Hetedik év

Egy ideig úgy gondoltam, nem érdemes ezt az évet megnyitni, mert egyrészt nem lesz semmi haladás a házikó életében, másrészt nem találtam semmi olyan fotótémát, ami érdemes lenne kezdőképnek . Talán mindkettőben tévedtem, remélem idén is tudok értelmes dolgokat írni és hozzá hasonló fotókkal illusztrálnom a mondanivalómat.
A fénykép téma megszületett, az "örökzölddé" vált lombhullató növények. Történt tavaly, hogy sokáig tartott az ősz és a jó idő, majd hirtelen lehűlt a levegő és leesett az első hó. Némelyik növény addig élvezte a jó időt, hogy elfelejtett visszavonulni, így az első komolyabb hideg éjjel összefagyott, majd összedőlt, de akadt néhány, ami dacolt az idővel és a fagyok ellenére mostanáig (február első harmada) sem hajlandó a téllel, az őt megillető komolysággal foglalkozni. Ilyen renitens a két rózsabokor és a nőszirom.

Nem tűnik fagyottnak és nem is az.

Sajnos ennyire nem lett ellenálló a Kána, odaveszett az összes tő. Mielőtt hirtelen lehűlt a levegő, még volt rajta virág, úgy gondoltam, ahogy jönnek az éjszakai könnyű fagyok, leszárad és még ki tudom ásni.

Ezt a részt még a hatodik évben kezdtem el, de most megnyitva a hetedik évet, átköltöztettem a helyére.

Volt még tavalyról megmaradt szabadságom, így jól kezdem az évet, még nem kell mennem dolgozni. A szabadságot és a szinte tavaszias időt - hogy hasznosan töltsem -, egy kis polc készítését terveztem el. Ehhez még karácsony előtt vettem deszkát, de annyira vizes volt a szabad ég alatti tárolás miatt, hogy nem tudtam rendesen megmunkálni. Egy hét pincében száradás után sem javult sokat a helyzet, a gyalu tépte a fát és a marógép is, így feladtam a tervemet. DE, hogy ne vesszen kárba a lelkesedés és a faanyag, madárodút gyártok belőle. Ez most "luxus" kivitel lesz, vastag (colos) - és a víz ellenére - egész jó minőségű deszka az alapanyag. Egy szálat próbából már meggyalultam, de az eredmény miatt a többit csak átcsiszoltam. Most az alapterülete is megfelelő lesz (11x11 cm), a múltkori 9x10-eshez képest. Sajnos a deszkát a polchoz vettem, így csak 12 cm széles, amit ha egymásba rakok, akkor 9,5x9,5 centiméter alapterület jönne ki, de a gyalulás miatt lecsökkent 9x9 cm-re. Ez így kevés, ezért az oldalakat úgy rakom össze, hogy a sarkok 2,5x2,5 cm-es lécekből állnak, így kijött egy kényelmes 11x11 cm-es alapterület. Kicsit macerásabb így elkészíteni, de nem ez volt a cél, nem ehhez választottam anyagot. Most a teteje és a felfüggesztése is másmilyen lett.

Madárodúk a napsütésben száradnak.

A felfüggesztés elemei.

A felfüggesztés egyben.

Már csak a kapaszkodó hiányzik és a festés száradás után.

Az erősebb és súlyosabb deszkákat most nem szöggel, hanem 40 mm-es kapoccsal rögzítettem egymáshoz. Ezzel gyorsabban lehet dolgozni, mint a csavarokkal és kellően erős. 

A tető egyben levehető két csavar oldása után.

  A tető is ebből a vastag deszkából készült, de hogy az illesztéseknél ne ázzon be, a két  felébe felsőmaróval egy fél nútot martam. Mivel elképzelhető, hogy a száradás után már lesz rés a két falap között, ez a megoldás remélhetőleg elvezeti a befolyó vizet a madárkák feje fölül.

A tető két felének hosszanti illesztése.

Nagy dolgok vannak történőben (no, csak szép magyarosan...).
Összeakadtam egy fórumon egy épületmérnök, gépészmérnök, épületfizikus szakemberrel, akinek valahogy szimpatikus lettem, mert önként segít a házikó hőszigetelésének megtervezésében. Talán neki is érdekes kihívás (talán ez erős kifejezés az Ő szemszögéből nézve), egy ennyire elcseszett hőháztartású épület kijavításán gondolkozni, de valószínűbb, hogy csak egyszerű levezetés a komoly munka után. Nekem így is, úgy is segítség, kár ezen rágódnom. Ritkán botlik az ember ilyen helyzetbe.
Érdekes történet, sokat vitatkoztam vele a fórumon, mert egy laza mozdulattal leseperte szinte összes eddigi "tudásomat", elképzelésemet a hőszigetelésről. Az ember hiú, nehéz lenyelni a békát. Mentségemre mondva az internet tanított, ott meg van elég hazugság és PR fogás, ami félrevezetheti a gyanútlan és tudatlen embert. Szóval most új dolgokat kell megismernem. Sosem gondoltam, hogy ez ennyire bonyolult dolog, minden mindennel összefügg és egymásra hat. A fizikát nem érdekli az emberi hülyeség és tudatlanság.

 Teljesen egyedi, eddig számomra ismeretlen megoldásokkal ismertetett meg, amivel passzívház közelébe lehetne hozni a házikó hőszigetelését. Az Ő szólásával egy erősebb hajszárítóval kifűthető lenne a ház. Ez a mostani energiapocsékláshoz képest óriási lépés lenne. Gyakorló tervezőként és vállalkozóként ezeket a megoldásokat nap, mint nap alkalmazza, teszteli, figyeli, fejleszti, így biztos nem lehet állítani, hogy csak egy "papírhuszár", aki csak a papíron létezik az elméleteivel.
Azt is tőle tudtam meg, hogy a ház típusneve a Poniklec, leánykökörcsint jelent magyarul.

