az elmúlt időszakban - utóbbi kb. 1 évben - felénk is felpezsdült az építkezési kedv, egyre másra adnak el olyan telkeket, amit évekig nem tudtak. Vállalkozók felvásárolják az üres, vagy hétvégi házas telkeket, és építenek rá új házat értékesítésre. Ezen a szálon elindulva és azt a tényt belekalkulálva, hogy nem itt akarom befejezni az életemet, nem látom értelmét a további fejlesztésnek. Amennyiben végső állomásnak tekinteném a házat, akkor nem lenne kérdés, megérné tovább fejleszteni, hisz magamnak készíteném. Kicserélném a hőszigetelést, az ablakokat, a tetőborítást, felkészülve a jövőre. De nem itt látom a jövőmet.
Kicsi a valószínűsége, hogy valaki pont ilyen házra vágyna és nem az lenne az első, hogy lebontja és épít egy nagyobb téglaházat. Akkor meg minek költeni rá, ha úgyis bontási anyag lesz? Pár éve még el tudtam képzelni, hogy valakinek így kellhet egy összkomfortos, élhető nyaraló, ahol akár egész évben kint lehet, ha kedve úgy hozza. Fiataloknak csak addig jó, míg nincs baba, utána kevés lesz a hely, meredek a lépcső, gyerekre nézve veszélyes. Időseknek már jó lehetne, míg meg tudják mászni a lépcsőt, hogy felmenjenek a hálóba.
Én is gondolkoztam sokat a bővítésen, hogy nagyobb tér legyen, de a ház alakja miatt nehéz praktikusan hozzáépíteni. Hossztoldással talán addig lenne arányos, míg egy elemmel bővíteném hátrafelé, hogy a dolgozószoba is háló méretű legyen, ahol kényelmesen elférek, vagy még egy méretes hálót lehessen kialakítani. Kicsi a légtere, ha ajtót is tennék a szobákra, lehet hamar elfogyna a levegő benne.
A földszinten a konyhát és a fürdőt lehetne így kicsit bővíteni, de a pincelejárat miatt ez sem olyan egyszerű. Ehhez a kis bővítéshez a pincét is növelni kellene (ami igazán nem lenne nagy baj), de a főfalat nem biztos, hogy ki lehet szedni, anélkül meg csak két kis tárolóval lenne bővíthető. Sok munka és pénz, ennek ellenére kevés alapterület nyereséggel. A további bővítésnek hátrafelé már ott  a szomszéd kerítésének közelsége és a 3 méteres kötelező távolság a kerítéstől. Meg igazán az ilyen hosszú, keskeny ház sem túl praktikus. Igazi bővítés szerintem csak bontással lenne lehetséges, a vékony falaihoz hozzányúlni sem egyszerű dolog statikailag. Esetleg az oldalához lehetne hozzátoldani még egy szobát, de akkor a tetőszerkezetet kell alaposan átalakítani.
És van még egy bizonytalansági tényező, a mellettem fekvő, eladó sorban lévő 4 teleknyi luxus ingatlan medencével, teniszpályával. Ha azt egy feltörekvő idióta venné meg, aki hétvégenként medencés bulihelynek használná, akkor oda a nyugalmam. És sajnos ez a trend, minél zajosabb, minél pörgősebb életet élni, nem törődve mással. Mennyi az esélye, hogy olyan ember veszi meg a telket, aki csak simán élvezni akarja az adottságait és nem a szomszédok idegein táncolni?! Ahhoz túl közel van hozzám, hogy vége legyen a nyugalmamnak. Szeretem a zenét, de ha azt akarok hallgatni, bemegyek a házba és ott hallgatom, nem az udvaron. Sajnos más nem így van vele. Azt is bele kell kalkulálnom, ha egy ilyen kellemetlen szomszédot kapok ki, akkor a telek értéke is hatalmasat csökken, mert alapjában a többség a nyugodt helyet keres, nem bulinegyed hangulatra vágyik. A faház hangszigetelése sem üti meg a mércét a vékony falaival, bent sem lenne nyugalmam.
Szóval holtponton vagyok, egyelőre nincs hova menjek, ebből a pénzből amit kapnék érte, csak jóval távolabb tudnék másik házat venni. Sajnos a faház hátránya, nem "anyagból" van.