Szóval szépen alakulnak a tervek, a majdani megvalósítások, mindezt rengeteg saját munkával, de pénztárcakímélő módban. Nagyon izgalmas és érdekes téma, már csak a pénztárca hiányzik hozzá.

A nagy lendület le is csillapodott, de majd csak folytatódik. Úgy látszik, ha túl sokat kérdezek, filózom a dolgokon, visszavonul a "mentorom", de majd belelendül újra. Persze ha lenne bármi remény a hőszigeteléshez szükséges anyagok beszerzésére, én is jobban hajtanám az ügyet, de egyelőre lesz időnk még gondolkodni a megoldásokon.
Viszont újra elővettem az üvegezés témát, konkrétan a Tessauer ablakaimat kissé feljavítani Thermoplán üvegekkel. Most ott tartok, hogy magát a thermopán üveget is el lehet készíteni házilag, csak be kell tudni szerezni a hozzávaló anyagokat. Ez is sokat lendítene a hőveszteség és a költségek mérséklésében valamint a hangcsillapítás növelésében.
Kértem árajánlatot ablakfelújítással foglalkozó cégtől, de az ablaktáblákat 3 napra elvinnék átalakítani és addig nem lehet bezárni a házat. Hiába fóliázzák le ideiglenesen, nem sokat ér biztonság szempontjából. Én szeretek éjjel nyugodtan aludni.
Saját kivitelezésnél mindig csak annyi ablakot alakítanék át, amit este már vissza tudok rakni. így ugyan lassabb, de végig zárható marad a ház éjszakára.

 
Ugyan idén nem nagy történet, de hosszú idő után végre nálunk is esett komolynak mondható hómennyiség. Az utóbbi teleken alig láttunk rendes havat, ami ezt a száraz időszakot megelőzően nem volt különleges. Talán ez az utolsó nagy hó, hiszen haladunk február közepe felé, ezért néhány képet "kénytelen" vagyok feltenni. Én szeretem a havat, és reménykedem, ez egy jó előjel, hogy a következő nyár már nem lesz ennyire aszályos.

Végre volt a hétvégén egy kis tavaszias idő, így levettem a madárodúkat, mert a cinkék elkezdték kibővíteni a bejáratot. Igazán nem értem miért, hiszen be tudtak menni, az egyik odút belülről is elkezdték farigcsálni, a másikban a jelentős mennyiségű ürülék árulkodott róla.. Az rendben van, hogy a hideg éjszakákon ott melegednek - hiszen azért is raktam fel -, de hogy wc-nek is használják, ezt már nem értem.
Mindegy, nagyobbra vágtam a bejáratot és lefestettem a friss részeket. Ezzel a lendülettel felraktam a két új etetőt, amit a múltkor nem sikerült.  Leegyszerűsítettem a felerősítést, és így egészen jó lett, nem himbálódzik túlságosan. Tiszta madárszálló lett a diófa.

Mit találtam a tető alatt este??
:))

Minek az a sok odú a diófán?

Bolond tavaszunk van. Március 10-én a kellemes tavaszias idő kedvezett a kerti munkáknak, én sem bírtam kihagyni.
Volt:
- bokormetszés, igazítás

- gyepszellőztetés

 

 - kiskertásás

- ültetés

- kutyafuttatás :)

Már készültem a lemosópermetezéshez, amikor 14-én újra jött a tél és a nagy hó. Mi még lazán megúsztuk 10 cm körüli hóval, de nyugat Mo.-on nagyon nagy problémák voltak. Kollégám 26 óra alatt ért haza, ami máskor 3 óra maximum.

Hol lenne a hólapát, ha nem lent. :(

 Egy kis érdekesség - bár már tavaly is feltűnt - a "három cikkelyű" dió:

2013.március 29.
Ezt nem hiszem el. Tegnap már leolvadt a hó a kocsiról, letakarították az utakat és esőt prognosztizáltak nagy mennyiségben. Tehát teljes nyugalomban aludtam el, holnap reggelre minden kész a korai induláshoz. Erre ébredéskor kinézek az ablakon és nem hiszek a szememnek, a madáretető teteje havas! És persze minden más is. Tényleg megkergült az idő.

Nem akartam több havas képet feltenni, de erre pár év múlva már biztos, hogy nem fogok emlékezni, idővel keverednek a dátumok. Bekapcsoltam a dátumkijelzést a fényképezőgépen, ne legyenek kétségeim.

Szintén tegnap ráztam le a tujákról és fenyőkről a havat, mivel már nem volt várható több és az előző adag ismét a földig hajtotta némelyiküket. A nagy gömbtuja szó szerint kúszónövénnyé változott a rárakódott hótól, de már megint kezd lapulni.
Kezdek aggódni, a frissen kiültetett bokrokkal amik már kezdtek kihajtani, mi lesz velük? Már 2 hete hó alatt vannak.
Remélem, most már véglegesen vége a 2012/13-as télnek, és tényleg ezek az utolsó havas képek. 

Végre elfogyott a tél, de tavasz sem volt sokáig, nyárias idő kerekedett hirtelen. A fűtést is egyik napról a másikra le lehetett állítani. Sajnos munkahelyi elfoglaltság miatt alig volt időm a rövid tavaszt élvezni, a kerttel sem tudtam igazán törődni.
Az esősebb időszak miatt szépen kizöldült minden, a fű is egész hamar magára talált, de ennek "örömére" lószúnyog invázió boldogít minket. Normál időkben egy-két lószúnyog téved be a házba naponta, most meg esténként 10-15-öt is el kell fognom, mindenhol ezek röpködnek.

 Idén saját palántákkal kezdjük az idényt a kiskertben. A szomszédtól kaptam kaliforniai paprika palántákat és szépen fejlődnek a magról kikelt paradicsomok is. Ültettem nemrég Kápia és Kaliforniai paprika magokat is, lassan mintha kicsi zöld pöttyök látszanának a földben.

 Meglátszik a tavaszi 10 talicska szerves trágya a földön, a retkek szinte kirobbantak az igyekezettől a földből. Már elkezdtük a ritkítást az ehető méretű retkek kihuzigálásával.

Retek és közte elbújó Kaliforniai palánták.

Magról kelt paradicsomok.

Újabb veteményeskert:

Evés közben jön meg az étvágy, mondja a közmondás. Igaz ez a veteményeskertre is, mert már tavaly elhatároztam, idén bővíteni fogom a területét. Sokáig gondolkodtam merre terjeszkedjen a veteményes, de valahol mindig akadályba ütköztem. Vagy nagyon lejtett a föld, vagy fák árnyékolták a kiszemelt helyet, így a tűzrakóhely feláldozásával olyan helyet találtam, ahol késő délutánig süti a nap. Ennek örömére  vasárnap feltörtem az újonnan kijelölt területet. Néha szó szerint törtem, mert olyan kemény volt a föld, hogy az élezett kovácsoltvas lapát is megakadt benne. Természetesen tele volt tarackkal. Ezen a kis földterületen három féle talajjal találkoztam: márgás agyagos, kőkemény, egykor termőföld és pergő homok. A nem túl régi esőzéseknek nyomát sem láttam, olyan száraz volt már ásólapát mélységben a föld.
Ebbe is belekerült 10 talicska szerves trágya és kapagéppel hatszor keresztbe-kasul átmentem rajta az alapos keveredés miatt. Bár pihentetett istállótrágya volt, de még nem eléggé komposztálódott, ezért kellett nagyon alaposan összekeverni a földdel, különben kiégeti a növényeket. Így egészen más színe és állaga lett a földnek. Most egy hetet pihen, majd megint átkeverem kapagéppel és hétvégén átköltöztetem a paradicsomokat az új helyükre, így  vetésforgó is érvényesül. A felesleges palánták a szomszédunkhoz vándorolnak. A paradicsomok mostani helyére kerülnek a Kápia paprika palánták és a másodvetésű retek, és lehet még némi sárgarépa.
Előtte a kerítést meg kell csinálnom a kíváncsi kutyusunk távol tartására.

Kissé furcsa alakú, de nem akartam a nyírfa gyökereit nagyon megsérteni a kapagéppel.

Sajnos a tűzrakóhely áldozatul esett a bővítésnek, így annak is kell új helyet keresnem.

El is felejtettem, hogy a télen gyártott odúk egyikébe cinege fészkelt be. Így ma reggel kevésbé volt meglepő, hogy a kutyánk etetőtáljába egy kis cinkefióka repült be. Biztos nem ide akart jönni, csak elfogyott a szuflája.

Itt toporgott a tálban ijedten, miközben párom nem engedte a kutyát a közelébe.

 Megpróbáltam a tállal együtt biztonságosabb helyre vinni, de ahogy megemeltem beröppent az asztal alá, mejd elbújt a szék mögött.

Ennyit tudtam tenni az érdekében, mivel mennünk kellett már dolgozni, így székkordonnal elzártam a kutyától. Csak remélni tudom, hogy annyira erőre kap, hogy fel tud szállni bokorra vagy fára és nem a kutyánk érdeklődési körébe.

Este alaposan körülnéztem, de sem a kismadarat, sem tartozékait nem találtam, így remélhető, hogy épségben visszakerült a fészkébe.

Folytattam a kiskert 2 "projektet" és vásároltam Bramac tetőlécet  kerítéshez. Mint az előttem fizető úriember reklamálására - miszerint csöpög a fa a víztől - az eladóhölgy kifejtette, hetente kétszer fűrészelnek fel fát, így nincs ideje kiszáradni, ne is keressen szárazat, csak a még drágább műszárítottat kaphat, így az én léceimen is előtte nem sokkal még Rigó csicsereghetett. Nekem annyiban nem gond, hogy úgy is szabadban lesz, de sokkal nehezebb feldolgozni, a gyalu tépi a fát, vizesen nem nagyon lehet csiszolni.
Lehet furán hangzik, egy zöldséges kert kerítését gyalulni és festeni, de olyan drága a fa, hogy érdemes még az ilyen egyszerű dolgokra valót is védeni. Egy kis munkával sok évig használható marad.

"Félprofi" szárítási mód...1 réteg

Kerítéstartó karók. Festéssel a fenyő is évekig bírja a földben.

"Profi" szárítás, avagy mire jó még a nagy létra.

Szerencsémre megint találtam a pincében használható kültéri lazúrt - fogalmam sincs mikor vettem, vagy ezt is az előző tulaj hagyta itt?
Holnap átköltöznek a paradicsompalánták a végleges helyükre.