Ezek miatt megfeneklett a projekt, egyelőre nem látom a jó megoldást. Ha lenne olyan társam akivel össze lehetne költözni egy közös házba, nem lenne probléma, de egyelőre erről sincs szó.
Azért apróbb dolgok történtek, erőt vettem és nagyjából felszámoltam a pincében lévő kuplerájt. Lassan már bemenni is problémás volt a sok tárolt lomtól. Jó részüktől megszabadultam, a maradékot meg összerendeztem, hogy legyen hely. A felszabaduló helyre csináltam egy kicsi "műhelysarkot ", ami nem sarok, mert pont a pince közepén van. Még sok-sok évvel ezelőtt amikor lecseréltem a bejárati ajtót, akkor a régi, megerősített, hőszigetelt asztalból készítettem egy műhelyasztalt, ami a várakozáson felül jól teljesített. Lehet ütni, vágni, bírja a hajtást. Felújítottam már rajta egy MZ ETZ 250-es motort és most egy Marutit. Ez az asztal került le a pincébe és hogy ne fázzon a lában télen, még Boldinak készített trepni került mellé. Egészen már a fán topogni, minta a hideg betonon. Ennek a terpninek volt egy kiegészítője, ami a terasz lépcsőjéig tartott, de a sok év kihasználatlanság miatt jó része elkorhadt, ahogy a földön állt. Ebből kinyerve a még használható részeket, készítettem az asztal alá is egy kiegészítő trepnit, hiszen ha leülök elé, akkor a lában megint a hidege betonon van, A maradék anyagból meg egy hokedlit, ami olyan magas, hogy kényelmesen tudjak asz asztalnál ülve is dolgozni. Egy asztalos biztos fogná a fejét, mert semmi csapolás, mindent csavarral fogtam össze, de egyelőre áll és használható.

Mivel a kéménnyel szemben van és nem túl célszerű a kéményt furkálni, de azért kell áram az asztalhoz és fűtés sem árt, készítettem egy lambériát, amire lehet rögzíteni úgy bármit, hogy a kéményt békén hagyom.  Erre került egy elosztó doboz, egy négyes konnektor és fürdőszobai fűtőtest. 800 W-os az egész de kellemes sugározza rám a meleget, és hosszabb idő alatt a pincét is egészen jól befűti. Hogy ne legyen annyira egyszerű, még magasságában állítható is. Az elején nem tudtam mennyire fog melegíteni, adtam lehetőséget, hogy közelebb legyen hozzám. Még egy mozgatható szárú asztali lámpát akarok felszerelni, ha valamihoz koncentrált fény kellene.

Még egy fémlemezt is felcsavaroztam a fűtőtest alá, ha nagyon melegíteni a fát, de jól irányítja a meleget, épp csak langyos lesz több óra után is.
Az asztalt kicsit idomítottam a helyzethez, a hátára felcsavaroztam egy deszkát, hogy hátrafelé ne eshessenek le szerszámok és alkatrészek, meg találtam egy kisebb satut, ami nem érte át az asztal vastagságát, így konzolt kellett neki készítenem.

A konzol keményfából készült, nem mocorog rajta a satu, nyugodtan lehet tekergetni.
Itt töltöttem a téli napjaimat, amikor a Maruti önindítóját, generátorát, gyújtáselosztóját újítottam fel, így haladtam is a munkákkal a hideg ellenére is. De már lassan itt a tavasz, inkább kint dolgoznék, így lehet, az asztal visszakerül hamarosan a szaletli alá, ahol eddig is volt.