Elkészült a második konyhakert és egyben átköltöztek a paradicsompalánták is a végső helyükre. Még kérdéses milyen palánták, meglepetés lesz amikor teremni fog. Próbáltuk elkülöníteni a különböző fajokat, de csak egy volt ami markánsan eltért a többitől, a paradicsomfa. Már most látszott a méretein, hogy magasra fog nőni, de annyira kényes a gombabetegségekre, hogy nem kérek többet belőle. Tavaly miatta kellett általában permetezni, a többinek nem volt semmi baja. Már a mostani palánták némelyikének levelein is látszott a betegség, így idén nem tartok meg belőle egyet sem. Annyira sem ízben, sem bőségben nem volt jó, nem éri meg a vesződséget.
És mi lesz az átültetett palántákból? K 3-as, törpe vagy koktél paradicsom, bármilyen eloszlásban és arányban. A valószínűsége a felsorolás sorrendjében csökken. A koktélban azért felettébb reménykedem, tavaly nagyon finom volt. A biztonság kedvéért azért vettem a piacon két tő koktélparadicsom palántát (karózottak), sosem lehet tudni...

A paradicsomok közé került még hónapos retek és sárgarépa, de most már talajfertőtlenítővel együtt, ugyanis a régi kertben amúgy gyönyörűen növő retkekben rendszerint lakó van. :((

A régi és az új kert.

Végre sikerült a felesleges palántákat elajándékozni szomszédoknak, öcsémnek és a kollégámnak. Szabad a hely a Kápia palántáknak,

bár egy picit még várni kell rájuk:

Kicsit barkácsoltam. Felraktam a hátsó terasz lépcső korlátjára a kerítéselemeket és összeállítottam az ajtókat is. A korlát szögvas összekötőibe staflifát csavaroztam és ehhez rögzülnek a kerítéselemek. Enélkül sok lyukat kellett volna fúrnom a vasba.
Ez lesz a "kutyaelhárító rendszer" (akkor határoztam el, amikor kutty kievett egy lábos olajat amit hűlni raktam ki és elfelejtettem bevinni), de az ajtók olyan nehezek lettek, hogy át kell gondolnom a tartóoszlopok anyagát. Az ajtó is a kerítéselemekből készült, ezért jó nehéz lett a mérete ellenére és félő, hogy a sima fenyő oszlopokból ki fogja tépni a zsanérokat. Van keményfa lécem, talán az tartósabb lenne. Így most csak ennyi készült el belőle:

A nagy meleg valahogy nem inspirál folytatni a munkát, viszont végre megindultak a palánták, nőnek mint a gomba.

Kápia palánták

Kaliforniai palánták

és a paradicsom "farm".

Minden bizonnyal a palánták a hét végén átkerülnek a helyükre, a felesleg meg cserépbe a szállításhoz. Muszáj menniük, mert már beültetésre várnak a szalmavirágok, amik a kis cserepükben nem bírják ezt a hőséget, hátra kellett vinnem a terasz lépcsőjére.

Helycserés támadást hajtottam végre, virágok a dézsába, palánták a napközibe kerültek.

Most egy hétig a félárnyékban erősödnek és csak utána kerülnek ki a végleges helyükre. Ebben a forróságban kúszónövénnyé kókadtak volna, ha egyből kiültetem.
Végre megindult a vérszilvám. Szabadgyökeres faként idáig csak vegetált és gyökeret növesztett, de végre a lombkoronára is futja az erejéből. Napi több vödör víz segített a problémáján, bár az eladó hosszabb időt jósolt a fejlődésre.

A paradicsom is magára talált a hirtelen forróságtól, már karózni kellett, mert kezdtek eldőlni.

Nincs sok írnivalóm, mostanában nics jó kedvem. Véget ért a 6 éves kapcsolatom, megint egyedül vagyok. Nem szeretem a helyzetet, mivel majdnem a ház vételétől velem volt, minden rá emlékeztet, nehéz feldolgozni a hiányát.
Így nem volt kedvem semmihez, ráadásul amikor elköltözött, a szomszédaim is elutaztak 2 hétre pihenni, így rám maradt két kutya és kert fenntartása. Meleg, aszályos időszak, sokat kellett öntözni mindkét helyen este 10 előtt nemigen tudtam lepihenni, vagy vacsorázni.
Most meg ez a 40 fok közeli tikkasztó hőség..... Pont 6 éve - amikor kiköltöztem ide - volt ilyen időszak, érdekes egybeesés. Akkor még nem volt itt az (ex)párom, most meg már nincs itt.

Próbálom magam összeszedni és a házat és a kertet is rendbe szedni, de ez a meleg nem hozza meg a kedvemet. Tegnap felszereltem két ablakra szúnyoghálót, hogy esténként ahogy hűl a levegő, ki lehessen nyitni, mára már az egyik sarka felkunkorodott. Le kell rögzítenem az öntapadós tépőzárat tűzőgéppel, úgy látszik a nagy meleg leolvasztja a ragasztóját.


Egyedül a kiskert gyarapodik szépen a rendszeres locsolás és a sok trágya miatt, de így is kalciumhiányos a paradicsom, a termés alja beszáradt. Tegnap kapott kalcium utánpótlást permetszer formájában, remélem több termést nem kell leszednem már miatta.

Paradicsom "farm":

Paprika "farm":

Sajnos a kert nagyobb része nem ennyire szép, a kút sem bírja nagyon vízzel és a szivattyú is a végét járja. Sikerült az egyik rossz napomon kint felejteni locsolás közben és másnap reggel vettem észre, hogy a pörgettyű néha köp egy kis vizet. 12 órát ment folyamatosan, ebből minimum 11-et szárazon, csak kóstolgatni tudta a vizet. Nem tett jót neki, eddig két locsolófejet is elbírt, most ha ráteszem mindkettőt, kb. 1 méteres átmérőjű körben locsol, gyakorlatilag erre használhatatlan. Marad a kézi locsolás és a sok türelem. Próbálom mindig csak a legszárazabb részeket alaposabban beöntözni, de látszik a növényeken a vízhiány. A hálózati vizet nem tudom használni, mivel a tavaszi bőséges csapadékos időszak (és pénzhiány miatt) nem választottam le a kerti csapot a csatornás mérőóráról. Pedig a hálózatban olyan nyomás van, hogy lerepíti a slagot is néha.

Tavaly nyáron hoztam el a munkahelyemről ezt a Fikuszt, mert olyan nyomorultul nézett ki. Akkor még a pörgettyűs locsoló is képes volt lehajtani a lombkoronáját, annyira nyeszlett volt.
És íme most, életerős, egészséges, erős:

Már csak az a kérdés, mit csinálok vele ősszel, már nem fér bele a kocsiba, nem tudom visszavinni a munkahelyemre, ráadásul elköltözött a cég egy félszuterénes bérleménybe, kevesebb fény van ott, mint itthon.

Ismét dögletes meleg és szárazság van. Minden erőfeszítésem ellenére szárad ki a fű, kókadnak bokrok, fák. Az egyik gömbtuja úgy száradt ki, hogy nem volt ideje elsárgulni, észre sem vettem. A kút is egyre kevesebb vizet ad, a szivattyú sem lett jobb, néha már csak csordogál a víz belőle.
Próbálom először a fákat, bokrokat és a kiskertet meglocsolni, és ha utána még marad víz, akkor a fű is kap. Talán a hét végén már lesz csapadék és véget ér ez a tébolyító meleg, csak addig kell kibírni valahogy.

 

Sajnos már tényleg a végét járja a szivattyú.  Tegnap már alig folyt ki valami a cső végén, már arra gyanakodtam, nincs semmi víz a kútban, de megnéztem és még jó fél méterrel felette volt. Érdekes, utána még ráraktam a forgó locsolót és azzal egész jól eltekert. Ez azt jelenti, 1 méter szintkülönbséget is megérez. Sajnálom, hogy kinyírtam, de akkor nagyon rossz passzban voltam...

A gyenge vízteljesítmény mellett az elektromos teljesítményigénye nem sokat csökkenhetett, a legutóbbi villanyóra leolvasás érzékletesen tükrözte, hogy ugyanannyi vizet 3-szor annyi ideig kell felhoznia a kútból. A nagy forróság ellenére csak vészesetben használtam a klímát, így az nagyon nem szólhatott bele az áramfogyasztásba. Így kicsit drága lett az "ingyen" víz.:(

De hamarosan jön a megoldás... :) 

 

Ma felhúztam a szivattyút a kútból és a szűrője szinte teljesen el volt tömődve döglött meztelencsiga tetemmel és valami zöld növényi eredetű dologgal. Zöld hogyan kerülhet egy lezárt kútba? De ugyanez érvényes a meztelen csigákra is. A kút falán grasszálnak és ha elfáradnak, belepottyannak a vízbe és holtukban fennakadnak a szivattyú szűrőjén. Guszta volt lepiszkálni róla... :((

Ha már kint volt a szivattyú, megnéztem a visszacsapó szelepét is, miért engedi el a vizet, mintha nem is lenne benne. Kiszerelve minden szépen működik, nem koszos, nincsenek lerakódások, rugó és szeleptányér működik, mégis visszaeresztve a szivattyút, ugyanúgy leszalad a víz, mint eddig. Lehet elkopott az illesztési felület, ezért szalad el mellette a víz. Sajnos a tisztítás nem hozott átütő sikert, csak kicsit javult a vízhozama.

No de nem véletlenül szedtem ki a régi szivattyút, mert jön az új versenyző:

Réz fittingek.

Réztányéros visszacsapószelep.

Az új jövevény: Elpumps BP 18/3 mélykútszivattyú.

 Ennél már nem slagon jön fel a víz, hanem 1/2"-os KPE csövön. A réz KPE összekötők úgy megfogják a csövet, hogy mozdulni sem tud benne, stabil, biztos összeköttetést ad. Szerintem a szivattyút is fel lehet vele húzni a kútból, ha minden kötél szakad. A felfüggesztés maradt az eddigi hegymászókötél, kiegészítve két db. erős, alpinista karabinerrel.

És az eredmény: olyan nyomás és vízhozam, mintha a hálózati vízről locsolnék, a kert másik felére elspriccel. Mennyei érzés az után, hogy eddig 1.5-2 órát kellett locsolnom a régi szivattyúval, most 1/2 óra alatt végzek.

Miért volt erre a beruházásra szükség, amikor a másik még működött?

- mert 11 óra szárazon futás után a töredékére esett vissza a régi szivattyú teljesítménye
- bármikor végleg feladhatja és akkor víz nélkül maradok, többek szerint már az is csoda, hogy még működik. Mivel még az Interneten sem találtam róla semmit (leírás, műszaki adatok, robbantott ábra, alkatrészlista, gyártó és szervizelő) valószínűleg alkatrész is ugyanennyi van hozzá.
- Nagyjából ennyiből jött volna ki a külön vízórás kerti csap kiépítése és engedélyeztetése, amihez még hozzá jön az ellocsolt víz ára. Tavalyi szárazság után a szivattyú árának felét fizettem ki vízdíjként a kút használata mellett (!), akkor még csatornadíj nélkül.
- mivel nem lett kiépítve a kerti csap külön mérője, így idén765 Ft/m3 áron locsolhatnék, totál anyagi öngyilkosság.
- a régi szivattyú a gyenge teljesítménye ellenére is ette az áramot. Az utolsó havi számla magasan felülmúlta az előző havit, pedig már csak egyedül vagyok, elvileg csökkennie kellene. Klímát szinte nem is használtam, tűrtem a meleget amíg lehetett, csak a ház szellőztetésére használt állóventilátor volt plusz fogyasztó, ami az ex-em kieső fogyasztását pótolta.
- hosszú távú beruházás, az előző sosem hallott nevű szivattyú is több mint 6 évig bírta, és újonnan sem teljesített így, mint az új. Amíg bírja a kút, még mindig ez a legolcsóbb locsolási alternatíva. Sajnos fel kell készülnünk az ilyen és hasonló nyarakra. A fű már kiégett, csak a kiskert, a fák és bokrok megmentéséért locsolok.
- szerencsém volt, ismerősön keresztül hatalmas, egyedi árengedménnyel tudtam megvenni.
- egyre hamarabb sötétedik, egyre kevesebb idő marad a locsolásra.

 

 Most nyugodtabb vagyok, ha nem szipolyozom ki a kutat, akkor lesz annyi vizem, hogy ne száradjon ki minden. Sajnos egy gömbtuja már áldozatul esett a szárazságnak és a cukorsüvegfenyőt is kóstolgatja a nap, foltokban kezd elszáradni. A fű már nem érdekel, az őszi (remélhető) esőzésektől újra ki fog zöldülni. Nem utolsó sorban marad némi időm másra is esténként, néha már úgy érzem a kertem rabszolgája lettem.

És egy számomra kellemes újdonság: a Twineflon tömítőzsinór. Nekem még új, sosem használtam, csak a teflon szalagot, de azzal annyira nem voltam jóban, hogy inkább a hagyományos módon, kóccal dolgoztam. Viszont ezzel élvezet dolgozni, lehet az újdonság varázsa is közrejátszik, de az egész kézreálló kialakítása, a gyorsvágó a tetején, és az aljában lévő kenőanyag adagoló... szinte szórakozás vele a munka . Nem vagyok gyakorló vízszerelő, de egyetlen kötést sem kellett újra készítenem.
Nem szeretek semmit érdemtelenül reklámozni (meg amúgy sem), de ezt tényleg érdemes kipróbálni.

Újabb fittingek, most a kút felső csatlakozásához. Azon gondolkodtam, ha valamiért fel kell húznom a szivattyút, akkor meg kell bontanom a KPE csövet, mert ez nem hajlik annyira, mint az előző verzióban a slag. Amennyiben a KPE összekötőt bontom meg, akkor visszazárásnál már nem fog rendesen tömíteni, le kell vágni a cső végéből. Szerencsétlen esetben, ha a csigák gyakran eltömítik a szűrőt, annyiszor kell levágni belőle, hogy rövid lesz a cső. Tehát kell egy hollandi, ami bármikor bontható és visszazárható.

A T idom a toldó és a szűkítő a szárazon futás elleni védőkapcsolónak kell, amit majd később szerelek fel (most csak le lesz dugózva a bekötő). Alatta a hollandi és a KPE összekötő. 

Gondolkodtam, hogyan lehetne a szárazon futás védelmet egyszerűen megoldani. Az  átfolyó rendszerű védelmek elég drágák, míg az egyszerű nyomásváltozáson működő kapcsoló nyílt rendszerben nem túl szerencsés, mert a szivattyú lekapcsolásakor elmegy a nyomás és lekapcsol a védelem, így minden indításkor a védőkapcsoló indítógombját is nyomva kell tartani, míg kialakul a szükséges víznyomás. Némileg macerás, viszont olcsó megoldás, de ehhez is kell egy összekötő nyomáscső a nyomáskapcsoló működtetéséhez. Amennyiben esőtől védett helyre szerelem a szárazon futás védelmet és a szivattyú indítókapcsolóját, több méter hosszú nyomáscső szükségeltetik, aminek nagy részében levegő lesz, ami bezavarhat a kapcsoló korrekt működésében. Ezért úgy döntöttem, a kútban helyezem el a kapcsolót, közvetlen a nyomócsövön, mert a visszacsapószelep nem engedi lelevegősödni az oldalágat. Ezzel csak az a baj, hogy minden indításnál el kellene húznom a kút beton tetejét a kapcsoló működtetéséhez.

Szerencsére az indítókapcsoló csak egy egyszerű záróérintkező (ami áthidalja a nyomáskapcsolót), és ezt a kontaktust vezetékkel bárhová el tudom vinni. Tehát be kell szerelnem a szivattyú kapcsolódobozába egy nyomógombot, amivel "távvezérelhetem" szárazon futás elleni védőkapcsolót, és így egy helyről működtethetem a szivattyút -> be-ki kapcsolás, indítás. Ez minden bizonnyal a szaletli alatt lesz, a védőkapcsoló meg a kútban, ami kap egy erős nejlonzacskóból pára elleni védelmet. Ajánlás alapján az Italtechnika LP3-as kapcsolója fogja ellátni a szárazon futás elleni védelmet . Így nyugodtan ott hagyhatom az öntözőfejet is, mert ahogy elfogy a víz a kútból, lecsökken a víznyomás és a védőkapcsoló szinte azonnal lekapcsolja a szivattyút.

Múltkor kicsit hosszabbra hagytam a szivattyú felmenő KPE csövét, számítva arra, hogy az új szivattyú nagyobb súlya esetleg tovább nyújtja a tartókötelet, de úgy néz ki, már nem nyúlik tovább. Ez nem lenne gond, de a hosszabb KPE cső a kút falának nyomja a szivattyút, ami nem túl szerencsés. 

A hollandis megoldással a KPE csövet bármikor oldhatóvá tudom tenni, egyben be tudom állítani a végleges hosszát, hogy a szivattyú a kút közepén maradjon.

Valamit a hülyeség ellen is ki kellene találnom. Múltkor csak 6 órát ment feleslegesen a szivattyú, mert elzárós szórófejet raktam rá szőnyegtisztítás miatt és elfelejtettem lekapcsolni. :(( Szerencsére így nem tudott szárazra futni, de feleslegesen terheltem a szivattyút és a villanyórát. Hogyan történt nem tudom, de este 11 körül villant az agyamba, vajon lekapcsoltam a szivattyút miután kimostam a szőnyeget? És nem!
Valami nagy fényerejű ledes lámpát fogok be, vagy mellé építeni, ami nappal is jól látszik, ha megy a szivattyú.
Elkészítettem a szárazon futás  elleni védőkapcsoló csatlakozóját, hogy tavasszal csak rá kelljen szerelni. Ennek örömére felhúztam a szivattyút és örömmel tapasztaltam, sem döglött meztelen csiga, sem egyéb oda nem illő dolog nem akadt fenn a szűrőn. A víz tiszta a kútban.
Az új csatlakozókkal bármikor leválaszthatom a KPE csövet a hollandival, így bármikor felhúzható a szivattyú a kútból, ha szükséges, nem kell a KPE csatlakozót megbontani a csövön.

De még ez sem a végleges kivitelezés, mert a szivattyú kötelének rögzítését át akarom alakítani egyszerű és gyors rögzítési megoldásra, hogy ne kelljen tekergetni a kötél végét, hanem csak leakasztani és kész. Ugyanígy a KPE cső tehermentesítését is, ne a csatlakozón legyen a cső + benne lévő víz teljes súlya. Az első megvalósításnál már volt egy próbálkozásom, de valahol elhagytam az AWAB bilincset a felhúzáskor és nem találtam másikat.
A piros slagot is el kell majd tüntetnem, csak a csatlakozása a föld alatt van, ki kell ásnom. Ez egy korábbi szivattyúcsatlakozás maradványa. Ez már tavaszra marad, a szárazon futás védelem bekötésével együtt.

Ma hajnalban fagyott (10.03.), ha így megy nem lesz egy darab beérett Kápia paprikám sem :( Pedig mennyi lehetett volna, tavaly ilyenkor még érett a paprika és október végéig szedtem a pirosra beérő zöldpaprikákat. Pirosan volt a legfinomabb. :)

Ennyi maradt belőle. A paprikáknak még adtam esélyt, csak a leszáradt leveleket és a beteg, vagy fonnyadt paprikákat szedtem le.

 Ez az év alig hozott eredményt, jövőre visszatérek az eredeti felálláshoz és lesz újra tűzrakóhelyem.

Szabadságot vettem ki a jő idő reményében, hogy haladjak egy kicsit a ház körüli teendőkkel, de helyette egy masszív náthát kaptam. Próbáltam a napos időszakokat kihasználni a náthám ellenére, és a hátsó teraszt rendbe hoztam. Lesikáltam a növények ütán maradt koszt és felraktam az ajtónak szánt keritésléceket a korlátra. Már elkészítettem korábban az ajtószárnyakat, de annyira nehézre sikeredett, hogy inkább erre használtam fel. Már sajnálom, hogy korábban paradicsomkarónak vágtam fel az elszürkült kerítéslécek nagyját, mert meg tudtam volna annyit menteni, hogy a terasz és a pincelejárat korlátjára is elég lett volna.

Az ajtó is kapott egy ütközőt, ne a vaskorlátnak csapódjon.

Semmi különös, csak olyan szép...

Talán még is lesz egy kis saját paprikám. Sajnos az idő már tovább nem lesz kegyes, jön az esős, hidegebb időszak, így ami eddig beérett, annyi lesz az idei hozam.

Kicsit cseles a kép, pontosabban optimistább a valóságnál, ugyanis a paprikáknak csak a nap felőli oldala piros, hátulról nézve inkább zöld az uralkodó szín.

Nagyjából egy hete elkezdtem égetni a diófa leveleit, mivel olyan mennyiségben hullott le, amivel már nem tudtam mit kezdeni. Utálok égetni, no nem a tűz miatt - annyi piromán hajlamom azért van, hogy szeressem nézni -, hanem a füstje miatt. Beterít mindent és mindenkit, így ősszel errefelé néha szmogosabb a levegő a sok égetéstől, mint egy nagyvárosban. Művészet füst nélkül levelet égetni, idáig még sajnos nem jutottam el. Szóval az első nagy kupacot a kerítés melletti komposzttelepen kezdtem égetni, majd inkább a kijáróba hordtam össze a leveleket, ott a kőfalak között biztosabbnak tűnt. Ha már az elektromos művek olyan kedves volt, hogy levágta a fenyőágakat a villanyvezetékek fölött és még kedvesebb módon 3 nagy kupac fenyőágat hagyott emlékbe, kénytelen voltam azt is elégetni, egyszerűen nem tudtam már hová tenni, ezt még szelektívben sem szállítanak el.
Közben a komposzttelep is begyulladt az égő levelektől és óriási füsttel a felszín alatt égett. Estére kénytelen voltam eloltani, mivel rossz helyre fújta a szél a füstöt. Nem egyszerű eloltani egy ilyen kupacot, többször lelocsoltam slaggal, majd este még 6 vödör vizet öntöttem a tűzgóc közepébe. Gondoltam, ezzel vége, kilocsoltam a lelkét is. Éjjel nagy megdöbbenésemre lánggal égett a kupac, mivel a feltámadó szél felélesztette a mélyen lévő tüzet. Szerencsére idővel kialudt, de továbbra is parázslott a mélyben, a füstje elárulta. Ezután egy hétig folyamatosan parázslott a kupac, pedig többször lelocsoltam és összegereblyéztem a kupacot, hogy ne kapjon levegőt.
Érdekes, de főleg elgondolkodtató dolog a tűz. Az ember úgy érzi, uralma alatt tartja, nem lehet gond belőle. Az élet persze gyakran rácáfol, de általában úgy gondoljuk, csak véletlen, vagy nagyfokú gondatlanság, esetleg szándékos gyújtogatás eredménye. Az erdő és tarlótüzek is azért olyan veszélyesek, mert a mélyben parázsló zsarátnok bármikor újra lángra kaphat. A komposztkupacom egyhetes folyamatos égése, parázslása, és az eloltására tett gyenge kísérletek (ami inkább csak elfojtás volt, a parázs befedése) megmutatta mire képes a tűz. Ami este már szinte halottnak tűnt, füstje sem volt, éjjelre újraéledt. Félelmetes belegondolni, hogy ha utat talál más éghető dolgok felé, vagy éjjel egy viharos szél feléleszti és szétfújja a parazsat, milyen károkat okozhatott volna. Szerencsére eléggé lehatárolt és védett helyen volt a kupac és szél sem nagyon fújt, de azért figyeltem folyamatosan és eltávolítottam vagy felkupacoltam a közeléből minden éghetőt, amitől tovább terjedhetett volna, meg többször is volt eső a közelmúltban, tehát száraznak sem lehetett nevezni, ennek ellenére nem aludt ki egy percre sem, csak mélyebbre ment, hogy később újra feltörjön. Amíg az ember nem látja saját szemével, nem érzékeli meg saját tapasztalataként, nem érzékeli az erejét, a veszélyességét. Sokan égetnek, égetünk tavasszal, ősszel, nem is tudjuk igazán mivel játszunk.

Persze el tudtam volna oltani véglegesen, csak szét kellett volna túrni a gócokat és úgy nyakon önteni néhány vödör vízzel, de mivel a széljárás nem a lakott részek felé terelte a füstöt, hagytam hagy égjen és eméssze fel a kupacomat. Ekkora kupacot csak konténerrel vitethettem volna el és azt ki is kell talicskázni...
Pont egy hétre rá a kupacon meggyújtottam a második menet diólevelet, plusz egy rakás faágat, ami a kupacban még nem korhadt el, vagy a kertben találtam. Szép nagy tűz lett belőle, ami kivételesen igen sokat segített a depis hangulatom elűzésében. Estére teljesen le is égett, látszólag nem parázslott és nem is füstölt, így úgy terveztem, másnap felszámolom a maradékát. Dél körül rá is engedtem a kapagépet és akkor ért a meglepetés, a kapagép majdnem ott maradt a tűzfészek közepén. A mélyben még mindig forró volt minden és a kapagép felverte a púder finomságú hamut, ami pillanatok alatt eltömte a légszűrőt, alig tudtam kirángatni belőle. A gép úgy nézett ki utána, mintha leégett volna, teljesen befedte az a szürkésfehér, finom hamupor. Nekem is ki kellett ugranom belőle, a cipőm talpán keresztül éreztem a forróságot. Némi vízzel, és földdel keverve, valamint egy légszűrőtisztítással be tudtam fejezni a munkát és végre eltűnt a kupac.

Nagyjából ilyen volt (korábbi kép):

 És ilyen lett:

A trepnik tűzgátlóként szolgálnak, nehogy megpörkölje a szomszéd sövényét. Tavaly tavasszal próbáltam először meggyújtani a kupacot, és a száraz ősz, tél majd tavasz után hirtelen olyan nagy lánggal kezdett égni, hogy sanszos volt, megégeti a szomszédom sövényét. Nem számítottam erre - amikor elkezdtem még szélcsend volt, amint a lángok felcsaptak, a szél feltámadt, és a kerítés felé terelte a lángokat.  Mivel nem tettem fel időben a trepniket, ezért el kellett oltanom a tüzet. Az akkori heves égést figyelembe véve, 1-2 óra alatt eltűnt volna a teljes kupac éghető része.

Valamennyi plusz föld így is keletkezett a több évi komposztálásból, és ami nem tömörödik be, azt lesz hova elhelyeznem. Tavasszal bevetem árnyéktűrő fűmaggal és tiszabokrokat tervezek ültetni, azok bírják a félárnyékot is.

Így végre eltűnt a kert egyik csúfsága, amit már nagyon utáltam. Jó lenne a hátsó ilyen kupacot is eltüntetni, csak az a baj, közvetlenül mellette van a legnagyobb nyírfa.

Talán majd lesz nyolcadik év is a blogban, de jelenleg nincs semmi fejlődés, ami a házhoz köthető.
Csak a kertről írhatnék, de itt sincs nagy változás. Ez az esős nyárelő jót tett a növényeknek, minden él és virul. Lehet kellene fotókat készíteni róla, hogy legyen mire emlékezzek majd nyár végén, amikor minden száraz lesz.
Terveim vannak idénre is, valami fény is pislákol az alagút végén, csak nehogy dudáljon...

Meglátjuk. Témám, elképzelésem lenne bőven, csak a megvalósítás finanszírozásával van egy ideje gond.